Adóeltitkolás? Záródnak az ajtók!
Az ügyvédi iroda közleménye szerint míg az adóhatóságok saját országukban általában könnyebb helyzetben vannak, és folyamatosan kérhetnek információt az adózóktól, más hatóságoktól vagy pénzintézetektől, ezzel szemben a külföldön tevékenykedők körében jóval nehezebb a tényleges jövedelem felderítése. Az adóhatóságok közötti együttműködést többek között az államok által kötött kétoldalú adóegyezmények segíthetik, melyek nemcsak az Európai Unión belül, hanem azonkívül is lehetővé tehetik az információcserét.
A közlemény kitér arra: az adóhatóságoknak eddig is lehetősége volt kérelemre történő, automatikus vagy spontán információátadásra. Az egy-egy adózóra vonatkozó adatokat az adóhatóságok saját területükön belül folyamatosan gyűjtik és nyilvántartják, majd akár megkeresés alapján, akár előre meghatározott rendszerességgel egyik államból a másikba továbbítják. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) hozzájuthat például egy magyar adózónak a külföldi érdekeltségeire, kamat-, osztalék- vagy jogdíjjövedelmére vonatkozó információhoz, feltéve, hogy az érintett állammal van Magyarországnak adóegyezménye.
"Az információk adóhatóságok közötti áramlása a gyakorlatban viszonosság alapján történik, ami nem garantálja azt, hogy minden adóhatóság egyforma mennyiségű és minőségű adatot továbbít. Magyarország a kifelé menő információkat tekintve az élen jár, azonban nem kap - még a több mint 70 bilaterális egyezményének köszönhetően sem - elegendő információt a többi államtól. Ennek következtében nem tud ugyanolyan hatásfokkal részt venni a jövedelmek eltitkolásának felfedésében és így fiskális érdekeinek érvényesítése is csökken" - idézi a közlemény Békés Balázst, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnerét.
Az OECD újításának tekinthető, hogy az automatikus adatszolgáltatás kiterjeszthető az adózók egy egész csoportjára is, anélkül, hogy egyenként megneveznék őket. Ez néhány állam vonatkozásában az adózókra kifejezetten hátrányos lehet, ugyanis anélkül, hogy érintettek lennének saját adóhatóságuk szempontjából, egy külföldi információáramlásnak mégis az alanyaivá válhatnak. Továbbá, egyik adóhatóság sem köteles értesíteni adózóit arról, hogy róluk milyen adatokat szolgáltatott, illetve rájuk vonatkozóan érkezett-e más államból megkeresés. A kétoldalú egyezmények továbbra is tartalmaznak bizonyos korlátozásokat, így adott esetben nem kerülhet sor az információk átadására. Eddig ilyen korlátnak minősültek egy állam belső jogszabályai és közigazgatási gyakorlata, valamint az üzleti, ipari, kereskedelmi titok és a közrend.
A közlemény szerint az OECD kommentára most további korlátot is állít azzal, hogy kimondja: az információkat nem adhatják át, ha azok az adófizető adóügyei tekintetében valószínűleg nem lényegesek. Ilyenkor az adóhatóságra hárul annak bizonyítása, hogy az információk előreláthatóan relevánsak-e saját adóellenőrzési tevékenysége lefolytatásához. Az automatikus információcsere az adózókra kifejezetten hátrányos lehet, mert az adóhatóság bizonyos időközönként olyan információkhoz juthat, ami akár külföldi bank vagy más pénzügyi intézmény birtokában van. "A banktitok leküzdése elleni kiéleződött harcban az információcsere egy olyan adminisztratív eszköz az adóhatóságok kezében, amellyel hatékonyabban képesek a határokat átívelő adóügyek terén az együttműködésre, a belső adóellenőrzések lefolytatására és az adóelkerülés megakadályozására.
Az automatikus információcsere teljes körű és hatékony működésével az adóversenyben jelenleg előnyt élvező államok - és így adózóik is - nehéz helyzetbe kerülhetnek" - mondta Békés Balázs. Az iroda közleménye kitér arra: az OECD által elfogadott modellegyezmény-módosítások egyértelműen az információcsere adóhatóságok közötti megkönnyítését célozzák, de kérdés, hogyan működik ez majd a gyakorlatban. Az egyes adóegyezmények csak az érintett - rendszerint két - szerződő államot kötelezik, és számos adóparadicsomi állammal nincs is kétoldalú egyezmény - olvasható a közleményben.
