Döntött az EB – EU jogot sért az adóhatóság gyakorlata a behajthatatlan követelések áfájához kapcsolódó visszaigénylések kapcsán
Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt időszakban a magyar adózás egyik legfelkapottabb témája a behajthatatlan követelésekre eső áfa visszaigénylésének a lehetősége. Egyrészt, mivel korábban az Áfa törvény az EU jogba ütköző módon nem tette lehetővé a behajthatatlanná vált követelések áfa összegének visszaigénylését, másrészt, a COVID-19 pandémia következtében kialakult gazdasági válságban a behajthatatlan követelések áfája nagymértékben javíthatja a vállalkozások likviditását is.
2020. január 1-jétől az Áfa törvény az EU Bíróságának közelmúltban megjelent döntései nyomán szigorú feltételek mellett, de lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy a behajthatatlan követelésükre eső áfát a költségvetéstől visszakérjék. A szabályozás egyik lényeges sarokpontja, hogy az áfa visszaigénylésére csak olyan esetekben van lehetőség, ahol a behajthatatlanná vált követelés alapjául szolgáló ügylet teljesítési időpontja 2015. december 31. napját követő időpontra esik. Ugyanakkor, a 2016. január 1-ét megelőző teljesítési idejű követelések esetén az adózók az Áfa törvény értelmében ettől a lehetőségtől elesnek, nem jogosultak a behajthatatlanná vált követeléseik visszaigénylésére.
„A 2016. január 1. napját megelőzően teljesített ügyletek esetén az adózók az EU jogra hivatkozással 2020. augusztus 10. napjáig benyújtott speciális kérelem keretében kezdeményezhették az adóhatóságtól a behajthatatlan követelések áfa összegének visszaigénylését. Számos adózó élt is ezzel a lehetőséggel, ugyanakkor az adóhatóság az adózók által előterjesztett igényérvényesítések kapcsán az elévülést rendkívül megszorító módon értelmezve sorra utasította el az adózók kérelmét, arra hivatkozással, hogy a követelések alapjául szolgáló számlák eredeti teljesítési időpontjai már elévültek, függetlenül attól, hogy a követelések viszont elévülési időn belül váltak csak behajthatatlanná” – mutatott rá Fábián Dorottya, a Deloitte adóosztályának igazgatója.
Ez a gyakorlatban azt is jelentette, hogy az adóhatóság az ügyletek teljesítésétől számított 5 éves elévülési időn belül adta vissza az áfát, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a magyar fizetésképtelenségi eljárás sajátosságaiból eredően a követelések behajthatatlanná válása ezen 5 éves elévülési időszaknál általában hosszabb időt vesz igénybe. Ez az adóhatósági gyakorlat különösen azokban az esetekben lehetetlenítette el az áfa visszaigénylését, amikor a követelés behajtására irányuló végrehajtási vagy fizetésképtelenségi eljárás(ok) elhúzódása miatt az 5 év már eltelt.
2020 augusztusában ugyanakkor az eljáró közigazgatási bíróság egy konkrét folyamatban lévő peres eljárásban tette fel a kérdést az Európai Bíróságnak, hogy vajon ez az adóhatósági gyakorlat összhangban áll-e az uniós joggal. Az ügyben a bíróság a közelmúltban végzés formájában hozott precedens értékű döntést.
„Az Európai Bíróság által közzétett döntés értelmében a magyar adóhatóság gyakorlata sérti a közösségi jogot, ugyanis az elévülési időt a követelések végleges behajthatatlanná válásától, azaz a legtöbb esetben a végrehajtás és a felszámolási eljárások sikertelen befejezésétől kell számítani. Ettől eltérő értelmezés ugyanis az EU jogba ütközik, mivel az adózónak olyan áfát kell a költségvetés felé megfizetnie, amelyet a vevője soha nem fizetett meg a részére.” – emelte ki dr. Harcos Mihály, a Deloitte Legal adóperes csoportjának partnere.
„Az Európai Bíróság döntése nem csak a korábbi szabályok alapján beadott kérelmekkel visszaigényelt áfa visszatérítéseket érinti, hanem az Áfa törvény 2020. január 1-jétől hatályos rendelkezéseire is hatással lehet. A hatályos szabályozás értelmében ugyanis többek között csak akkor lehet kezdeményezni a behajthatatlanná vált követelések áfa összegének visszaigénylését, ha a felszámolás megkezdésétől számítva legalább 2 év eltelt a követelés behajthatatlanná válását igazoló dokumentum kiállításakor. Így jelenleg is előfordulhat olyan helyzet, hogy a felszámolás megindításától számított 2 év már az 5 éves elévülési határidőn túlra esik.” – foglalta össze a döntés várható következményeit dr. Bereznai Henrik, a Deloitte Legal adóperes csoportjának adóperes szakértője.
