Erős konkurenseket kapott az arany
Az arany biztonsági tartalék volta miatt általában békésen megfér egyéb befektetési eszközök, így a részvények mellett is egy portfólióban. Mindkét eszközkategória, ahogy az ingatlanok és más dologi értékek olyan tulajdont testesítenek meg, amely fölött a tulajdonos ténylegesen rendelkezik. Velük szemben állnak a belső értékkel nem bíró kötvények és egyéb hitelpapírok, amelyek nem többek bizalmi alapra épülő fizetési ígérvénynél.
Ugyanakkor az arany és a részvények különböznek abban, hogy a részvények nemcsak dologi tulajdont, hanem jövedelemforrást is jelenthetnek. Ezzel szemben az arany jövedelmet nem termel. Amíg egy részvénytársaság nyereséges és fizet osztalékot, addig tehát a részvény előnyben van az arannyal szemben. Ha azonban romlanak a tőzsdei cégek eredményei, és recesszió fenyeget, akkor az osztalékszempont a háttérbe kerül.
A legrosszabb esetben, amikor egy részvénytársaság veszteségessé válik, akár még hátrány is lehet az eredményfüggőség. Bár legutóbb javuló tendenciát mutattak a vállalati eredmények – a tavalyi utolsó negyedéves gyorsjelentési szezon például jobb eredményeket hozott az Egyesült Államokban, mint amire sokan számítottak – korántsem biztos, hogy ez a most kezdődő új jelentési szezonban is így marad. Amerikában március elején 85 milliárd dolláros költségvetési megszorító csomag lépett életbe, amely az élet minden terén éreztetni fogja a hatását. Könnyen feltámadhat ismét a recesszió fagyos szele, pláne, hogy a múlt héten közzétett gyenge foglalkoztatási adatok is sejtetni engedik, hogy még egyáltalán nem alakulnak tökéletesen a dolgok az amerikai gazdaságban. Ez a Fed-et a pénzcsapoknak még az eddigieknél is tágabbra nyitására késztetheti. Ennek haszonélvezője egyebek mellett az arany lehetne, amelynek a pénzben kifejezett ára növekszik attól, hogy egyre több pénz kerül kibocsátásra, miközben aranyból ugyanakkor nagyságrendileg nem lesz több a világban.
Természetesen nem csak az arany profitál abból, ha dől a pénz a piacokra, hanem minden dologi érték vele együtt. Egy vállalat eszközállománya, a részvények, mindennemű nyersanyag, a leghétköznapibb dolgok egészen a termőföldig bezárólag. Ez azonban nem érv az arany ellen, sőt inkább az arany mellett szólhat még ez is.
Az arany és a többi nyersanyag közötti összefüggés meglehetősen összetett. Egyrészt versenyeznek egymással a befektetők kegyeiért, másrészt inspirálják is egymást kölcsönösen. Legyen szó kisbefektetőkről vagy nagy nyersanyagpiaci alapok menedzsereiről, a nyersanyagokba befektetni szándékozók választhatnak aranyra, ezüstre, rézre, cinkre, búzára, kávéra stb. szóló határidős kontraktusokból. A konjunktúra idején növekvő nyersanyagárak költségoldali inflációt idéznek elő a tartós használati és napi fogyasztási cikkeknél, ami a pénz elértéktelenedésének érzetét erősíti, és ezáltal közvetve növeli az értékállóság nimbuszával felvértezett arany árfolyamát. Amint azonban nem fut a gazdaság szekere és recesszió fenyeget, megtorpan a nyersanyagpiac is, az arany ugyanakkor biztonsági menedékként a nyerő oldalon állhat, különösen amint a gazdaságélénkítés céljából megnyitott pénzcsapokból áradó pénzözön elönti a piacokat.
Az utóbbi években az erdő mellett népszerű termő- és szántóföld szintén dologi értékek, csakúgy mint az ingatlanok, amelyek ilyenformán ugyancsak versenyeznek az arannyal. Másfelől a bérbe adott ingatlanokhoz hasonlóan, ezek a jövedelemtermelő befektetési eszközök kategóriájába tartoznak, és ennyiből nem is annyira az arannyal, mint inkább a részvényekkel mutatnak rokonságot.
A kötvényekkel kapcsolatban érdemes az összesen kétezer milliárd dolláros vagyont kezelő Pimco kötvényalap vezérének, Bill Gross-nak a véleményét idézni, aki tavaly év végén egy interjúban "halott részvényekről, még halottabb kötvényekről" beszélt, Továbbá úgy nyilatkozott, hogy 2022-ig ihatjuk a levét a válság előtti felelőtlenségnek. Szerinte a 2020-as amerikai elnökválasztások előtti időszakban egyértelműen medve piaccal kell számolni az Egyesült Államokban. A legendás befektető persze leginkább az amerikai állampapírokat temethette, amelyek tavaly nagy veszteségeket hoztak a befektetőknek. Ennek is köszönhető, hogy sokan elkezdték átcsoportosítani a tőkéjüket a kötvényektől a részvényekbe.
A kötvényeknek valóban nem lehet sok jót jövendölni. A jó adósok papírjai jelenleg alig fizetnek kamatot, kamatemeléssel pedig egyelőre aligha lehet számolni, hiszen az lefojtaná az amúgy is renyhe gazdasági növekedést. Csak ha az infláció is elkezdene emelkedni, lenne tere egy kamatemelésnek, de attól a reálkamatok még mindig nagyon alacsonyak maradnának. Jelenleg a világ 38 országában negatív vagy nulla közeli az infláció mértékével korrigált kamat, vagyis a befektetők folyamatosan apasztják a megtakarításaikat, amennyiben ilyen alacsony kamatozású papírokban tartják a vagyonukat.
A mesterségesen alacsonyan tartott, és az infláció növekedésével kialakuló negatív reálhozam elvezet végül a pénzügyi represszió manapság divatos fogalmához. A megszorítások és a monetáris politika szokványos és nem szokványos eszközeivel stimulált növekedés mellett ez lehet még egy többé-kevésbé rendezett út az a fejlett országok adósságválságának megoldásához. Valójában arról van szó, hogy az eladósodott fejlett országok nem túl piacbarát módon áthárítják a lakosságra és a bankokra az államadósság terheit. Egy ilyen befektetési környezetben különösen nagy jelentősége van egy jól tagolt portfóliónak, amely a részvények, ingatlantulajdon és a több bankra szétosztott bankbetétek mellett a most éppen valamivel kevésbé tündöklő aranyat is magába foglalja.
