Európai félév, avagy tovább az Európai Egyesült Államok felé
A tavaly ősszel életbe léptetett menetrend első eseményeként az Európai Bizottság a múlt hónapban kiadta első "Éves növekedési jelentését". Ez kijelöli az EU-beli makrogazdasági és költségvetési egyeztetés és pálya kívánatos irányát. Ehhez a bizottság hátteret vázolt fel: "Várható, hogy 2012 végére tizenegy tagállamban a kibocsátás még mindig nem fogja elérni a válságot megelőző szintet. 2010-ben az EU-tagállamok bruttó államadóssága összesen a GDP 85 százalékára emelkedett az euróövezetben, EU-szerte pedig 80 százalékra... Európában a középtávú potenciális növekedés az előrejelzések szerint alacsony marad, a becslések szerint 2020-ig kb. 1,5 százalék körüli szinten lesz, ha nem kerül sor a főbb versenytársakkal szemben mutatkozó munkatermelékenység-lemaradás csökkentését célzó strukturális intézkedésekre. Ciklikus jellege miatt fellendülés önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy Európát visszavezesse a válság előtti gazdasági helyzetbe és ahhoz, hogy felszívja a felhalmozott hiányokat."
A jövő évi állami költségvetések tervezéséhez a brüsszeli bizottság egyebek közt a következőket ajánlja :
- Szigorú költségvetési konszolidáció: valamennyi tagállamnak, különösen pedig azoknak, amelyek ellen túlzotthiány-eljárás folyik, a közkiadások növekedését szigorúan a középtávú GDP-növekedés rátája alatt kell tartaniuk, miközben prioritásként kell kezelniük az olyan területekre irányuló, a fenntartható növekedést elősegítő kiadásokat, mint a kutatás és innováció, az oktatás és az energetika. A közvetett adók növekedés-barátabbak a közvetlen adóknál, az adókulcsok emelésével szemben pedig az adóalapok szélesítését kell előnyben részesíteni.
- A makrogazdasági egyensúlytalanságok korrigálása: a magas folyó fizetésimérleg-hiányú és jelentősen eladósodott tagállamoknak a korrekciót szolgáló konkrét intézkedéseket kell előirányozniuk, ezek kiterjedhetnek a bérek szigorú és tartós visszafogására, ideértve a béralku-rendszerek indexálási záradékainak felülvizsgálatát is.
- A munkavállalás vonzóbbá tétele: a munkaerő-kereslet serkentése és a növekedés megteremtése érdekében valamennyi tagállamnak prioritásként kell kezelnie a munka megadóztatásától való elmozdulást.
- A munkanélküliek munkába állításának elősegítése: a fellendülés beindulásával...: felül kell vizsgálni a munkanélküli ellátásokat annak érdekében, hogy biztosítható legyen a munkavállalásra ösztönzés, az ellátásoktól való függőség elkerülése és a gazdasági ciklusokhoz való alkalmazkodás. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a munka kifizetődőségét a jövedelemadó-szint (különösen az alacsony jövedelmek esetében) és a munkanélküli ellátások közötti koherencia növelésén keresztül.
- A nyugdíjrendszerek reformja: azoknak a tagállamoknak, amelyek még nem hoztak ilyen intézkedéseket, meg kell emelniük a nyugdíjkorhatárt. A tagállamoknak prioritásként kell kezelniük az előrehozott nyugellátás leépítését, és célirányos ösztönzőket kell alkalmazniuk az idősebb munkavállalók foglalkoztatására és az egész életen át tartó tanulás előmozdítására. A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a magán-megtakarítások növekedését a nyugdíjjövedelmek növelése érdekében. A brüsszeli bizottság ajánlásai alapján az Európai Tanács a nyár előtt országspecifikus politikai iránymutatásokat fog közzétenni, melyeket a tagállamoknak fontolóra kellene venniük a jövő évi költségvetéseik kidolgozásához és növekedési politikáik végrehajtásához.
A politikai koordináció integrált megközelítésének szellemében a Tanács egyszerre fogja értékelni a költségvetési és a növekedési stratégiákat. És ez így lesz ezentúl minden évben. Az euróövezeti, illetve az EU-beli állam- és kormányfők következő, márciusi csúcsértekezletének napirendjén szerepel a fentieken túl a közös államháztartási célok (legföljebb 3 százalékos folyó hiány a GDP-hez képest, legföljebb 60 százalékos bruttó államadósság a GDP-hez képest) kikényszerítését szolgáló büntetésrendszer szigorítása, illetve a bajba került országok támogatására szolgáló, tavaly létesített euróövezeti mentőalap (EFSF) kapacitásának növelése és az intézmény állandósítása az Európai Stabilitási Mechanizmus keretében.
Mindehhez járult a legutóbbi, február eleji csúcsértekezleten a német és a franca kormány közös, immár a bizottsági ajánlásokhoz csatolt javaslata "európai versenyképességi paktum" megkötésére. Ebben már kimondottan az szerepel, hogy - a bérek, fizetések inflációs kiigazítását meg kell szüntetni, - kölcsönösen el kell ismerni a diplomákat és más, szakképesítést igazoló okmányokat, - "közös vetítési alapot" kellene kidolgozni a társasági adóra, - a nyugdíjrendszereket, benne az átlagos nyugdíjkorhatárt hozzá kell igazítani a demográfiai fejleményekhez, - a nemzeti alkotmányokba kötelezően be kell iktatni az "adósságriadó" mechanizmusát, - nemzeti válságkezelő rendszert kell létrehozni a bankok számára.
Eddig már Görögország és Olaszország ellenezte az EU beleszólását az alkotmányozásba, Belgium, Luxemburg, Ausztria, Portugália és Spanyolország ellenkezett a bérindexálás megszüntetésével, külön Ausztria a nyugdíjkorhatár emelése ellen is felszólalt, Írország és Magyarország jelezte, hogy nem tetszik az adóharmonizáció. Ez azonban nem jelenti, hogy mindebből nem lehet valóság - csakúgy, mint szinte mindenből, amit az EU az utóbbi 54 évben lassan, de biztosan végrehajtott. És a kacifántos elnevezések és rövidítések (versenyképességi paktum, EFSF, stabilitási mechanizmus, szemeszter, stb.) most már mind egy irányba mutatnak: afelé, amelynek egyelőre szintén csak a fantázianevét tudjuk - az Európai Egyesült Államok felé. (MTI)
