Euróválság, avagy hány nyúl van még a kalapban?

1. Görögország

A csúcsértekezlet elsőrendű témájának ígérkezik az euróövezet leggyengébb láncszeme, Görögország problémája. A görög államadósság ma olyan, mint néhány éve a nem elsőrendű amerikai jelzálogadósok tartozásaira alapozott származékos papírok, amelyek megrengették a nemzetközi pénzügyi rendszert: "mérgezik " a hitelező bankok mérlegét, tőkemegfelelését, részvényeit. Ezért semmilyen mentőakció nem kerülheti meg a görög államadósság rendezését. Görögország tavaly májusban 110 milliárd eurós készenléti hitelkeretet kapott az EU-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) három évre.

Az EU-rész kamata a magasabb, 5 százalékos, de ez is rendkívül kedvezményes ahhoz képest, hogy Görögország a piacon egyáltalán nem jut hitelhez. A kölcsön azonban részint nem bizonyult elegendőnek, részint kétséges, hogy Görögország teljesíteni tudja-e a feltételeit: a nagy központi kiadáscsökkentést, privatizációt és adóemeléseket. Ezért újabb mentőcsomag szüksége merült fel, és az euróövezet állam- és kormányfői július 21-én meg is szavazták ezt Görögországnak 109 milliárd eurós kerettel, már csak 3,5 százalékos kamatra, hosszabb, akár 15 éves lejáratra.

Ehhez kérték az IMF és a magánhitelezők hozzájárulását is. Az euróövezeti vezetők gratuláltak maguknak, majd elvonultak nyári szabadságra, úgyhogy a legújabb tervekből egyelőre nem lett semmi. Most a hét végén tulajdonképpen ott kell folytatniuk, ahol a nyáron abbahagyták, csak rosszabb helyzetben. Július 21-én a hitelező magánbankok nevében a pénzügyi szervezetek nemzetközi szövetsége (IIF) is közzétette az euróövezeti vezetőkkel egyeztetett ajánlatát arra, miként vennének részt a magánbankok az új görög mentőakcióban. A részvétel lényege, hogy a magánhitelezők a programba bevont görög állami kötvénytartozás 30 százalékát kapnák csak meg készpénzben lejáratkor, a többit - 70 százalékot - újrahiteleznék (roll over) Görögország számára, sokkal hosszabb, harmincéves futamidőre, évi 5,5-8 százalék közötti kamatra. Ez 54 milliárd euróval könnyítené Görögország terhét 2014-ig, és összesen 135 milliárddal 2020-ig.

E tervekkel "csak" három gond van: biztosítékul az átváltott görög adósság egy részét be kellene csomagolni elsőrendű adósságpapírokba (ami további pénzügyi mérgezések kockázatával jár), továbbá a július óta eltelt idő miatt az eredeti IIF-terv már nem elég Görögországnak (az eredeti terv szerint az átváltások a névértékhez képest átlagosan 21 százalékos veszteséget okoztak volna a magánhitelezőknek, a mai becslések már akár 50 százalékos leírást is szükségesnek tartanak), és végül a hitelminősítők az ilyen átváltásos átütemezést is "csődeseménynek" minősítenék a szükséges leírás miatt akár Görögország, akár más országok esetében, ami a mélybe rántaná az érintett bankokat.

Tehát több pénz kell, de honnan?

2. A bankok tőkefeltöltése

Az egyik további varázslat a bankok tőkéjének feltöltése, azaz tőkemegfelelésük javítása lenne, azért, hogy a görög - vagy az ír, a portugál, vagy akár a spanyol, az olasz - államadóssággal kapcsolatos bármiféle "baleset" nehogy megint megrázza a pénzügyi rendszert úgy, mint az amerikai "mérgezett" eszközök tették 2008-ban. Ez nem újdonság, a bankoknak mindenképpen neki kell állniuk javítani a tőkemegfelelésüket. Ezt nemzetközi egyezmény írja elő számukra: a világ központi bank- és pénzügyifelügyelet-vezetőinek Bázeli Bizottsága tavaly szeptemberben kihirdette az új nemzetközi szabályokat a bankok tőkemegfelelési mutatóinak szigorítására.

A megbeszélések színhelyéről Bázel III-nak nevezett intézkedéseket a kormányok, parlamentek dolga törvénybe iktatni fokozatosan, úgy, hogy az új követelményeket 2019-ig teljesíteni lehessen. A mostani helyzet csak sürgetőbbé és ismertebbé tette a problémát, és alkalmasint növeli a bevonandó tőke mennyiségét. No de honnan szerezhetnek pénzt a bankok?

3. EFSF - Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz

Bizonyára jókívánságok hangzanak majd el vasárnap arra, hogy a válságok megismétlődésének ellenszeréül ideje a tagországok költségvetési és pénzügyi szuverenitását még inkább egy kézbe fogni az EU intézményeiben, vagyis a közös EU-külügyminiszter után lehetne valamiféle közös EU-pénzügyminiszter is - de ez még a távolabbi jövő zenéje. Egyelőre sürgősen pénzt kellene szerezni a bankoknak. Erre szolgálna egyebek közt az EFSF feljavítása.

Az EFSF-et tavaly májusban alakították meg az euróövezeti országok. Az intézmény eredeti feladata, hogy a tagállamok garanciájával elsőrendű kötvényeket bocsásson ki a piacon, és az így szerzett pénzből adjon a piacon elérhetőnél jóval olcsóbb kölcsönt a bajba került tagországoknak. A növekvő szükség miatt az EFSF garanciakeretét az euróövezet július 21-i csúcsértekezletén 440 milliárd euróról 780 milliárd euróra, ezzel a kölcsönzőképességét 225 milliárd euróról 440 milliárd euróra növelték, és a megbízatását szélesítették. Az EFSF ezentúl nem csak már bajba került országoknak kölcsönözhet, hanem elővigyázatosságból másoknak is, vészhelyzetben a másodlagos piacon is vásárolhat államadósságot, és végül: kölcsönözhet pénzt a kormányoknak a bankok tőkefeltöltésére rendszeres jelleggel, azaz nem csak vészhelyzetben, illetve mentőprogramok keretében.

Ezt a döntést azóta minden euróövezeti ország parlamentje jóváhagyta, utoljára a múlt héten - bár kormányválság árán - a szlovák parlament is. Most a hét végi EU-csúcs dolga lesz meghatározni a további részleteket. Az előzetes álláspontok szerint ugyanis az állami részvétel a bankok feltöltésében egyelőre mégiscsak rendkívüli intézkedésnek ígérkezik akár az EFSF közbejöttével, akár anélkül: a legtöbb kormány szerint a bankoknak először a profitjukból kell félretenniük erre, illetve a piacon kell próbálniuk új tőkét felhajtani. Az európai bankok már megint nem szívesen hiteleznek egymásnak - jelzi ezt, hogy az EKB-nál elhelyezett egynapos betéteik csúcsra emelkedtek a múlt héten -, úgyhogy a piac tulajdonképpen a bankokon kívüli tőkepiacot, ott is főleg azt jelentheti, hogy Kína és a többi nagy devizatartalékú felzárkózó ország - az Öböl menti olajtermelők, Oroszország, esetleg Brazília - vennének euróövezeti állampapírokat, hogy sokoldalúbbá tegyék a nagyrészt dollárból álló devizatartalékukat.

Kína és a többiek persze eddig is vásárolgattak ilyen papírokat, a nagyobb léptékű beszállásnak azonban nagyobb ára is van. Cserébe az európai vezetőknek "bátor lépéseket" kell tenniük, mindenekelőtt elismerni, hogy Kína piacgazdaság - mondta a kínai miniszterelnök néhány hete a Világgazdasági Fórum tanácskozásán. Az ilyen elismerés automatikusan kedvezőbb elbírálást jelentene Kína számára a kereskedelmi vitákban és szabadabb lehetőséget a kínai cégeknek beruházni, vállalatokat felvásárolni, terjeszkedni az EU-országokban is. Mindezek bonyolult kérdések, úgyhogy ebből a forrásból egyhamar nem áramlik válságot elsöprő pénzfolyam az EU-beli állampapírokba. Vagyis: vissza az EFSF-hez.

Csakhogy az EFSF megnövelt tőkéje sem tűnik elegendőnek a rá hárított új feladatokhoz, miközben az Európai Központi Bank (EKB) már igencsak szabadulni szeretne a megbízatásától idegen államkötvény-vásárlástól. Ezt eddig is csak szűk keretek közt tette, miután a tagállamok rákényszerítették. Az egyik körvonalazódó megoldás lehet, hogy az EFSF-t tovább gyúrnák: átalakítanák bankká. Ilyen módon, bármely kereskedelmi bank módjára, már fordulhatna szokásos refinanszírozásért az EKB-hoz olyan esetekben, amikor a tőkéjénél sokkal nagyobb terhet vállal, például francia, olasz vagy német bankok tőkéjének feltöltésében, francia vagy olasz államkötvények vásárlásában. Kérdés, elegendő lenne akár az EFSF-EKB tandem pénze?

4.IMF

Sokan vélik úgy, hogy az összes létező és lehetséges euróövezeti válság elképzelhető legnagyobb számláinak együttes kezelésére Nyugat-Európának nincs elég pénze. És ha az euróövezeti válság a világgazdaságot is fenyegeti, jogos bevonni az IMF-et is. Az IMF 2008 óta - a magyar mentőprogram megkezdése óta - részt vesz társfinanszírozással az összes EU-beli mentőcsomagban, a görögben éppúgy, mint a románban, az írben vagy a portugálban. A nagyobb bajokhoz azonban több pénz kellene. Az IMF-nek van olyan eszköze, amely a tagállamok közvetlen tagdíjaitól, a kvótáktól függetlenül bővíthető. Ez az 1998-ban hatályba lépett Új Kölcsönzési Megállapodások (NAB) rendszere.

A NAB keretében az önként vállalkozó IMF-tagországok készenléti jelleggel hiteleznek az IMF-nek, amely ebből a forrásból szükség esetén megtoldhatja kölcsönzőképességét. A NAB legnagyobb bővítése 2009-ben volt - 250 milliárd dollárról 750 milliárdra növelték a keretét -, de még nem kötöttek meg minden egyezményt a részt vevő országokkal, úgyhogy az utolsó, márciusi felülvizsgálat óta a NAB mozgósítható kerete körülbelül 591 milliárd dollár. A Húszak (G-20) ajánlására az IMF 2010. decemberben a kvóták megkétszerezését is elhatározta, így a 2012. februári határidőig ebből 740 milliárd dollárja lehet az IMF-nek. A NAB vagy egy belőle képzett alap tulajdonképpen bármire adhatna hitelt vagy garanciát, amire az EFSF, és persze közösen is adhatnak.

Nem valószínű azonban, hogy a Húszak (G-20) együttesen hozzájárulnának a NAB további bővítéséhez a következő, novemberi csúcsértekezletükön. Noha e bővítéssel lehetne igazán beterelni a felzárkózó gazdaságok kölcsöneit a mentőrendszerbe, a fejlett országok egyelőre ódzkodnak a felzárkózók beleszólásának további növelésétől az IMF ügyeibe, ami efféle bővítéssel együtt járhatna. A kezdő hasonlatnál maradva: ha egyszer majd minden nyúl előkerül a kalapból, és bundájukból puha matrac készül, akkor majdnem fájdalommentesen lehet majd zuhanni, azaz megkezdődhet mindenekelőtt Görögország szanálása. (MTI)