Fiscal cliff - miért is oly rettegett dolog ez?
Mit takar a fiscal cliff kifejezés?
A kifejezés, ami Ben Bernanke februári beszédje után terjedt el, a valóságban több, egymástól elkülönülő jelenséget foglal magában. A két intézkedéscsomag összesen 600 milliárd dollárral javítanák jövőre a költségvetés helyzetét és hatásukat már az újév kezdetével lehetne érezni.
Megszűnő adókedvezmények
Egyik része a 2001-ben George Bush elnöksége alatt bevezetett, majd 2010-ben Barack Obama által meghosszabbított adókedvezmények kivezetése az év végével. Becslések szerint ez 2013-ban 203 milliárd dollár körüli adóbevételt jelentene. Ezek kivezetése a gazdaságra korlátozott mértékű lehet, ugyanis becslések szerint a multiplikátor nagysága mindössze 0,4, amiből következik, hogy a kivezetés becsült gazdasági hatása 80 milliárd dollár lehetne.
Ez a GDP-ben 0,5%-os csökkenést okozna. A Bush féle adókedvezmények elsősorban a magasabb jövedelműek számára nyújtott könnyítést éppen ezért rendelkezik alacsony multiplikátorral. Ugyanis a magasabb jövedelemből jellemzően a jövedelem kisebb részét költik el és többet takarítanak meg. Ebből következik, hogy a magasabb jövedelműek adóztatása kevésbé hat a reálgazdaságra és erőteljesebben a pénz és tőkepiacokra.
Ezeknek az adókedvezményeknek a kivezetése az egyik fő ütközőpont a republikánusok és a demokraták között. Köztudott, hogy a republikánusok gazdasági liberalizmust és az egyéni felelősséget hirdetik, ezért számukra elfogadhatatlan a gazdagok adóztatása. Vagyis a gazdasági racionalitás feszül a politikai elveknek, ami nehéz megegyezést vetít előre a kérdésben.
Budget Control Act
Másik fontos része az a törvény (Budget Control Act), melyet 2011. augusztus 2-án írtak alá és automatikus költségvetési kiigazításokról rendelkezik, melyek 2013 év elején automatikusan működésbe lépnek, kivéve, hogyha megegyezés születik.
A Budget Control Act megszavazása azért vált anno szükségessé, mert a technikai jellegű államcsőd elkerülése érdekében meg kellett emelni az adósságplafon nagyságát. Azonban már akkor is tisztában voltak vele, hogy a jelentős mértékű költségvetési– és államadósággal valamit kezdeni kell. A két párt azt is belátta, hogy a választások előtt egy évvel már nem fognak tudni megegyezni. Ezért a tényleges cselekvést az elnökválasztás utánra, vagyis mostanra halasztották. Azonban a megállapodásba biztosítékként beépítettek egy 2013 év elején automatikusan életbe lépő költségvetési kiigazítást is.
Összességében a költségvetés kiigazítása nagyrészt a bevételek növelésén keresztül valósulna meg. A 600 milliárdos egyensúlyjavító csomagból 200 milliárd célozza a kiadások csökkentését, a többi pedig adó emelések, adókedvezmények és TB kedvezmények kivezetéséből tevődik össze.
A jövedelmeket terhelő adókon túl fontos tétel lehetne a vállalkozások adókedvezményének megszüntetése. Ennek költségvetésre gyakorolt hatása 109 milliárd dollár lenne, melynek gazdaságra gyakorolt hatása nem érné el a 30 milliárd dollárt.
Alternatív Minimum Adó szabályozás
A fenti két problémán túl itt van még az Alternatív Minimum Adó szabályozás, ami mára foltozásra szorul. Ez egy eredetileg a magas jövedelműek által fizetett adó, mely egy nominális határhoz van kötve, azonban a limit nincs az inflációval indexálva, így egyre többen lépték át a határt. 1997-ben még csak 600 ezer főt érintett az adó, 2009-ben már 3,8 millió főt, 2012-ben pedig már több mint harminc milliót, vagyis már messze nem csak a gazdagok adójáról van szó, hanem egyre jobban sújtja a középosztályt is. Ennek az adófajtának a rendbetételét elsősorban Obama támogatja, aki a középosztálybeliek helyzetét szeretné ezzel javítani. A lépés becsült költségvetési hatása 114 milliárd dollár.
A két párt álláspontja:
A demokraták nem csak kivezetni szeretnék a Bush féle adókedvezményeket, de azon felül 160 milliárd dollár értékben szeretnék növelni a vagyonosabbak adóterheit a jövő évtől. Ez természetesen a republikánusok számára nem elfogadható lépés. Pedig gazdasági szempontokból nézve racionális, hiszen nem okozna jelentős gazdasági visszaesést. Megfelelő közelítés, ha a Bush féle adókedvezményeknél becsült 0,4-es multiplikátorral számolunk, akkor a gazdagok adóterheit összesen 366 milliárd dollárral emelnék meg, melynek becsült gazdasági hatása 146,4 milliárd lenne.
Az adóemeléssel a legjobban keresők esetében a határadókulcs 39,6%-ra emelkedne, melyre már láthattunk példát Clinton elnöksége idejében.
A két párt nem tud a kiadáscsökkentésről sem megállapodni. Egészen pontosan annak nagyságában és szerkezetében nem értenek egyet. A republikánusok nagyobb mértékű kiadáscsökkentést szeretnének megvalósítani és például az egészségügy terén drámai változásokat szeretnének látni.
Lehetséges kimenetelek:
A megoldást tartalmazó törvényt a költségvetési szakadékra a kongresszusnak kell jóváhagynia és az elnök írja alá. A kongresszus a képviselőházból és a szenátusból tevődik össze és mindkettőnek jóvá kell hagynia a törvénytervezetet. A szenátusban demokrata többség van, vagyis itt nem okozhat Obamának problémát a javaslatának az elfogadtatása. A képviselőházban viszont már komplikáltabb a helyzet, ugyanis a 435 helyből csak 201 a demokratáké, míg a fent maradó helyeket a republikánusok birtokolják. Az egyszerű többséghez 219 szavazatra van szükség, vagyis legalább 18 átszavazóra van szükség a megállapodáshoz. Éppen ezért van óriási jelentősége annak, hogy egyik-másik republikánus szereplő miként nyilatkozik, ugyanis mindössze néhány szavazaton múlhat a sikeres megállapodás.
A legkedvezőbb forgatókönyv az lenne, ha a demokratáknak és a republikánusoknak sikerülne megegyezniük. Ez valószínűleg kompromisszumos megoldást jelente, amely adóemelést és kiadáscsökkentést is tartalmazna, de a tervezettnél kisebb mértékűt. A helyzet nyugtató megoldásának örülnének legjobban a befektetők.
A politikusok számára a legkényelmesebb megoldás az lenne, ha elhalasztanák a fiscal cliff életbe lépését és tovább folytathatnák a vitát. Ezt a megoldást már sokkal kevésbé tolerálná a piac, ugyanis azt jelentené, hogy nem várható tényleges megoldás és a kockázatok tartósan fent maradhatnak.
A harmadik lehetőség, hogy teljes kudarcba fulladnak az egyeztetések és életbe lépnek az intézkedések, melyek automatikusan 600 milliárd dollárral javítanák a költségvetés helyzetét.
Amennyiben nem lépnének hatályba az egyensúlyt javító intézkedések akkor a GDP 2,4%-kal növekedhetne, ugyanakkor, ha az automatikus kiigazítások lépnek életbe, akkor 0,5% körüli visszaesést prognosztizálnák (ebben az esetben növekedés csak a második félévben várható), melynek eredményeként a munkanélküliek száma jelentősen emelkedne. Ennek a szcenáriónak a bekövetkezése esetén nemcsak Amerika, hanem a globális gazdaság is nehéz idők elé nézne. Éppen ezért ennek bekövetkezésének a valószínűsége meglehetősen alacsony.
Mi lesz a megállapodás után?
Sajnos a tárgyalások sikeres megoldása után sem lélegezhetünk fel, ugyanis akár már februárban elérheti Amerika a 2011-ben megemelt 16.400 milliárd dolláros adósságplafont. Számítások szerint legalább 730 milliárd dollárral kell megnövelni az adósságplafon nagyságát, ahhoz, hogy 2013-ra rendezzék a helyzetet. Amennyiben 2014-ig szeretnék megoldást találni, akkor legalább 1300 milliárd dollárral kéne a plafon nagyságát megemelni. Ráadásul ezek mindegyeke alsó becslés, a felső becslések alapján 1.250 milliárd illetve 2.200 milliárd dollárral kell számolni.
