Hogyan oldható meg a roma-kérdés?
Duray előadásában felvázolt néhány lehetőséget, amelyek a számbeli kisebbségek jövője szempontjából fontosak, nem téve különbséget a cigányok és nem cigányok között. Hangsúlyozta: tekintettel kell lenni az egyes népcsoportok adottságaira. Előadásában arra a különbségre figyelmeztetett, ami az asszimiláció, a beilleszkedés és az illeszkedés között áll fenn. A megjelent tudósításokból azonban kiderült, hogy rosszul értelmezték szavait, mivel nem tettek különbséget a beilleszkedés és az illeszkedés között.
Az MTI ezért visszatért a témához és felkérte a politikust, hogy részletezze azt. A számbeli kisebbségek ügyében három meghatározó szemlélet létezik - nyilatkozta kedden az MTI-nek Duray. "A legdurvább a homogenizálás, az asszimiláció" - jegyezte meg. Hozzátette: "Magyarul, társadalmi vonatkozásban ez jelenti a megsemmisítést." "A humánus, sőt liberális megközelítés az integráció. Ez annyit jelent, hogy a létezőt egy másik létezőbe kell beilleszteni, de a két létező nem egyenrangú.
Csak az egyiknek kell viszonyulnia a másikhoz. Ez társadalmi viszonylatban a szórványosodást eredményezi. Ezt nevezik beilleszkedésnek" - pontosította a második szemlélet lényegét a politikus. "De van egy harmadik lehetőség is: a standardizáció. Ez magyarul illeszkedést jelent, ami ebben a vonatkozásban autonómia" - szögezte le. "A saját azonossági tudattal rendelkező csoportoknak, közösségeknek közösen kell megtalálniuk, kidolgozniuk az együttélés feltételeit. Ehhez nem csupán politikai akarat, hanem törvények is kellenek.
A cigányoknak évszázadokon át volt autonóm szervezettségük, önkormányzati rendszerük, a vajda rendszer. Ezt a 20. század második felében sikerült szétverni" - magyarázta Duray, akinek meggyőződése: a jövő szempontjából ez utóbbi a leginkább elfogadható szemlélet. Kérdésre válaszolva, hogy vajon a roma autonómiához mi szükséges a Magyarországon létező kereteken túl, a felvidéki magyar közíró elmondta: "Minden autonómia megteremtéséhez ugyanaz szükséges. Belső igény és külső fogadókészség.
Szerintem a jelenlegi kisebbségi önkormányzati rendszer, ami önmagában elég jó, a magyarországi cigányoknak nem elégséges. Persze vannak rosszabb helyzetben lévő cigányok is, ott, ahol a vajda rendszert szétverték és kisebbségi önkormányzat sem létezik." "Egyik a munkanélküli segélyek és a munkanélküliség közötti távolság rövidre zárása, és a közmunkákhoz való viszonyítása, a másik a segélyrendszer és az iskoláztatási kötelezettség összezárása" - válaszolta arra a kérdésre, milyen intézkedéseket tartana szükségesnek a probléma enyhítésére rövid távon. A hosszabb távú megoldással, az autonómiával kapcsolatban pedig úgy vélekedett: "A cigány társadalomnak is van felzárkózási igénye. Az autonómia erre ad megoldást. Ez nem helyhez kötődést jelent. Több mint száz évvel ezelőtt kitalálták a kulturális vagy a személyi elvű autonómiát. Miért nem akarunk erről tudomást venni?
Az autonómia nem varázsszó, sem átok. Egyfajta közigazgatási megoldás a kulturális különbözőség kezelésére". Ami a roma problémában való közép-európai helyben járást illeti, Duray úgy látja, "valószínűleg egy oka van, mint minden létező társadalmi bonyodalom megoldása elnapolásának: nem merünk szembenézni a valósággal. A magyar kérdés sem Trianonban sűrűsödött meg. Sokkal korábban. A cigányság ügye több mint hatszáz éve jelen van társadalmunkban. Az Árpád-háziak a jászokat és a kunokat letelepítették. Hatalmi utódaik a cigányokat nem tudták erre kényszeríteni vagy rávenni. Ez nem egyoldalú gond."
