India és Japán szabad kereskedelmi megállapodást kötött
A különböző termékek és szolgáltatások szabad kereskedelmét megalapozó dokumentumot a japán külügyminiszter Maehara Szeidzsi és Anand Sarma, indiai kereskedelmi miniszter szentesítette. Meahara az aláírás alkalmával azt hangoztatta, hogy az egyezmény "elősegíti a két ország közötti stratégiai partnerséget", míg Sarma szerint a megállapodás "a gazdasági együttműködés új korszakába vezet", amely fejlődést, fejlesztést hoz mindkét társadalom számára.
A szerződés megkönnyíti a kétoldalú kereskedelmet és a beruházási eljárásokat. A felek vállalják, hogy egy évtizeden belül csökkentik, illetve megszüntetik a vámot áruk 94 százalékára. Érinti mindez a japán autóalkatrészeket és elektronikai cikkeket, valamint az Indiából származó importot, köztük a mezőgazdasági és halászati termékeket is. Japán beleegyezett abba, hogy igen szigorú gyógyszerpiacára beengedi az indiai gyógyszereket, a szolgáltatások terén pedig vállalta, hogy megkönnyíti az országban az indiai szakácsok, számviteli szakemberek, angol tanárok, orvosok és nővérek foglalkoztatását.
India pedig a hazaiakkal azonos elbánást ígér a beruházó japán vállalatoknak. Az indiai és a japán szándékok tehát láthatóan összeértek, s abban hogy a 2007-ben indított CEPA-tárgyalások véget értek, és az aláírásra épp most került sor, nagy valószínűséggel szerepe lehetett az elmúlt idők japán-kínai és indiai-kínai politikai, gazdasági fejleményeinek. Peking és Tokió viszonya tavaly ősszel látványosan megromlott, amikor a japán parti őrség elfogott egy kínai halászhajót a Kelet-kínai-tengeren, egy vitatott hovatartozású szigetcsoport közelében.
Az ügy mindkét országban felkorbácsolta a parázsló nacionalista érzelmeket és az éles hangú diplomáciai kirohanások mellett Japán egy pillanatra megtapasztalhatta a gazdasági függőségből fakadó fenyegetettség érzését is, amit elsősorban a japán elektronikai iparhoz és autógyártáshoz nélkülözhetetlen ritkaföldfémek kínai exportjának korlátozása jelentett. India és Kínai viszonya ugyancsak gyakran vált hűvösre, Ázsia két szomszédos óriása között kérdések sora - köztük a határvita - vár megoldásra, a rendezés igen vontatottan halad.
Manmohan Szingh indiai kormányfő és japán vendéglátója Kan Naoto miniszterelnök tavaly októberi tokiói megbeszélésein is téma volt Kína. A nyilvánosságon keresztül azt üzenték a világnak, hogy stratégiai, biztonsági és gazdasági szempontból egyaránt fontosnak tartják kapcsolatukat Kínával, amellyel "közelebbi és nyitottabb" párbeszédet szeretnének. Tokió és Új Delhi gazdasági közeledése egyelőre nyilvánvalóan nem vezet komolyabb átrendeződéshez az érintett piacokon.
A Japán és India közötti kereskedelmi forgalom 12 milliárd dollár körül van, ami négy százaléka a japán-kínai kereskedelemnek. A Kína és India közötti kereskedelmi forgalom 60 milliárd dollár volt 2010-ben, amit 2015-re 100 milliárdra szeretnének felhozni - hangzott el a kínai miniszterelnök tavaly decemberi látogatásakor. Kína meghatározó szereplője az indiai piacnak, jelentős infrastrukturális beruházások kivitelezője, de a kínai vállalatok ott vannak az erőműi, távközlési szektorban is.
Indiában is kialakult egyfajta tartás a túlságosan erős kínai függőségtől, s Ázsia második, illetve harmadik gazdaságának egymásra találásával új alternatíva nyílik mindkét ország előtt - állapították meg Times of India és az indiai PTI hírügynökség újságírói Pekingben az MTI kérdésére. "Japán most úgy viszonyul Indiához, mint tette azt évtizedekkel ezelőtt Kínával. A különbség annyi, hogy az indiai piacon immár Kínával versenyez" - húzták alá a tudósítók azzal, hogy a japán működő tőke már látványosan jelen van Indiában, s a tendencia a sokat kifogásolt infrastrukturális hiányosságok lassú felszámolásával csak erősödni fog.
Vannak területek, amelyeken a kínai termékek, ajánlatok versenyképessége - elsősorban az áruk miatt - hosszú távon megkérdőjelezhetetlen - állítják az újságírók, de szerintük a verseny arra is ösztönzi a kínai cégeket, hogy egyre jobb minőségű, adott esetben környezetvédelmi szempontból is magasabb szabványnak megfelelő termékeket hozzanak az indiai piacra. A szerdán aláírt szabadkereskedelmi egyezmény Japán tizenkettedik ilyen megállapodása, míg Indiának ez a harmadik ilyen piacnyitó szerződése.
Új Delhi egy éven belül a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) és Dél-Koreával jutott megállapodásra, a sort a napokban Malajziával folytatja, s India 2007-óta az Európai Unióval is tárgyalásokat folytat a kérdésben. A tervek szerint az EU-India megállapodást 2011 végéig tető alá hozzák. Az már kiderült, hogy bírálói mindkét oldalon akadnak: Indiában például a halászati ágazatot féltik, Európában pedig egyrészt a gyógyszeripari lobbi aggódik, mások a beáramló olcsó, de képzett munkaerőtől tartanak. (MTI)
