Japán - Meddig zsugorodhat a gyáripar?

Az erősen iparosított japán gazdaság - írja Amagaszakiból keltezett elemzésében a The New York Times - fokozatosan, de szakadatlanul hanyatlik az 1990-es évek eleje, az akkori ingatlan- és részvénybuborék kipukkadása óta. Az ok az ázsiai versenytársak erősödő versenye, a japán munkaerő elöregedése és a jen könyörtelen erősödése volt.

A fukusimai nukleáris baleset pedig számos közigazgatási és gazdasági vezető szerint még súlyosbíthatja is a helyzetet, mivel növeli az energia árát és áramszünetekkel fenyeget. Az ipar és az ipari munkahelyek elvesztése fölötti aggodalmakhoz most az a félelem is társul, hogy az áramellátással kapcsolatos bizonytalanság ürügyet adhat a gyárosoknak a termelés külföldi kitelepítésére.

A Sony, amely az 1980-as években olyan újító szerepet játszott, mint az óceán túlsó oldalán az Apple, 6,4 milliárd dolláros veszteséget jelzett. Híre ment, hogy 10 ezer alkalmazottját készül elbocsátani - ami Japánban szociális szempontból elfogadhatatlannak számít. A Toyota, amely a cunami okozta zavarok után kénytelen volt átengedni a világelsőséget a General Motorsnak, attól tart, hogy az elektromos autók terén megrendülhet helyzete az olcsóbban termelő Dél-Korea és más országok konkurenciája miatt.

A szigetországban eltérően vélekednek arról, hogy valójában mennyire fog zsugorodni a japán ipar, és arról is, hogy a gyárak feladása valóban olyan rossz dolog-e. A legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy az autó- és tévégyártás révén előretört Japán kinőtte az "ázsiai csoda" jelzőt és új gazdasági stratégiára lenne szüksége. Arról viszont, hogy ez milyen legyen, heves és erősödő vita folyik. "Követhetjük az Egyesült Államokat egy erősebben posztindusztriális társadalom megteremtésében, vagy Németországot a legfejlettebb ipari berendezések gyártásában, de nem kellene azzal próbálkoznunk, hogy Kínával versenyezzünk a tömegtermelésben" - hangsúlyozta Onisi Maszatomo, a Kanszai Egyetem professzora.

A vitát nagy figyelemmel követik más ázsiai országok, amelyek Japánhoz hasonló úton törekedtek az ipari felzárkózásra. A közgazdászok szerint az egyik legfontosabb kérdés az, hogy Japán és Ázsia újabb exportgazdaságai képesek lesznek-e az innovációra, tudnak-e ahhoz hasonló lendületet adni a gazdaságnak, mint az Egyesült Államokban az Apple, a Google, a Facebook és az amerikai fejlődést előmozdító más újító technológiai éllovasok. Nogucsi Jukio, a tokiói Waseda egyetem közgazdásza úgy véli: a tavalyi katasztrófa esélyt teremtett Japánnak arra, hogy áttérjen egy rugalmasabb, szolgáltatás-központú, amerikai jellegű gazdaságra.

Szerinte a túlhaladott ipari modell fenntartása esetén Japán kénytelen lenne a bérek és az árak csökkentésére, hogy versenyezni tudjon az olcsóbban termelő országokkal, ez pedig csak növelné a belső piacra csaknem két évtizede ránehezedő deflációt. "A gyáripar lerombolja a japán gazdaságot" - fogalmaz Nogucsi. A defláció nemcsak az óriásokat, hanem a kis- és középvállalatokat is sújtja. A 27 alkalmazottat foglalkoztató Toko-Szeiki üzem például a Nintendo számára szállított alkatrészeket. Amikor a megrendelő olcsóbb kínai alkatrészeket kezdett vásárolni, a Toko-Szeiki is csökkentette árait. Ehhez először mintegy felére kurtította munkásainak az 1990-es évek közepén elért, 7000 dollárnak megfelelő átlagfizetését - aztán 2009-ben valamennyit elbocsátotta.

A hajdani tulajdonos negyvenéves utóda ma számítógépén egymaga tervez alkatrészeket - mások számára. "Csődből sok van, de új feljövő cég egy sem akad. A Japán gyáripar egyre csak hanyatlik" - mondta a NYT-nak. A japán exportgépezet megbízható közkatonáinak számító kisüzemek közül igen sok jutott hasonló sorsra, a japán gazdasági minisztérium szerint a 2006-ot megelőző évtizedben a gyárak száma egyharmadával csökkent. Az 1970-es években a japán termelésnek még 35 százalékát adó ipari szektor részesedése 2009-ben 18 százalékra apadt.

Más közgazdászok szerint azonban ez félrevezető, mivel a talpon maradt japán cégek magasabb minőségű termékek, például ipari robotok előállítására térnek át, mert ezen a téren még óriási az előnyük. A Panasonic például tavalyi rekordveszteségeit - és plazma képernyőt előállító három üzeme közül kettőnek a bezárását - követően a sík képernyők gyártását Ázsia más országaiba telepíti át, saját gyártósorait pedig jövedelmezőbb szerszámgépek és elektromos meghajtású autókhoz tervezett akkumulátorok termelésére állítja át. "Megtanultuk, hogy ne próbáljunk mindent mi magunk gyártani, de még sok mindent nagyon jól csinálunk" - jelentette ki Hinoki Atusi, a cég szóvivője.

Bár a japán ipar további zsugorodását elkerülhetetlennek tekintik, számos közgazdász szerint őrültség lenne hagyni, hogy annak részaránya olyan mértékben csökkenjen, mint az Egyesült Államokban történt. Az ipari export tette lehetővé a nyersanyagban szegény Japánnak, hogy rendre olyan jelentős kereskedelmi többletet érjen el, amely tavalyig elegendőnek bizonyult az ország tetemes költségvetési hiányának finanszírozására. "Az ipar az az alap, amely a pénzügyi és szolgáltatási szektorokat finanszírozza - idézte a NYT Konaga Keicsit, aki az 1980-as években kulcsszerepet játszott a japán iparosítási politika kialakításában. "Ma már az Egyesült Államok is felismerte ezt, ezért mentette meg a csődtől General Motors céget" - hangoztatja Keicsi. (MTI)