Jelentős átalakulás előtt a nyugdíjrendszer - mire számíthatunk?
A javaslat egyrészt eltörli a pályakezdők kötelező pénztári tagságát, másrészt 2011. december 31-ig megteremti annak a lehetőségét, hogy a magánpénztári tagok - akár pályakezdőként, kötelezően, akár önkéntes döntés alapján váltak taggá - visszaléphessek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A javaslat azon a meggyőződésen alapul, hogy a felosztó-kirovó rendszerben nagyobb biztonságban vannak a járulékfizetők, mint a második pillérnek nevezett magánnyugdíjpénztári rendszerben. A második pillért illető kormányzati kritikák egyike a nyilatkozatok szerint, hogy a magánnyugdíjpénztárak nem kezelik a hátramaradotti (özvegyi, árva) valamint rokkantsági kockázatokat.
Nem a pénztárak hibája azonban, hogy a jogalkotó induláskor nem definiálta a szolgáltatási csomagot és a kifizetések rendjét, és mulasztását azóta sem pótolta. Kifogásolják a túlzottan magasnak tartott működési és vagyonkezelési költségeket is, amelyeket a törvény maximál. Úgy tudni, mérlegelték a költségek további megregulázását is, ám a magas tényleges költségek miatt erre nem volt mód.
Az átlépéseket szabályozó javaslatot megelőzően a kormány már benyújtott egy olyan javaslatot is az Országgyűlésnek, amelynek értelmében a 8 százalékos magánpénztári tagdíj a következő 14 hónapban (2010. november 1-jétől 2011. december 31-ig) nem a magánkasszákba, hanem az állami nyugdíjkasszába kerül, ami havi 30 milliárd - összesen 420 milliárd - forint átirányítását jelenti, és a kormány indoklása szerint a hiánycél teljesítéséhez szükséges. Az átlépőkkel visszaáramló megtakarításokkal ugyanakkor a kormány szándékai szerint nem a költségvetési lyukakat foltozná be, hanem az államadósságot csökkentené.
A magánnyugdíjpénztáraknak a PSZÁF adatai szerint 2010. június végén több mint 3 millió tagjuk volt, a kasszák portfóliójának piaci értéke 2.841,2 milliárd forintot tett ki, ebből a kötvények 1.522,5 milliárd (azon belül a magyar állampapírok 1.383,8 milliárd) forintot, a részvények 312,4 milliárd forintot, a befektetési jegyek pedig 858,6 milliárd forintot). A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépő tagok tagdíj-kiegészítéssel csökkentett követelésének értékét a kasszáknak a parlament előtt lévő törvényjavaslat szerint a tagok portfóliójában lévő eszközökben kell átadniuk a kormány által kijelölt szervnek, amivel elkerülhető, hogy a pénztáraknak egyszerre nagy mennyiségű értékpapírt kelljen zúdítaniuk a piacra. (A korábbi visszalépési akciónál csak állampapírban és készpénzben adhatták át a kasszák a visszalépőkkel járó vagyont.)
A kormány abban bízik, hogy minél többen átlépnek majd az állami nyugdíjrendszerbe. Akik mégsem, azokat kompenzálni kell a tb rendszerbe átirányított 14 havi pénztári tagdíjért. A kompenzációnak elvileg két módja merülhet fel: a felfüggesztés lejárta után egy ideig nagyobb mértékű tagdíj érkezik a kasszákhoz (például 8 százalék helyett 9,5 százalék), vagy az érintett tagok erre a 14 hónapra csak az állami rendszerből részesülnek nyugdíjban. A kormány - mint az eddigi nyilatkozatokból kiderült - azt tervezi, hogy az állami nyugdíjrendszerben mielőbb bevezeti az egyéni számlák rendszerét. Úgy tudni, hogy ennek előkészítése - felmérések, költségszámítások, hatásvizsgálatok - már megkezdődött. Ennek bevezetését a visszalépésekkel átvitt egyéni számlák miatt kulcskérdésnek tekintik a nyugdíjkérdésekkel foglalkozó kormányzati szakértők. Ha a jelenlegi magánpénztári tagok többsége átlép az állami rendszerbe, a következő feladat az lesz, hogyan tudja biztosítani az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát az állam.
Az eddigi intézkedések ugyanis nem oldják meg a nyugdíjrendszer jövőbeni gondjait, amelyek többek között a kiterjedt feketegazdaságból, alacsony foglalkoztatottságból, alacsony születésszámból, s így egyre rosszabb korfából fakadnak. Kormányhoz közel álló szakértők szerint a kormány a fenntartható nyugdíjrendszer kulcsát a népesség növekedésében és munkahely-teremtésben látja. A kasszákat a nyugdíjpénztári tagdíjak átutalásának felfüggesztése és az újabb átlépési lehetőség megteremtése feltehetően nagyon nehéz helyzetbe hozza, hiszen elveszítik tervezett bevételeik, ezzel működési költség fedezetük egy részét, az érvényes szabályozás ugyanakkor korlátozza a tagoktól levonható működési költségek szintjét, ami egyes szakértők szerint összeolvadásokhoz vezethet, de akár pénztárcsődöket is előidézhet. (MTI)
