Kitörés előtti csend az arany piacán?
Még ha nem is hozott áttörést az elmúlt hét a befektetési szempontból legfontosabb két nemesfém piacán, azért mind az arany, mind az ezüst magabiztosan tartották magukat a lélektanilag fontos árszintek felett. A kevés hír közül leginkább a Kínából érkező makróadatok és a távol-keleti ország nemzeti bankjának (PBoC) esetleges aranyvásárlása körüli találgatások méltók az említésre.
A Kínában múlt héten napvilágot látott inflációs adatok az elemzői várakozásoknak megfelelően alakultak. A pénzromlás júliusban mért értéke 1,8%-ra zuhant vissza, miután idén januárban még 4,5-on állt. A mostani egyébként 2010 januárja óta a legalacsonyabb inflációs adat. Ugyanakkor ezzel egy időben több konjunktúramutató is rosszabb képben tünteti fel a kínai gazdaságot, mint ahogy arra piaci elemzők korábban számítottak. Az előző hónaphoz képest júliusban stagnált illetve csökkenést mutatott többek között az ipari termelés, a tárgyieszköz-beruházások, a kiskereskedelmi forgalom és a külkereskedelmi többlet is, ami egyértelműen annak a jele, hogy a világgazdaság helyzete romlik, és ez igen kedvezőtlenül hat az exportorientált kínai gazdaságra. Mindez már elég is volt ahhoz, hogy tekintettel a csökkenő inflációs veszélyre azonmód várakozások kapjanak szárnyra a pekingi vezetés és a kínai jegybank gazdaságélénkítő, monetáris ösztönző lépéseit illetően. Ezektől a piac közvetve az arany és az ezüst iránti kereslet élénkülését és az árfolyamok emelkedését várná.
Egy másik, állandó spekulációkra okot adó téma a kínai jegybank aranyvásárlásainak kérdése. Kína 3,24 billió dolláros devizatartalékai messze a legnagyobbak világon. Ezeknek valamivel több mint az egy harmada amerikai államkötvényekben testesül meg, míg a központi bank aranytartalékai (1.054 tonna) ehhez képest elenyészőek. A Kínai Kommunista Párt szócsövének tartott Zsenmin Zsipao (Renmin Ribao) nemrégiben közölt is egy cikket az ország tartalékolási stratégiájával kapcsolatban, amelyben a Kereskedelmi Minisztérium egyik szakértője az aranytartalékok fokozatos növelése mellett foglalt állást. A szakember ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy „az aranytartalékok növelésére a megfelelő időben kell sort keríteni. Akkor kell vásárolnunk, amikor az ár a mélyben van.”
A Csiusi (Qiushi) című pártfolyóirat szintén foglalkozott ezzel a témával az elmúlt napokban. A lapban megjelent terjedelmes cikk szerzője a Kínai Aranypiaci Szövetség igazgatója és egyben az ország legnagyobb nemesfémipari cége, az állami tulajdonú China National Gold Group Corporation elnöke, akinek a véleményére nyilván odafigyelnek a pekingi apparátusban. Szerinte Kínában egy nemzeti stratégia megfogalmazására lenne szükség az arannyal kapcsolatban, amely a nemesfémet a vagyonmegőrzés eszközének központi szerepébe emelhetné. A cikk írója továbbá úgy vélekedik, hogy a hazai aranykitermelést kellene a kínai aranytartalékok növelésének elsődleges forrásává tenni, a kínai aranyipart valamint a belföldi piacot pedig aktív kormányzati beruházások révén fejleszteni. Véleményét a szerző nem utolsó sorban azzal támasztja alá, hogy az aranynak jelentős szerepe van az ország társadalmi és pénzügyi stabilitásának erősítésében.
Kína minden kétséget kizáróan az egyik legfőbb motorja jelenleg a globális aranykeresletnek, és ezáltal döntő befolyással bír a nemesfém világpiaci árfolyamának alakulására. De hasonló nagyágyú még India, a közel-keleti térség és összességében nézve a nyugati világ is, amely jelenleg egy egyre mélyülő gazdasági és pénzügyi válság foglya. Itt a problémák magva az eladósodottság fojtogató mértékében keresendő, mind az állam, mind a magánszféra részéről. A londoni székhelyű HSBC bankcsoport többek között erre, valamint a geopolitika és a világgazdaság bizonytalan kilátásaira való hivatkozással várja az arany unciánkénti árfolyamát 1.900 dollár fölé az év végéig. A kiemelkedően sikeres privátbanki szolgáltatásairól nevezetes bankház szakértői különösen a novemberi amerikai elnökválasztás utáni időkben látják elérkezni az Egyesült Államok számára a „fiskális szakadék szélét”, és ezért aranypiaci elemzésükben úgy fogalmaznak, hogy addig is „a türelem a legfontosabb árucikk”.
Arany, ezüst – technikai elemzés
Meggyőző belső erőről tanúskodik, hogy a nyári uborkaszezon közepette is a pszichológiailag fontos 1.600 dolláros szint felett tudja tartani magát az arany árfolyama jelenleg. A londoni árfixingben május végén elért 1.540 dolláros éves mélypont óta egy emelkedő irányzat a meghatározó a grafikonon. Ez július közepe óta egyre gyorsuló dinamikával érvényesül, ami máris a szürke görbével jelölt 50-napos mozgóátlag fölé segítette a jegyzéseket. A piros színű 200-napos mozgóátlag pedig már csak mindössze 2% pontnyi távolságra helyezkedik el. A jelenlegi árszinten illetve közvetlenül ez alatt markáns támaszok sorakoznak, ugyanakkor 1.630 dollár környékén egy nehezen feltörhető ellenállás mutatkozik kemény diónak. A rövidtávon kialakult emelkedő trend azonban az aranyár további erősödését valószínűsíti, már csak azért is, mert a most következő hónapok hagyományosan az aranynak kedveznek.
Az ezüst árfolyama fontos területet hódított vissza magának 27,25 dollár felett, kitörnie azonban még így sem sikerült 28 dollár fölé. Ebben a magasságban vízszintes és diagonális ellenállások egy keresztellenállást formázva együttesen blokkolják a szürkésfehér nemesfém további emelkedését – legalábbis egyelőre. Amennyiben sikerülne a kurzusnak ezt az akadályt leküzdenie, úgy gyors ütemben 30 dollárig is felszökhetnének a jegyzések.
