MNB - sor kerülhet további kamatcsökkentésre, de ...
Monetáris Tanács megítélése szerint a középtávú inflációs kilátások összhangban maradnak a 3 százalékos cél elérésével. Rövidtávon az inflációt döntően a szabályozott árak és a nyersanyagárak csökkenése mérsékli, míg az inflációs alapfolyamatok alakulása továbbra is tükrözi a gyenge belső kereslet dezinflációs hatását. Az indirekt adók közvetlen árszintemelő hatásától szűrt inflációs ráta középtávon 3 százalék alatt maradhat.
Hosszabb távon fokozatosan jelentkezhet az egyes ágazatok termelési költségeit növelő kormányzati intézkedések hatása a vállalati szektorban. A kapacitások alacsony kihasználtsága mellett azonban a fogyasztói árakba történő továbbhárítás várhatóan fokozatos és csak részleges lehet. A vállalati jövedelmezőség helyreállítása, a laza munkapiaci környezet és az inflációs várakozások alkalmazkodása előretekintve historikusan alacsony bérdinamikát eredményezhet, ami segíti az alacsony inflációs környezet fennmaradását, mely hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdaság nominális pályáját erősebben horgonyozza a jegybank inflációs célja.
A Monetáris Tanács meglátása szerint az eredményszemléletű költségvetési hiány 2013-ban és 2014-ben is a GDP 3 százaléka alatt maradhat. A bruttó államadósság az előrejelzési horizonton csökkenő pályát mutat, 2014-re 78 százalék alá süllyedhet.
A Monetáris Tanács fentieken alapuló megítélése szerint az inflációs cél középtávú elérése, illetve a reálgazdaság helyzete további óvatos monetáris lazítást tesz lehetővé. A Monetáris Tanács megítélése szerint a monetáris politika szempontjából a gazdaságban jelenlévő szabad kapacitások mérete és a globális pénzpiaci környezet jelentheti a leginkább releváns kockázatot. A monetáris politika mozgásterét az ország kockázati megítélésének tartós és érdemi elmozdulása befolyásolhatja. Egyes döntéshozók felvetették, hogy a fentieket tekintve indokolt lehet a korábbiaknál részletesebb üzenetet megfogalmazni a Monetáris Tanács állásfoglalásában a kamatciklusra vonatkozóan. A tanácstagok egyetértettek abban, hogy a bizonytalanabbá váló pénzpiaci környezetre vonatkozó korábbiaknál erősebb utalás célravezető a jelen helyzetben.
Az elnök a vitát követően kezdeményezte a szavazást, melynek során a Tanács egységesen az alapkamat 25 bázispontos csökkentését támogatta. A Monetáris Tanács úgy látja, hogy amíg az inflációs és reálgazdaság kilátások indokolják, sor kerülhet további kamatcsökkentésre, azonban a törékeny és gyorsan változó nemzetközi környezetben fokozott óvatosság indokolt.
Az alapkamat 4,25 százalékra történő csökkentése mellett: Balog Ádám, Bártfai-Mager Andrea, Cinkotai János, Gerhardt Ferenc, Kocziszky György, Matolcsy György, és Pleschinger Gyula szavazott.
