Nyáron drágább lehet külföldön egy baleset
Búvár baleset (Casson-betegség) 9 millióért, vakbélműtét 35 millióért – pár példa az AIG Magyarország statisztikájából külföldi orvosi ellátásokra, amelyekre a biztosító utasbiztosítási ügyfelei szorultak az elmúlt hónapokban. Az előzetes felmérések szerint idén kevesebben indulnak majd külföldre nyaralni, aligha csökken azonban azok száma, akik utasbiztosítás híján kerülhetnek bajba a határon túl.
“A biztosításról annak ellenére feledkeznek meg sokan, hogy a számok szerint a legköltségesebb egészségügyi ellátásra éppen a nyári hónapokban szorulnak rá az utazók, nem beszélve az ilyenkor szintén gyakoribb poggyászkárokról” – emlékeztet Majtán Petra, az AIG baleset-, betegség- és utasbiztosítási vezetője. “A télre több, ám kisebb értékű kezelés a jellemző, míg nyáron rengeteg a poggyászkár, aki pedig valamilyen betegség miatt szorul orvosi ellátásra külföldön, nem ússza meg olcsón.”
Az OEP-kártya nem minden
Az elmúlt években azért is csökkent az utasbiztosítást kötők száma, mert sokan úgy gondolták, az Európai Egészségbiztosítási Kártya teljes körű védelmet jelent az európai nyaralóhelyeken. Bár a biztosított utazók aránya továbbra is messze elmarad az indokolttól, a közelmúltban valamelyest javult a helyzet. Köszönhetően annak, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is többször figyelmeztetett: a kártya csak a helyi tb-vel szerződésben álló intézményeknél térít (az ott fizetendő kötelező önrész nélkül), sokan visszatértek a hagyományos utasbiztosításokhoz. Már csak azért is, mert az OEP által kibocsátott kártyák a speciális mentés költségeit sem térítik, illetve egyáltalán nem nyújtanak fedezetet a ruházat és a poggyász sérüléseire, elvesztésére. Márpedig a kárstatisztikák szerint a legtöbb kár a nyaralás idején szerencsére nem személyi sérüléses, hanem poggyászkár. Probléma esetén felbecsülhetetlen szolgálatot tud tenni az assistance szolgáltatás is, amely szintén nem része az Európai Egészségbiztosítási Kártya szolgáltatásának.
Amerika a pénznyelő
Ugyancsak kevesen számolnak vele, de a kárstatisztikák abban is egyértelmű útmutatást adnak, hogy a legkomolyabb ellátási költségekkel nem a ritka balesetek, hanem sajnos a gyakrabban előforduló megbetegedések járnak. Kiváltképp igaz ez, ha a tengerentúlra, például az Egyesült Államokba utazunk. Ott, egy Európában 1,5-2 millió forintba kerülő vakbélműtétért 35 millió forintot számláz a helyi kórház, de egy dominikai kisebb beavatkozást sem lehet 2 millió forint alatt megúszni. Schmidt Huba, az AIG utasbiztosítási menedzsere szerint ezeken az összegeken a magánbiztosítós modell problémáján túl az is visszaköszön, hogy az amerikai kórházak bizony rettegnek a műhiba-perektől. “Épp ezért minden ellátott esetében igyekeznek kizárni a félrekezelés lehetőségét – ez a magyarázata az amerikai kórházsorozatokban furcsállott megoldásnak, hogy egy szemmel láthatóan influenzás betegen is teljes „nagyrutin” vizsgálatot végeznek – s persze ezt ki is számlázzák.”
A tengerentúli ellátás rendkívül drága, ám a hazaszállítás is tetemes költségeket jelent – elegendő egy lábtörés, és a repülőn egy teljes sort már ki kell venni az utas előtt.
Majtán Petra szerint a tudatosabb ügyfelek a biztosítási partner kiválasztásakor azt is megnézik, mely társaságnak hol van a központja. Mert bár igaz, hogy valamennyi biztosítónak globális megállapodásai vannak a világ bármely részén történő helytállásra, a helyi piac ismerete, az ellátásszervezői, rendőrségi és jogi kapcsolatok adott esetben jobb, gyorsabb, szakszerűbb ellátást és szolgáltatást tehetnek lehetővé.
