Nyolc év eredménye: menekülnek a befektetők a szociális ágazatból
A nyugdíjasok számával egyenes arányban nő azoknak az idős embereknek a száma, akiknek állapotuknál és helyzetüknél fogva idősotthonban lenne a helyük, vagy ott szeretnék eltölteni életük hátralévő éveit. Felmérések szerint a nyugdíjasok 10 százaléka, tehát több mint 200 ezren dönthetnek a közeljövőben a beköltözés mellett, de jelenleg 49 ezret alig meghaladó számú férőhely áll rendelkezésre. A várakozási listákon már nagyjából 20 ezren szerepelnek, a várható várakozási idő elérheti a 6-7 évet is.
Bárki, aki pontosan szeretné elemezni a problémát, azzal a furcsa helyzettel szembesül, hogy a szociális tárca még a várakozók pontos számáról sem rendelkezik megfelelő, naprakész adatokkal. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Tovább rontja a képet, hogy közel negyvenezer olyan súlyosan demens, hatvan év feletti beteg van az országban, akiknek az ápolása csak bentlakásos keretek között lenne megnyugtatóan megoldható, de befogadásukra egyelőre esély sincs. Sok idősotthonban áll fenn évtizedek óta az a méltánytalan helyzet, hogy csak akkor juthat férőhelyhez egy idős ember, ha valaki előtte meghal az intézményben – áll a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesületének elemzésében.
Pósfai Gábor, az egyesület alelnöke elmondta, az állam sehol a világon nem képes tartósan, egyedül finanszírozni a szociális ellátórendszer rendeltetésszerű, zökkenőmentes működtetését. Erre egyetlen orvosság van: kedvező feltételeket teremtve be kell csalogatni az ágazatba a magánbefektetőket. Nyugat-Európa bármely országára tekintünk, azt látjuk, hogy az állami- és a magánfinanszírozás együttélése harmonikus viszonyokat teremtett az idősellátásban.
Az utóbbi évek hazai szociálpolitikája azonban egy teljesen új, sajátságos szemléletet követett. Úgy csökkentették évről-évre az ágazat költségvetési támogatását, hogy közben a befektetőket is igyekeztek egyre nehezebb helyzetbe hozni, újabb és újabb terhekkel sújtani. A bentlakásos idősellátás területén évente átlagosan öt szabálymódosítás történt az elmúlt nyolc évben. Az állandó változtatások teljesen kiszámíthatatlanná, tervezhetetlenné, ezért igen kockázatossá tették a szociális szférába történő befektetéseket – hangoztatja Pósfai. Amíg a jogszabályi környezet támogatta az új bentlakásos férőhelyek létesítését, a várólisták folyamatosan csökkentek, megvolt a remény arra, hogy belátható időn belül mindenki hozzájuthat az igényeinek és állapotának legmegfelelőbb ellátáshoz.
Ezt a ma már idillinek tűnő állapotot változtatta káosszá a kormányzat a szakmaiatlan, követhetetlen és sokszor értelmetlen jogszabály-módosításaival, amelyek egyértelmű célpontjai a magántulajdonú intézmények voltak. A következő kormányzatra komoly munka vár. Ki kell alakítani végre az időskori ellátás hosszú távon is működőképes és érvényes feladatelosztási és finanszírozási rendszerét – hívta fel a figyelmet az alelnök.
