Opel - Túlélési harc kérdőjelekkel
A drámai túlélési harc azóta bővelkedett a fordulatokban, az újabb és újabb, előreláthatatlan fejezetekben, a különböző támogatási ígéretekben, a megmentést vállaló tulajdonosokban, illetve tulajdonosjelöltekben, csupán az Opel németországi - és európai, köztük magyarországi - alkalmazottainak félelmei jelentették az "állandó tényezőt".
Egy időben az olaszországi Fiat jelentkezett az Opel talpra állítására, de volt belga, sőt kínai jelentkező, majd sokan fellélegeztek akkor, amikor az osztrák-kanadai konszern, a Magna látszott a befutónak. A Magna amúgy a német alkalmazottak, illetve a német politikusok, személy szerint Angela Merkel kancellár "kedvence" volt, és a jó orosz kapcsolatokkal rendelkező cég tulajdonlásától szinte mindenki az orosz piac "opelosítását" remélte.
De mielőtt a végső pecsét rákerült volna a megállapodásra, közbeszólt a régi, az Opelt több mint 70 éve birtokló amerikai tulajdonos, a General Motors. Az Opel válságának tulajdonképpeni okozója - amely túlélését és talpra állását csakis az Obama-kormányzat támogatásának köszönhette - 2009 novemberében általános meglepetésre úgy döntött, hogy mégsem adja el az Opelt. Ettől kezdve már ismét az amerikai anyavállalat írta a több európai országban - köztük Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Belgiumban, Lengyelországban, Ausztriában és Magyarországon is különböző modelleket és alkatrészeket gyártó Opel történelmét.
A jövőt a régi-új tulajdonos drasztikus megtakarításokkal, típus-átalakításokkal, korszerűsítéssel, ugyanakkor üzembezárásokkal, illetve leépítésekkel határozta meg. Első áldozatként a több ezer alkalmazottat foglalkoztató antwerpeni üzemet szemelte ki, de kilátásba helyezte, hogy a négy németországi üzem közül is egyet vagy kettőt bezár.
A General Motors bejelentette, hogy a mintegy 50 ezer európai alkalmazottból több mint 8 ezret elbocsát, és ezek felét a 25 ezer német alkalmazott közül. A szanáláshoz pedig hitelek és állami garanciavállalás formájában kért segítséget az európai "Opel-országoktól", köztük elsősorban Németországtól. A német szövetségi pénzügyi támogatás elutasítását szakértők szerint mindenekelőtt a szociális piacgazdaság törvényei diktálták, és a jelen körülmények között nem a szociális tartalom, hanem piaci feltételek játszották a nagyobb szerepet.
A döntéssel ugyanakkor a túlélési harc új fejezete kezdődik, amely a korábbiakhoz hasonlóan kiszámíthatatlan. A General Motors eddig csak azt jelezte, hogy a többi országtól - mindenekelőtt Nagy-Britanniától és Spanyolországtól - a beígért állami hozzájárulást várja, arra azonban nem utalt, hogy a szanálás érdekében ő maga hajlandó-e mélyebbre nyúlni az elmúlt hónapokban ismét teltebbé vált pénztárcájába.
A németországi üzemeket működtető tartományok vezetői - a szövetségi támogatás elmaradása nyomán - nagyobb összegű helyi segítséget ígértek, de a pénzszűke, az ország rekordméretű eladósodása, illetve a napokban elfogadott, "csillagászati" takarékossági program őket is sújtja. A jövő ilyen körülmények között megjósolhatatlan, a szakértők szerint csak az a bizonyos, hogy sok a kérdőjel. És csak remélni lehet, hogy mindennek ellenére az Opel marad, ami volt: az egyik legkedveltebb és legmegbízhatóbb európai, illetve németországi modell.
