Ötven éve indult az intervenció a Disznó-öbölben
Fidel Castro 1959-ben került hatalomra, elűzve a rettegett és gyűlölt Fulgencio Batista diktátort. A forradalmárok földreformot hajtottak végre, államosították a jobbára amerikai tulajdonban lévő bankokat, vállalatokat, a külpolitikában a Szovjetunió felé nyitottak. Mindez felbőszítette Washingtont, amely nem akart a partjaitól néhány száz kilométerre szovjet befolyási övezetet, ezért előbb gazdasági embargót léptetett életbe, majd 1961 elején megszakította Havannával a diplomáciai kapcsolatokat. A közvetlen beavatkozást azonban el akarta kerülni, ezért a bosszúvágytól fűtött emigránsokból toboroztak sereget Castro eltávolítására.
A másfél ezer embert Guatemalában képezték ki, bőségesen ellátták nehézfegyverekkel, sőt az akció kezdete előtt két nappal kubai felségjelet viselő amerikai repülőgépek kubai repülőtereket bombáztak. A Nicaraguából indult intervenciós erők 1961. április 17-én hajnalban szálltak partra Kuba déli, mocsaras partvidékén, a Disznó-öböl két pontján. A tervek közül még a leginkább borúlátó is azzal számolt, hogy jelentős erők alakítanak ki védelmi pozíciót a közeli hegyekben, majd amerikai támogatással, a rendszerrel elégedetlen tömegeket maguk mellé állítva, Havanna felé indulnak. Az események egészen másként alakultak: a nemzetközi tiltakozás miatt Kennedy elnök leállította a légi támogatást, ezért az utánpótlás nem érkezett meg.
A gyorsan mozgósított, jól felszerelt kubai milícia és hadsereg két nap alatt felszámolta az akciót. A támadók közül mintegy 120 meghalt, a többiek fogságba estek, s hosszú börtönbüntetésre ítélték őket - nagy részük később élelmiszer- és gyógyszersegély fejében visszatérhetett az Egyesült Államokba. A látványos kudarc aláásta a frissen hivatalba lépett Kennedy-kormányzat tekintélyét, ugyanakkor óriási győzelem volt - a propaganda terén is - a Castro-rendszer számára. A forradalom végleg szocialista fordulatot vett, felgyorsult a közeledés a Szovjetunióhoz. Hruscsov szovjet pártfőtitkár rakétákat telepített a szigetre, amelynek következtében a hidegháború csúcspontján, az 1962-es kubai rakétaválság idején a világ a nukleáris háború szélére sodródott.
Kennedy elnök a nyilvánosság előtt vállalta a felelősséget az akcióért, de leváltotta a CIA vezetését és vizsgálatot rendelt el. A csak 1998-ban nyilvánosságra került jelentés lesújtó képet fest az amerikai titkosszolgálatról. Fő megállapítása szerint a CIA felkészületlensége, tudatlansága és pökhendi hozzáállása idézte elő az egyszerre "nevetséges és tragikus" művelet kudarcát: az akciót például olyan ügynökök szervezték és irányították, akik egy szót sem tudtak spanyolul. A dokumentum felmenti az elsődleges felelősség alól a néhai elnököt, aki - alig három hónapja lévén hivatalban - fel sem foghatta a vállalkozás jelentőségét, és nem lehetett tisztában a részletekkel sem.
