Párjával együtt dönt a magyar!

Az UNIQA Biztosító és a Free Association Research 2015. október elején elvégzett online villámfelméréséből kiderül, az emberek 90%-a tisztában van azzal, hogy döntéseivel befolyásolhatja élete alakulását, és mindössze 10%-uk állítja azt, hogy a sorsuk eleve elrendelt. A végső szó kimondásában a nem tényszerű dolgok is nagy szerephez jutnak; a nők 60%-a hallgat a szívére és a megérzéseire is.

Bár ez az arány azt mutatja, hogy a magyarok hisznek a személyes felelősségvállalás fontosságában, a napi gyakorlat mégis azt tükrözi, hogy a nehéz döntések előtt halogatunk, kivárunk, és kevésbé általános, hogy gyorsan túllépnénk egy fajsúlyosabb problémán. A felmérésben részt vevők csupán 30%-a dönt spontán, a megérzéseire hallgatva. Míg 30 éves kor alatt többet dilemmázunk, életkorunk előrehaladtával a döntésekhez szükséges idő egyre csökken.

Az UNIQA Biztosító „Higgy magadban!” kampánya éppen ezért arra ösztönzi az embereket, hogy merjenek túllépni félelmeiken, vállalják fel céljaikat, és bátor döntéseikkel segítsék önmagukat abban, hogy sikeresebb, boldogabb életet éljenek.

A kutatásból kiderül, hogy az emberek 90%-a került már súlyos döntési helyzetbe magánéletében és munkájában egyaránt. Nem meglepő, hogy nehéz munkahelyi döntésekkel legnagyobb arányban a cégtulajdonosok és a vezető beosztásúak szembesülnek. Meglepő ugyanakkor, hogy a magánéletben elsősorban az 50 év felettiek érzik úgy, hogy sokszor kényszerülnek válaszútra.

A felmérés eredményei összecsengenek azzal, amit dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus saját praxisában tapasztal: az emberek egy része tehetetlenségben él, úgy érzi, nem tud változtatni az életén, az életminőségén, és emiatt másokat okol.

A válaszadók harmada a döntést kifejezetten nyomasztó kényszerként éli meg. A döntési helyzetekhez kapcsolódó negatív stressz jóval nagyobb arányban fordul elő a nőknél és a 30 év alattiaknál.

„Önmagában nem meglepő tény, hogy a legtöbb ember teherként éli meg azt, ha döntenie kell. Bár valójában rengeteg döntést hozunk nap mint nap, mégis hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Feltehetően azért, mert minél jobban tudatosítjuk magunkban, hogy egy jövőbeni dolog rajtunk múlik, annál világosabbá válik, hogy felelősek vagyunk azért, ahol jelenleg tartunk az életben” – hangsúlyozza Almási Kitti .

A válaszadók 80%-a nem szeret egyedül dönteni, ezért másokat is szívesen bevon egy-egy helyzet megoldásába. Tízből hat magyar a házastársa, partnere segítségével dönt, majd a család és a barátok véleményét kérjük a leggyakrabban. Egyedül dönteni a hölgyek és a 30 évesnél fiatalabbak szeretnek a legkevésbé, míg a férfiak, az idősebbek és a cégvezetők alig támaszkodnak külső véleményre.

„Azzal, hogy a házastársunkat, a barátainkat hívjuk segítségül a döntéseinkhez, valójában megosztjuk a felelősséget, tehát később már hivatkozhatunk arra, hogy más is azt javasolta, amit léptünk – magyarázza a jelenség hátterét Almási Kitti. – A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ismerősök tanácsai nem sokat érnek, csupán azt mutatják meg, hogy a másik ember mit tenne egy adott helyzetben. Ez azonban mit sem segít, ha a mi feltételeink egészen mások.”

A felmérésből kiderül: döntéseink közül a legnagyobb kihívást a meglévő párkapcsolat lezárása jelenti; ez sokkal komolyabb dilemma, mint egy új kapcsolat kezdete. Míg jelenlegi kapcsolatának befejezését az emberek 60%-a kifejezetten nehéz döntésként éli meg, úgy az új viszonyba lépésnél ez az arány alig éri el a 20%-ot.

A szakember szerint az eredmény teljesen alátámasztja azt, amit az emberek veszteséggel/nyereséggel kapcsolatos attitűdjéről tudunk: jóval érzékenyebbek vagyunk, ha el kell engednünk, veszteségként kell leírnunk valamit. Ez egyfajta kudarc beismerése is a legtöbb ember számára, míg belevágni egy kapcsolatba csupán egy lehetőség elfogadását jelenti.

Egyéb élethelyzeteinkkel összevetve a legkönnyebbnek a gyermekvállalással kapcsolatos elhatározásunk meghozatalát tartjuk. Utólag értékelve az élet nagy kérdéseit, szintén a gyermekvállalást gondolnánk újra a legkevesebbszer, míg a legsikertelenebb döntéseknek a tanulmányainkkal összefüggő elhatározások tűnnek.

A kutatásba vont legfiatalabb korcsoport számos döntést sokkal nehezebben él meg, mint az idősebbek. Különösen igaz ez a gyermekvállalásra, a tanulmányokkal kapcsolatos döntésekre, és a külföldön történő „új élet” elkezdésre is.

Almási Kitti azt tanácsolja, hogyha jobban a kezünkbe akarjuk venni sorsunkat, mindenképpen fontos tudatosítani döntéseink jelentőségét, hiszen éppen ez segít abban is, hogy érezzük: a kezünkben van az irányítás. A döntéseket tehát lehetőségként kell megélni a teher vagy nyomasztó felelősség helyett.

Ahogy Rousseau mondta: „Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz”.