QE2 - Patikamérlegen kimért monetáris töltet
A Fed tegnap 19:15-kor közzétett jelentésében kiábrándítóan lassúnak nevezte az amerikai foglalkoztatottság bővülésének és az infláció élénkülésének az ütemét. Mivel az amerikai jegybank kettős célja közül egyik sem teljesül (maximális foglalkoztatottság és az árstabilitás elérése) a Fed tegnap bejelentette, hogy 600 milliárd dollár értékben, 2011 második feléig tovább folytatja a "kvantitatív lazítás" (QE) néven ismert eszközvásárlásokat Ezen felül a Fed által a válság korábbi szakaszában megvásárolt, de időközben lejáró jelzálogkötvényeket is szintén állampapírba forgatja majd vissza (0% meglepetés-tartalmú intézkedés), így a jegybank, összesen 850-900 milliárd a dollárral hizlalja tovább a mérlegfőösszegét jövő év júniusáig.
A piaci várakozásokra szabva.
Ugyan a Fed jelezte, hogy a "változtatás jogát" menetközben fenntartja, a havi 110 milliárd dolláros tempó nem nevezhető szédítőnek. A Fed azonban nem is akart senkit sem "megszédíteni", főként nem elharapózó inflációs félelmeket kelteni. Ugyanakkor ez a szám egyelőre úgy tűnik elég volt ahhoz, hogy a befektetők várakozásait kielégítse, mivel a bejelentést követően nem lehetett jelentősebb profit-realizálást látni (az első körben nem valósult meg a sokak által várt "sell on the news" eladási hullám). A döntés előtt a Fed "a biztonság kedvéért" még körbe is kérdezte a legnagyobb piaci szereplőket, hogy milyen nagyságrendű eszközvásárlásokra számítanak, annak érdekében, hogy képes legyen pontosan kalibrálni a monetáris nukleáris bomba második töltetének a méretét. Így nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a bejelentett összeg pontosan a piaci várakozásokra volt szabva, ugyanis az elemzők 52 százaléka 500 milliárdnál nagyobb összegre számított. A 600 milliárd dolláros "QE2" pontosan az az összeg, amit ugyan kissé fintorogva, de elfogadható nagyságrendű monetáris stimulusnak nevezhet az elemzők többsége, ugyanakkor nem kelt a piacon túlzott, hiperinflációs félelmeket. A Fed még augusztusban, Jackson Hole-ban megtette a tétjét (meglebegtette a QE folytatását), így most a lapok terítésénél pontosan azt a minimális összeget akarta csak felmutatni, amivel megnyerheti a játszmát, azaz tovább folytathatja a bűvész-mutatványát: az inflációs várakozásokat indukálását és azok olyan magas szinten való lehorgonyzását, amely éppen képes kirántani a likviditási csapdából a gazdaságot.
Csodafegyver?
A Fed ugyanis igen valószínű, hogy nem bonyolult modellezés és a tábláról lelógó, véget nem érő képletek végeredményeképpen kapta meg ezt a kerek 600 milliárdos összeget, hanem egyszerűen csak azt a legkisebb százmilliárd dollárra kerekítette számot akarta felmutatni, ami minimális pozitív meglepetést kelthet és egyben elejét veszi a szélsőséges inflációs várokozások beépülésének. Nem igen volt ugyanis olyan gazdasági sajtó, ami a bejelentést megelőzően ne írta volna le, hogy szinte lehetetlen pontos, megbízható kalkulációt készíteni arra vonatkozóan, hogy bizonyos nagyságrendű eszközvásárlásoknak milyen hatása lesz. A legtöbben még azt is kérdésesnek vélték, hogy bármilyen kedvező, gazdaság-élénkítő hatása lehet a QE2-nek. A Fed legfontosabb döntéshozó szervén, a Nyíltpiaci Bizottságon belül is komoly vita alakult ki. Elég csak a Fed alelnökét William Dudley-t említeni, aki szerint egy 500 milliárd eszközvásárlás megfelel egy 50-75 bázispontos kamatcsökkentésnek. Ezzel szemben a philadelphiai regionális Fed elnök Charles Plosser kijelentette, hogy egyáltalán nem érti, hogy a további vásárlások, hogyan segíthetnék a munkaerőpiac talpra állását. Mindenesetre egy olyan helyzetben, amikor az USA monetáris stratégái és a piac legnagyobb kötvény portfólió-menedzserei még az utolsó pillanatban is egymást gondolatait kiolvasva próbálják felmérni hány száz milliárd dollár bepumpálásával lenne hatékony az eszközvásárlások folytatása ott nehéz komolyan venni, hogy a kvantitatív lazítás mintegy "csodakurbliként" beindítja majd a gazdaságot.
A trükk.
Véleményünk szerint az egész QE2 csak díszlet a háttérben, az elsődleges cél pedig továbbra is az, hogy az amerikai jegybank folyamatosan inflációs várakozásokat indukáljon és az egyre távolabbi, ködös jövőbe tolja a kamatciklus fordulópontját, mintegy abba az illúzióba ringatva a piaci szereplőket, hogy a monetáris lazítás tartós marad (részletesen a Fed: Bernanke a „bűvész”, a helikopter a varázspálca, a trükk pedig maga a szemfényvesztés elemzésben). A tegnapi bejelentés lényege, hogy a Fed mintegy "patika-mérlegre helyezte" a piaci várakozásokat és ennek megfelelően egy akkora minimális összeget jelentett be, hogy az elmúlt hónapokban indukált inflációs várakozások tartósan beárazva maradjanak, illetve a "szemfényvesztés" legalább az év végéig tovább folytatódjon.
Nyomás alatt.
Azon kívül, hogy a Fednek tényleges eszközvásárlásokkal kellett megerősítenie a korábbi ígéretét az amerikai jegybank még legalább két oldalról is lépéskényszerben volt. Miután az Obama által vezetett demokraták 1938 óta nem látott vereséget szenvedtek november másodikán a Kongresszusban, így Republikánus nyomásra, szinte minden kétséget kizáróan a költségvetési szigor fog a következő időszakban előtérbe kerülni. Így a fiskális oldalról eddig érkező és 2011 első negyedévében teljesen kifutó ösztönző programok hiányában már csak a monetáris politikai oldaláról érkezhet további élénkítés. Másrészről a republikánus térnyerés és különösen a párt jobbszárnyának tekinthető Tea Party előretörése aggasztó a Fed a számára. Az előbbi ugyanis a jegybank függetlenségét szeretné alaposan megnyirbálni, míg az utóbbi akár a monetáris hatóság teljes eltörlését is megcélozná. Bernanke pedig még véletlenül sem szeretné, ha ebben az egyre inkább felhevülő légkörben a kulcsfontosságú politikai szereplők megkérdőjeleznék a Fed kettős mandátuma mellett való elkötelezettségét, netalán bekorlátoznák a jegybank függetlenségét. A Bernanke előneveként gyakran használt "helikopter " még egy olyan jelző, ami úgy tűnik Bernanke számára elfogadható. Ezzel szemben a Fed elnöke semmi esetre sem szeretné, hogyha a nevével összefüggésben is elhangozna az a mondás, hogy "Néró csak hegedült, miközben Róma égett".
