Sikert hozó vállalati döntések
Amit biztosan tudni lehet:
Már jóval a jelenlegi válság előtt látni lehetett, hogy az Amerikai Egyesült Államok fogyasztása nem lehet a világgazdasági növekedés motorja hosszú távon. A válság a gazdaságok túladósodottságából adódott, ami egyrészt innovatív banki termékek pozitív reálgazdasági hatásából másrészt a „hitel buborékból" tevődött össze, ez utóbbi felelőtlen kockázatvállalást, adóelkerülést és csalásokat generált.
A kormányok változó szerepe, a hitel források csökkenése
Mint ahogy azt a közgazdasági folyamatok válság idején előrevetik, a kormányok beavatkozása minden szférában megnőtt, az adók növekedtek, a pénzügyi és - több országban - a reálgazdasági folyamatok is (ld. Közép Európa) visszaestek, a külső vagy hitel források egyidejű beszűkülésével párhuzamban.
A kormányok vállalati és bank tőkeinjekciók segítségével léptek be a pénzügyi folyamatokba, hogy megelőzzék a csőd közeli állapotokat, több esetben átmeneti tulajdonosként léptek be a magán gazdaságba. Az olcsó hiteleknek, amik eddig a gazdasági növekedések mozgatói voltak, vége szakadt. Több háztartás kénytelen saját fogyasztását lecsökkenteni, a vállalatoknak szűkösebb hitelforrást, kisebb profitot, magasabb saját tőke követelményt, kisebb gazdasági önállóságot, a részvényeseknek és tulajdonosoknak pedig alacsonyabb hozamokat kénytelen elviselni. A magasabb kockázatért mindenhol többet kell fizetni.
Stagnáló tőkepiac
Normál esetben a tőkepiac az országok közötti tőkeáramlást mozgatója, segíti a vállalatok növekedését, ösztönzi a beruházásokat és az országok közötti kereskedelmet. Amíg a tőkepiacok nem állnak helyre, addig a globális integráció és termelésnövekedés nem fog helyre állni. A kormányok és vállalatok defenzívvé váltak, a kormányok jobban beavatkoznak a pénzügyi folyamatokba, ennek időtartama attól függ, hogy mennyire lesz elhúzódó a válság.
Új vállalati növekedési modellek, iparágak/vállalatok átstrukturálása
A túlélés miatt a tulajdonosok preferenciája az alacsonyabb kockázat vállalás felé mozdult. Leginkább azok az iparágak voltak érintve, ahol magas a külső/saját tőke aránya, és amelyek magas forgóeszköz hitel vagy a piaci oldalon magas fogyasztói hitel állománnyal működnek.
Szintén rossz helyzetben voltak a hosszú vagy rugalmatlan termelési ciklusú ágazatok, vagy a hosszú befektetetési megtérüléssel rendelkezők, mivel nehezen tudják előteremteni a normál üzletmenethez szükséges külső forrást. Így nem volt más választásuk, mint hogy belső szerkezeti átalakításokat hajtottak végre a túlélésért.
A rövid távú döntések, és a gyors reakcióidő fontossága megnövekedett, és próbára tette a legtöbb vállalatnál elterjedt előző évet korrigáló pénzügyi és gazdasági tervezést is. Itt is új módszerekre volt szükség, hiszen az környezetei feltételezések alapjaiban megváltoztak.
Sikert hozó vállalati döntések, amik túl mutatnak a válságon
A válságban is sikeres vállalatok, az alábbiakból egy vagy több döntést is meghoztak. Ezek bevezetése a válság után is előnyös lesz számukra.
1.Működési költségek jelentős csökkentése
2.Szervezeti rugalmasság megteremtése, hogy gyorsan és rugalmasan tudjanak válaszolni a változó gazdasági környezetre
3.Új termékek, szolgáltatások kifejlesztése a válság következtében megváltozott fogyasztói szokásokra
4.Vállalati szervezeti átalakítások hogy a minden lehetséges költséget a minimumon lehessen tartani
5.Igazgatóságok, divíziók közötti átcsoportosítások, azok előtérbe helyezése, amik növekedést produkálják
6.Új piacok felkutatása, azoknak a termékeknek, amikre a válság miatt nőtt meg a kereslet
7.Az ellátási lánc átalakítása, lerövidítése, kiszervezése, rugalmasabbá tétele, szintén a költség és az idő tényező miatt
Amit még mindig nem tudunk, bár a tendenciák kissé körvonalazottabbak, mint egy évvel ezelőtt:
A világválság elhúzódik, egyes országokat és régiókat jobban érint, mint másokat, az Ázsiai régió már lábadozni látszanak, sorra jelennek meg újságcikkek kiemelve Kína eredményeit. A korábbi elméletek is arról szóltak, hogy egyes régiók hamarabb túljutnak a nehezén, a kérdés csak az volt a világ mely centrumai lesznek ezek.
A globális tőkepiac még mindig elszigetelt, a kereskedelmi és tőkeáramlás még mindig stagnál, a kormányok hajlamosak a kockázatok és hitel kihelyezések „túlszabályozására", hitelt változatlanul nehéz és drága kapni mind a vállalatoknak, mind a magánembereknek. A kormányok hitelfelvétele megnövekedett, rossz esetben nem a növekedéssel bíró ágazatokban fektették be ezeket a kölcsönvett pénzeket, a gazdasági növekedés késve fog beindulni.
A jó hír az, hogy egyre több pozitív hír kezd felszínre kerülni.
Hegedűs Erika
