A biztos munkahely és a rugalmasság egyaránt fontos

A munkavállalók ma hatalmas értéket tulajdonítanak az olyan munkahelynek, amelyik biztos és pénzügyileg stabil, ugyanakkor a legjobb munkaerő megnyeréséhez többre van szükség a versenyképes béreknél és juttatásoknál. Továbbra is kiemelt fontosságú a dolgozók számára a munka-magánélet egyensúlya, a flexibilis munkavégzés, de a munkahely által képviselt értékrend és a befogadó légkör is. A megélhetési költségek gyors emelkedése miatt az emberek a munkáltatójukhoz fordulnak segítségért, de készek túlórázni, másodállást vállalni, jövedelmezőbb munkát keresni, és akár a munkaerőpiacról való kilépésüket is késleltetni.

- A munkavállalók a gazdasági bizonytalanság ellenére sem adják fel vágyukat a munka és a magánélet egészséges egyensúlya iránt, de a magyaroknak csak a 37%-a mondana fel, ha a munkája akadályozná az élet élvezetében.

- A rugalmas munkavégzés továbbra is különösen fontos juttatás a munkavállalók számára, de felmérésben résztvevő magyarországi válaszadók esetében csak a 44% munkahelye biztosítja a rugalmasságot a munkavégzés helyét illetően és 38% számára a munkaidőt tekintve.

- A geopolitikai instabilitás, az infláció és a küszöbön álló gazdasági visszaesés következtében a válaszadók több mint fele fél attól, hogy a világgazdasági helyzet hatással lesz a munkahelyük biztonságára, és több mint harmaduk fél, hogy elveszíti az állását.

- A változó gazdasági környezetben a munkavállalók a munkáltatóktól várnak segítséget: a rendes éves szintnél nagyobb arányú béremelést, havi megélhetési költségekhez való vagy az energia- és utazási költségekhez vagy egyéb napi kiadásokhoz való hozzájárulást.

- Magyarországon a globális átlag felett hajlandóak a munkavállalók másodállást vállalni (34%) vagy túlórázni (30%) annak érdekében, hogy lépést tudjanak tartani a növekvő megélhetési költségekkel, és erre minden korosztály rákényszerül.

- A hazai megkérdezettek 80%-a (globálisan 70%-a) mondta azt, hogy a pénzügyi helyzete nem engedi, hogy akkor vonuljon nyugdíjba, amikor szeretne. Magyarországon a válaszadók 46%-a 60 éves kor előtt szeretne nyugdíjba menni, de 40%-a szerint ez csak 65-69 éves korukban fog megvalósulni.

A munka-magánélet egyensúlya: elméletben fontos

Függetlenül attól, hogy szeretik-e a munkájukat, a kutatásban résztvevők mintegy háromnegyede a munkát az élete fontos részének tartja. Az elmúlt néhány év alatt azonban világszerte és – úgy tűnik – örökre megváltozott az emberek munkához való hozzáállása. A munkavállalók eltökéltek abban, hogy a munkát alakítsák az életükhöz, és nem fordítva, és a jövő gazdasági bizonytalansága ellenére is határozottan tudják, milyen munkáltatót és milyen munkát képzelnek el a karrierútjukon.

A gazdasági bizonytalanság sem késztette az embereket arra, hogy feladják vágyukat a munka és a magánélet egészséges egyensúlya iránt. A tavalyi évhez képest 3 százalékkal emelkedett azoknak a száma (Magyarország esetében 59%-ra), akik nem fogadnának el olyan állást, amely hátrányosan hatna a munka-magánélet egyensúlyra, sőt, a válaszadók közel fele fel is mondana.  

A magyar válaszadók – vélhetően a nagyobb egzisztenciális kitettségük miatt – a globális átlaghoz (48%) és a kelet-európai régióhoz (47%) viszonyítva is kevésbé mutattak ilyen határozottságot a gyakorlatban: csupán 37%-uk mondana fel, ha a munkájuk akadályozná őket az élet élvezetében.

A felmondás leggyakoribb oka itthon is a jobb munkakörülmények iránti vágy, például megszabadulni a mérgező munkahelyi hangulattól (37%) vagy a fejlődési lehetőség hiánya (21%).

Az elégedetlenség nem mindig vezet a munkahely elhagyásához: a felmérésben résztvevők harmadánál a munkával kapcsolatos elégedetlenség „csendes kivonuláshoz” (ez az ún. quiet quitting) vezetett, azaz csak az abszolút minimumot teljesítik a munkájukban. Mindkét típusa a „felmondásnak” leginkább a fiatalabb korosztályokra jellemző egyébként.

A rugalmas munkavégzés gyakran vágy marad

A rugalmas munkavégzés továbbra is különösen fontos juttatás a munkavállalók számára. A felmérésből egyértelműen látszik, hogy már nem igazán vonzó egy olyan munkahely, ahol 9-től 17 óráig kell dolgozni, hiszen világszerte egyre több dolgozó részesíti előnyben a rugalmas munkaidőt (83%) a munkavégzés helyének nagyobb szabadságával egyetemben (71%).

A magyar válaszadók számára is hasonlóan fontos a rugalmasság a munkaidő (85%) és munkavégzés helyének (72%) tekintetében, de kevesebb azok aránya, akik emiatt nem fogadnának el egy állásajánlatot – bár tavalyhoz képest nőtt az öntudatos munkavállalók száma. Jelenleg 34% számára kizáró ok, ha nincs rugalmas munkaidő, 31% számára pedig a munkavégzés helyét érintő rugalmatlanság a kizáró ok.

Sokkal jelentősebb különbség figyelhető meg azonban abban, hogy akár a globális átlaghoz, akár a kelet-európai régióhoz képest itthon milyen arányban biztosított a vágyott rugalmasság a munkavégzés helyét vagy a munkaidőt tekintve. Magyarországon ez a két juttatás csupán a munkavállalók 44%-a, illetve 38%-a számára biztosított.

Mit jelent ez a jövőben a szervezetek és a dolgozóik közötti erőviszonyokra nézve? Világos, hogy a rugalmasság és az elköteleződést támogató munkakörnyezet kulcsfontosságú a munkaerő megnyerésében és megtartásában. Így, hogy a munkaerő jelentős része hibrid vagy teljes távmunkarendben dolgozik, a foglalkoztatáspolitika és a gyakorlat is muszáj, hogy minden esetben az alkalmazottak életkörülményeinek javítására összpontosítson. Ez térben és időben rugalmas munkarendet, egy elfogadható munka-magánélet egyensúly biztosítását és előmeneteli lehetőségeket jelent. Csak a teljes munkaerő szükségleteit figyelembe vevő empatikus intézkedésekkel biztosíthatják a szervezetek, hogy a foglalkoztatási harcban vonzó munkáltatóként tűnjenek fel.

A növekvő bizonytalanságban fontos a biztos munkahely

A növekvő gazdasági bizonytalansággal szembenézve nem meglepő, hogy a munkaerő világszerte szorongással tekint a jövőbe. A geopolitikai instabilitás, az infláció és a küszöbön álló gazdasági visszaesés következtében több mint felük (a magyarok 58%-a) fél attól, hogy a világgazdasági helyzet hatással lesz a munkahelyük biztonságára, és 37% (a magyar válaszadók 34%-a) fél, hogy elveszíti az állását.

Ezek miatt majdnem mindenki arról nyilatkozott, hogy fontosnak tartják a biztos munkahelyet, és közel kétharmaduk visszautasítana egy olyan állást, amely nem tudná garantálni ezt a biztonságot. Ám a válaszadók fele még így is biztos abban, hogy gyorsan találna munkát, ha a jelenlegi állását elveszítené, a magyar munkavállalók is magabiztosak ebben (45%).

A munkáltatók segítségét várják

A világjárvány idején megváltoztak az emberek elvárásai a munkáltatóik felé, és a gyorsan emelkedő megélhetési költségek is jelentős hatást gyakorolnak a dolgozók várakozásaira. Sokan fordulnak munkáltatójukhoz pénzügyi segítségért, amikor az infláció gyorsabban zsugorítja össze a fizetéseket, mint hogy azt az éves emelések korrigálni tudnák. Ez gyakoribb és nagyobb emelésekhez, havi kiegészítésekhez vagy akár segélyekhez vezetett az energiaszámlák fizetésére. Világos, hogy a világ munkaereje újbóli fellépésre készteti a munkáltatókat.

A magyar válaszadók fele a rendes évi ütemen kívüli fizetésemelést várna el a munkaadójától, de 40% a havi megélhetési költségekhez való hozzájárulást, 35% energia- és utazási költségek vagy egyéb napi kiadások támogatását is kívánatosnak tartaná.

Globálisan a válaszadók fele mondta azt, hogy a munkáltatója segíti őt megküzdeni a megnövekedett megélhetési költségekkel, Magyarországon erről a munkavállalók 45%-a számolt be.

A magyarok mintegy harmada vállal túlórát vagy másodállást

Sokan attól tartanak, hogy nem lesznek képesek lépést tartani a növekvő megélhetési költségekkel. Ennek eredményeként az emberek egy része másodállást vállal, Magyarországon pedig jóval a globális átlag felett hajlandóak a munkavállalók másodállást vállalni (34%) vagy túlórázni (30%).

A globális adatok szerint általánosságban inkább a Z-generációra jellemző, hogy így próbálnák növelni a bevételüket, mind a másodállás vállalása, mind a túlórázás vállalása csökken a korral. A magyar munkavállalók azonban ebben is jelentősen eltérnek a világátlagtól: itthon minden generáció rákényszerül az alapjövedelmének ilyen módokon való kiegészítésére, még a legidősebb korosztályba tartozó dolgozók is. Magyarországon minden korosztályban 30% vagy afeletti a másodállást vállalók száma, a túlórázás is szinte minden korcsoportban 30% körüli vagy afeletti. Pl. ugyanolyan arányban túlóráznak itthon a 18-24 vagy a 25-34 évesek, mint az 55-67 évesek.

Mindezek mellett az infláció miatt minden ötödik (Magyarországon minden negyedik, 24%) megkérdezett jobban fizető munkahelyre váltott vagy tervez váltani, leginkább a legfiatalabbak, legkevésbé a legidősebbek.  

Egyre távolodó nyugdíjas évek

Múlt évben a dolgozók 61%-a (a magyarok 48%-a) gondolta úgy, hogy nyugdíjba vonulhat 65 éves kora előtt. Most viszont a bizonytalan gazdasági helyzet miatt már csak 51% (Magyarországon 31%) hisz ebben. Jelenlegi helyzetük alapján a magyarok 40%-a úgy gondolja, nem fog tudni nyugdíjba menni 65-69 éves kora előtt.  

A megkérdezett hazai dolgozók 80%-a mondta azt, hogy a pénzügyi helyzete nem engedi, hogy akkor vonuljon nyugdíjba, amikor szeretett volna, de egyéb tényezők is befolyásolják a munkavállalók nyugdíjba vonulásának eltolódását. Sőt, sok nyugdíjas újra munkába áll – bár nem csak a pénzügyi aggodalmak késztetik erre őket: sokan érzik úgy a nyugdíjba vonulás után, hogy hiányzik a régi életük.

Míg egy ideális világban a válaszadók harmada 60 éves kora előtt nyugdíjba menne, jelenlegi helyzetük alapján csak 15%-uk látja ezt reálisnak. Magyarországon a válaszadók 46%-a 60 éves kor előtt szeretne nyugdíjba menni, de ezt csak 9%-uk tartja reális elképzelésnek. A jelenlegi helyzet alapján a magyarok 40%-a szerint csak 65-69 éves korukban fognak tudni nyugdíjba menni. Sok magyar válaszadó a globális átlagnál pesszimistábban tekint a jövőbe: 11% mondja azt, hogy a 70-74 éves kor körül tud majd visszavonulni, 15% szerint pedig sosem fog eljönni a nyugdíjas kor, míg világviszonylatban csupán 5% gondolja így.

Inkluzivitás és értékrend

A globális munkaerő minden eddiginél jobban szeretne olyan szervezet tagja lenni, amely befogadó és sokszínű munkahelyet teremt, amelynek az értékrendjével azonosulni tud, és amelynek világos társadalmi és környezetvédelmi vállalásai vannak. Az emberek világszerte úgy gondolják, hogy a cégnek, amelynek dolgoznak, képviselnie kell azokat az ügyeket, amelyekben ők hisznek. A megkérdezettek 77%-a (a magyarok 75%-a) számára fontos munkáltatója értékrendje és célkitűzései a fenntarthatóság, a sokféleség és az átláthatóság terén. A munkavállalók 42%-a (a magyar válaszadók 35%-a) nem dolgozna olyan cégnél, amelynek az üzletpolitikájával nem ért egyet.

Az elmúlt három év eseményei sokakat arra késztettek, hogy átgondolják a munka értékét és célját az életükben. A vágy, hogy érzelmileg tartozzanak egy munkahelyhez, sokak karrierdöntéseit meghatározzák. A kutatás résztvevőinek 54%-a otthagyná a munkahelyét, ha nem érezné odatartozónak magát, a magyar válaszadók 51%-a is így tenne.