A helyi ellátási rendszerek fejlesztésével és a pazarlás csökkentésével fenntarthatóbbá tehető élelmiszerellátásunk
Nemrég láttak napvilágot a kutatóintézet országos, kisparcellás őszibúza fajtateszt kísérleteinek legfrissebb eredményei, amelyek tovább növelhetik a hazai, ökológiai művelésben vetett búzaterületek szántóföldi részarányát, valamint a biobúza lisztből készült termékek jelenlétét a hazai pékségekben és a fogyasztók asztalán.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO adatai alapján a globálisan előállított élelmiszerek majdnem egyharmada veszendőbe megy. Megállapításaik szerint ebben a pazarlásban a mezőgazdasági termelőknek, a feldolgozóknak, a kereskedelemnek és a háztartásoknak is komoly szerep jut.
Az EU-ban évente mintegy 87,6 millió tonna élelmiszerből válik hulladék, Magyarországon csak a háztartásokban évente körülbelül 600 ezer tonna élelmiszer kerül a szemétbe. A nemzetközi élelmezési szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy az élelmiszertermelés és ‑fogyasztás a jelenlegi működésével - amellett, hogy jelentősen hozzájárul a globális válsághelyzetekhez, így például a klímaváltozáshoz -, nem biztosít mindenki számára hozzáférést elegendő és megfelelő minőségű élelemhez.
Ahhoz, hogy világ- és nemzeti szinten egyaránt csökkenteni tudjuk az egyenlőtlenségeket, és garantálni tudjuk, hogy a globálisan növekvő népességszámot el tudjuk látni élelmiszerrel, az agrárélelmezési rendszereink átalakítására van szükség.
Kulcstényező a változásban: globális helyett lokális élelmiszerállátás
Az olyan mindenkit érintő kihívások, mint a klímaváltozás, a természetes élőhelyek csökkenése, a talajdegradáció, a COVID világjárvány, vagy éppen a körülöttünk zajló háború, fokozottan rávilágítanak a biztonságos élelmiszerellátás fontosságára, vagyis a helyben, fenntartható módszerekkel megtermelt, egészséges és elérhető élelmiszerek stratégiai szerepére.
Hazánkban is érezhető a fordulat, amely a kémiai növényvédő szerekre és műtrágyákra alapozott mezőgazdaság irányából egyre inkább az agroökológiai módszereket alkalmazó termelés felé mutat. Ezt hajtja többek között az agrártámogatási rendszer is, melynek köszönhetően a biogazdálkodásba bevont területek részaránya az elmúlt években dinamikusa emelkedett, elérve 2020-ban a 6,12 %-os területrészarányt.
Ugyanakkor a kémiai növényvédőszerek és szintetikus műtrágyák exponenciális árnövekedése is arra sarkallja a gazdálkodókat, hogy alternatív megoldásokat keressenek. Mindennek, valamint nem utolsó sorban a tudatosabb fogyasztói igények fölerősödésének tükrében, egyre több figyelmet kapnak az ökológiai gazdálkodást segítő tudományos kutatások.
„Az ökológiai gazdálkodás lényegesen több mint vegyszermentesség, és komoly alternatívát nyújt agrárélelmezési rendszereink átalakításában. A szkeptikusok gyakran hangoztatják, hogy az ökológiai termelés hozama alacsonyabb a kémiai alapú mezőgazdaságénál, ezért a jelenleginél is több agrárterületre lenne szükség ahhoz, hogy mindenkinek jusson élelem.
Ez valójában nem így van, hiszen az ökológiai átállással nagyon sok, jelenleg az ipari állattartás takarmányigényét kiszolgáló szántóterület szabadulna fel. E területek élelmiszertermelésre való használata már önmagába ellensúlyozná az öko műveléssel járó terméshozam csökkenést.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az éhezés legfőbb oka a globális ellátási láncoktól való függőség, az élelmiszer önrendelkezés hiánya. Nem azzal fogjuk fölszámolni az éhséget, hogy még több, szabadalmak által védett, génmódosított, és kémiai inputanyagok használatához kötött növényt termelünk a szegényebb országok földjein, hogy azután a termést eladjuk máshová.
A helyi erőforrásokra épülő, a helyben élő lakosságot élelmező, rövidebb ellátási láncokra kellene alapoznunk. Valójában ez lenne az egyik fontos megoldás, vagyis a fenntartható, lokális élelmiszerrendszereket kellene előnyben részesíteni és erősíteni.” - hangsúlyozta Dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője az élelmezési világnap kapcsán.
Az ökológiai gazdálkodás és a biotermékek fogyasztása nemcsak az emberi egészség szempontjából fontos, hanem aktív környezetvédelmi tevékenységnek is tekinthető. Hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez, fokozza a talaj termékenységét, valamint takarékosan bánik a nem megújuló erőforrásokkal.
A biológiai sokféleség pedig mára szinte elsőszámú meghatározójává vált földi jólétünknek. Az ökogazdálkodáshoz szükséges bölcsesség és ismeret itthon is megtalálható, azoknál a kiváló gazdáknál, akik szívből, tapasztalattal és kitartó munkával, nap mint nap művelik a földjeiken, vagy etetik és gondozzák az állataikat, ezzel pedig egészséges élelmiszert állítanak elő ökológiai gazdaságukban.
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet azzal támogatja munkájukat, hogy hazánkban egyedülálló módon, hálózatot hozott létre a fenntartható gazdálkodási technológiák megosztására és továbbfejlesztésére, a tudományos kísérletek eredményeinek elterjesztésére.
Legyen egészséges a mindennapi kenyerünk!
Az ÖMKi 2012 óta folytat vizsgálatokat annak érdekében, hogy a magyar gazdák a területükhöz legjobban alkalmazkodó, jó hozamú gabonákat termeszthessék meg, ökológiai minőségben. A kutatómunka fontos lépéseként, 2020 novemberében, a Magyar Tudomány Napján új, országos ökológiai őszibúza fajtateszt-hálózat indítását jelentették be.
Az első két év kutatómunkájának eredményeit a napokban publikálták a szakemberek. A kutatásban ökológiai gazdálkodási körülmények között, szántóföldi kisparcellás kísérletekben tesztelték a biotermesztés számára ígéretes hazai és nemzetközi búza- és tönkölyfajtákat, országosan hét helyszínen (Debrecen, Karcag, Kiszombor, Martonvásár, Szár, Fertőd és Szemely), összesen több mint 20 különböző búzafajtával.
A hiánypótló kutatás a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH), a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VSZT), valamint vetőmagforgalmazó cégek és kiemelkedő hazai gabonakutató- és nemesítő központok bevonásával, valamint gazdák közreműködésével történik.
A kisparcellás kísérletekben többek között a fajták télállóságát, gyomelnyomó-képességét, betegség-ellenállóságát, terméshozamát, beltartalmi minőségét, valamint hosszabb távon, több év átlagában ezek stabilitását vizsgálják a szakemberek. A kutatás idén ősszel további fajok bevonásával bővül: a tönke és alakor ősgabonák fajai is bekerülnek a kalászos tesztelő hálózatba.
A kisparcellás fajtatesztek jól kiegészítik az ÖMKi által 2012 óta országosan koordinált üzemi, azaz on-farm fajtakísérleteket, melyek működő ökogazdaságokban, a gazdák bevonásával valósulnak meg, nagyparcellákon.
A szakemberek abban bíznak, hogy e kutatások tovább erősítik a termelők sikeres átállását az ökológiai termesztésre, amelynek egyik alapvető feltétele a termőhelyhez alkalmazkodó, ellenálló fajták megválasztása. Minél több az elvetett bio gabona, annál több egészséges, szermaradványoktól mentes biobúzaliszt kerülhet a hazai pékségekbe és a fogyasztók asztalára, ezzel erősítve a helyi élelmiszerellátási láncokat.
A fajtatesztek nem titkolt célja, hogy ösztönözze az általában exportra termelő hazai vetőmag vállalkozásokat az itthon termesztett ökológiai vetőmagok hazai piacon való forgalmazására.
A kutatóintézet - kenyérbúza fajtatesztjei mellett -, több mint hat éve foglalkozik ősgabonákkal. Hitvallásuk szerint a kiváló biobúza megtermelésén túl az is lényeges, hogy a teljes ökológiai termékpálya, azaz az őrlés és a feldolgozás is hazai vállalkozásoknál valósuljon meg, valamint a helyben előállított biotermékekre rátaláljon a magyar vásárlóközönség és a gasztronómia.
Az ÖMKi saját termékpálya-fejlesztésének részeként, a szántóföldi kísérletekben legjobban szereplő, on-farm partnereik által termesztett ősgabonák lisztjei időszakosan elérhetőek a hazai vásárlók számára.
Szűken vett kutatási területükön túllépve, de ugyanezen célok mentén hozták létre gazda-molnár-pék adatbázisukat, hogy a termelők és a termékpálya további szereplői könnyebben egymásra találjanak, és ezáltal minél több pékségbe és háztartásba eljuthasson az egészséges, szermaradványoktól mentes bio búzaliszt.
