A játékok szenvedélye már az ókortól nyomon követhető az emberiség történetében
Napjaink talán egyik legsikeresebb koreai gyártású sorozatának a Squid Game-nek (magyarul: Nyerd meg az életed!) a sikere is valószínűleg annak köszönhető, hogy ősrégi, népi játékokra építi a dramaturgiáját. A filmsorozat 6. részében látható koreai eredetű kkanbu (gganbu) elnevezésű szerencsejáték talán az, amelyik az ősi, ókori játékokra leginkább hasonlít. Nem kell hozzá semmi más, csak néhány kavics (a filmben ezt üveggolyók helyettesítik), amit a játékosoknak el kell nyerniük egymástól. Az epizód végén a két főszereplő úgy dönt, hogy a legegyszerűbb játékot fogják egymással játszani, méghozzá azt, hogy a fejenként meglévő 10-10 golyóból felváltva elrejtenek a markukban bármennyit (ez lehet akár 1 akár az összes golyójuk) és a másiknak meg kell tippelnie, hogy páros vagy páratlan számú golyó van az illető összeszorított kezében. Ha a tippelő eltalálja (ennek 50% esélye van), hogy páros vagy páratlan, akkor elnyeri a másik markában lévő golyókat. De ha mégsem találja el (ennek is 50% a valószínűsége) akkor neki kell átadnia a saját golyóiból ugyanannyit. A játék tétje a filmben nagy, hiszen a győztes a saját életét nyeri meg, míg a vesztest halálos ítélet várja. Az ilyen típusú szerencsejátékhoz nem kell nagy ész, itt pusztán a vak szerencsén múlik minden.
Ehhez hasonló ősi játékot őriznek a British Múzeum falai, ahol egy ősi freskón egy un. Athep nevű szerencsejátékot játszanak, mely némileg hasonlatos az előbb leírt kkanbu-hoz, de még annál is primitívebb és semmilyen eszközt (kavicsot, golyót stb.) sem igényel. A játék lényege az lehetett a történészek szerint, hogy két játékos (és egy játékvezető) játszott egymás ellen. Az egyik játékosnak azt kellett kitalálnia, hogy ellenfele a kezével (eltakarva) hányas számot mutat (a játék szabályosságát volt hivatott ellenőrizni a harmadik szereplő). A tippelés előtt fogadásokat kötöttek, azaz a játéknak komoly pénzbeli tétje volt, de szerencsére mégsem az életük forgott kockán.
És ha már kocka, akkor érdemes említést tenni arról, hogy a mai játékokban, sőt szerencsejátékokban is előszeretettel használt dobókockák őse nem volt más, mint az un. dobópálca. A pálcák létezéséről az egyik legrégebbi, de szerencsére az utókorra fennmaradt ókori egyiptomi táblás játék az un. „Szenet” árulkodik. A dobópálcák, melyekből négy kellett egy játékhoz, laposak voltak, egyik oldaluk fehérre volt festve. A négy pálcát egyszerre dobták el a játék során, de sajnos a pontos szabálykönyv (ha volt ilyen egyáltalán) nem maradt fenn.
Az ősi, ókori játékokat megismerve láthatjuk, hogy az emberiség történelmével párhuzamosan fejlődtek a játékeszközök, és a nyereség bűvöletéhez a játék élvezetéhez nem kellett még anno okostelefon, laptop, wi-fi és élő fogadás, hanem néhány kaviccsal, golyóbissal vagy épp bottal is tökéletesen elszórakoztatták magukat őseink.
