A műanyagot bűnbaknak kiáltották ki, miközben nincs megfelelő alternatívája
Konkoly-Thege Mátéval, a műanyagipari gépek és ipari robotok kereskedelmével foglalkozó Thege-Plastic Kft. ügyvezetőjével jártuk körül a témakört.
Hogyan hatott a tiltás a műanyagiparra?
Érdemes a kérdést a szabályozói környezet és a piac szempontjából is megvizsgálni. A gyártói és szabályozói oldalról azt tudom mondani, hogy noha egy sor egyszer használatos, valamint egyes egyéb műanyag termékek forgalomba hozatalának tiltását rendelte el a kormány, és az átállást előre jelezték is, a szakma számára elfogadható eredménye mégsem lett a szervezetekkel történt egyeztetéseknek. A tiltás előzménye, hogy 2019 májusában az Európai Unió általános ügyekkel foglalkozó tanácsa hivatalosan is elfogadta az egyszer használatos műanyagok betiltását. Az új szabályozás értelmében megtiltották az olyan eldobható műanyag termékek használatát, amelyek alternatív termékekkel helyettesíthetőek. A magyar törvényhozás ezt az igen szigorú uniós irányelvet vette át egy az egyben. Az átmenet a környező országokban hosszabb és ütemezettebb volt, ráadásul sikerült a szakma érdekeit jobban figyelembe venni, és biztosítani számukra a szükséges átmenetet. A magyar piaci szereplők annyi könnyítést kaptak, hogy a készletüket még elhasználhatják.
A kérdés az, hogy például az a gyártó, amelyik a szabályozás előtt egészségügyi intézményeknek szállított műanyag termékeket, hogy lesz képes ugyanazon az áron értékesíteni, hiszen a felvevő piacának egy része kiesett, sokkal kisebb lett a gyártókapacitásának kihasználtsága.
A kormany.hu oldalán megjelent hír szerint „…a hagyományos műanyagból készült zacskók környezetvédelmi termékdíját a mostani kilogrammonkénti 57 forintról kilogrammonként 1900 forintra emelik. Így a környezetvédelmi díjtétel zacskónként átlagosan öt forintra nő, ezzel a takarékos felhasználást szeretnék ösztönözni. Az érintett gyártókat a technológiai átállásban 2020-ban 10 milliárdos pályázati segítséggel ösztönöztük.” Miben jelentenek megoldást a pályázati támogatások?
A kormányrendelet értelmében tilos forgalomba hozni műanyag fültisztító pálcikát, evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat, italkeverő pálcikát, léggömbökhöz rögzítendő és azokat tartó pálcákat, expandált polisztirolból készült ételtároló edényeket, italtárolókat, poharakat. És valóban, a rendelet kiterjed azoknak a könnyű műanyag hordtasakok, közkeletű nevén „zacskók” forgalomba hozatalára is, amelynek falvastagsága 15 mikron és afeletti. Ez alól kivételt jelentenek a biológiailag lebomló műanyagból készült termékek, illetve a nagyon könnyű műanyag hordtasakok. Ez utóbbiak közé azok a tasakok tartoznak, amelynek falvastagsága 15 mikronnál kevesebb, és amelynek felhasználása főleg higiéniai célokat szolgál, de ezeket használják az ömlesztett élelmiszerek elsődleges csomagolására is azokban az esetekben, amikor az segít megelőzni az élelmiszerpazarlást.
Tudni kell, hogy a fóliaszektor, így az agrár- és egyéb csomagolások gyártói, a vákuumfóliázók vagy a gyártásközi darabok csomagolásával foglalkozó vállalkozások rendkívül sok műanyagot használnak, mégis erről kevesebb szó esik. Ezeket a felhasználási területeket bizonyos szempontból egy kalap alá veszik a közértben kihelyezett műanyag zacskókkal, ami nem célszerű. Azt gondolom, a gyártók előbb-utóbb kénytelenek lesznek a többletköltségeiket áthárítani a fogyasztókra. Ezt még egy 10 milliárdos nagyságrendű pályázati segítség sem lesz képes orvosolni, hiszen a probléma ennél jóval összetettebb.
De ott van a „Zöld Nemzeti Bajnokok – A zöldgazdaság területén működő mikro-, kis- és középvállalkozások technológiafejlesztésének támogatása” című pályázata is, amelyet ugyancsak kifejezetten a gyártói oldal megsegítésére találtak ki, de ez esetben is egy tavalyi lehetőségről beszélünk, miközben a tiltó törvény idei.
Szabályozói oldalon tehát többletforrás keletkezik, amelyet jó dolgokra fordítanak, szelektív kukák kihelyezésére, a rendszer jobbá tételére vagy pályázati forrásokra, de ettől még többen hiányoljuk az előregondolkodást. Remélem, idővel tudunk ezen változtatni.
Mit tapasztal a fogyasztói oldalon?
A vállalatoknak nemcsak a saját működésüket kell környezettudatosabbá tenniük, de a vásárlóikat is egyre inkább szükséges felelős gondolkodásra ösztönözniük. Mindezt úgy, hogy véleményem szerint nem a műanyag a hibás, hanem az ember, aki rosszul használja azokat.
Az a terület, amely ebből a szempontból leginkább érint mindannyiunkat, az az élelmiszer-csomagolóanyagok, amelyek rendszerint műanyagból készülnek, mégpedig azért, mert egy korábban fennálló környezetterhelési problémára, nevezetesen, hogy bizonyos anyagokból – például az alumíniumból – nem állt rendelkezésre elegendő mennyiség, így a műanyag lett a megfelelő alternatíva. Az élelmiszeripar nagy kihívás elé néz. Az Európai Unió jó ideje szorgalmazza is a termékcsomagolásokat érintő előírások új szabályozását, és ahogy ezek megszületnek, bizony, a magyar piacon is bevezetésre fognak kerülni.
Azon fogyasztók számára, akik nem szívesen használnak műanyagot, eddig is léteztek alternatívák. Gondoljunk csak a textilszatyorra! Viszont azt tudnunk kell, hogy ezek előállításához több vízre van szükség, mint a műanyag-szatyorhoz, nem beszélve a cellulózról. Ahogy az egyre több helyen árusított lebomlónak mondott műanyag-szatyornak is van alapanyaga, tehát minidig szükséges elvenni valahonnan. Ráadásul ezek sem komposztálhatóak, legalábbis otthoni körülmények között. Sokan szorgalmazzák, hogy a PET helyett álljanak vissza a gyártók az üvegpalackokra. Azt azonban nem tudják, hogy egészen biztosan nem lehetne kielégíteni ugyanazt a kapacitást, ahogy azt sem, hogy egy üvegre nézve is nagyobb a környezetterhelése, mint a műanyagnak, ha azokat visszagyűjtik és újrahasznosítják. Azt gondolom, a műanyagot bűnbaknak kiáltották ki, miközben jelenleg nincs megfelelő alternatívája.
Egy korábbi interjúban ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy vannak ugyan ígéretes fejlesztések, az áttörésnek be kell következnie előbb-utóbb, de azt a végtelenül széles palettát, amit a műanyagok kínálnak, nem fogják tudni kiváltani sem a csomagolóiparban, sem az autóiparban, sem az építőiparban.
Abszolút fenntartom a kijelentésem. A műanyag szuper anyag, és nagyon jó felhasználási területei vannak. Bizonyos területeken, így az egészségügyi szektorban nem is tudnánk mivel helyettesíteni. Inkább a kényelmi szükségleteket kielégítő műanyagokkal kellene kezdeni valamit. Ehhez mindannyiunknak együtt kell lépéseket tennünk. Amíg látványos változásra vágyunk, de a reggeli kávénkat egy műanyagpohárból fogyasszuk el, nem lesz előrelépés, csak hangzatos szavak.
Milyen gépoldali fejlesztések segíthetnek a hazai vállalatoknak abban, hogy az új szabályozásnak megfelelő termékeket gyárthassanak?
A Thege-Plastic Kft. partnerei kiemelt figyelmet fordítanak az energiatakarékosságra a teljes gyártási folyamat során. Ebben a technológiai fejlődés is nagy segítséget jelent. Persze ahhoz, hogy a gépparkját mindenki le tudja cserélni környezetkímélő alternatívára, az áraknak is kedvezőeknek kellett lenniük, de ma már ez sem akadály. Az európai gép-gyártók mellett megtalálhatóak a kínálatunkban a kedvezőbb áru kínai vagy a drágább japán gépek is. Távol-Kelet sok szempontból az európai piac előtt jár, különösen igaz ez a darálógépekre, amelyek rendkívül fontosak a selejtek feldolgozása, az extrudálás szempontjából. Magyarországon egy viszonylag nagy piacról beszélünk, egyre többen állítanak üzembe gépsorokat, hogy regranuláljanak. De már majdnem minden gyártónál, így a Thege-Plastic Kft. által képviselt sanghaji Jwell, valamint a japán JSW-nél is dedikált gépek állnak rendelkezésre a lebomló műanyagok gyártására is.
Jelenleg nincsenek szabályozva, normalizálva az újrahasznosított műanyagok összetevői. Miért lenne lényeges változtatni a jelenlegi gyakorlaton?
Egy gyártó, ha újrahasznosított anyagot vásárol külföldről, nem feltétlenül tudja, hogy pontosan azt az alapanyagot kapja-e, amelyet kért, de előfordulhat az is, hogy szennyezett árut szállítanak neki. Ezek apróságoknak tűnhetnek, de ezeken is múlhat, hogy valaki használ-e regranulátumot, vagy sem. A szabályozás a szűzalapanyagoknál létezik, egy ahhoz hasonlóra lenne szükség a regranulált műanyagok esetében is. Bízom abban, hogy ez az összeurópai igény képes lesz egy olyan rendszert létrehozni az újrahasznosított műanyagok kategorizálására, amelyek átívelnek országhatárokon.
