A világgazdaságban nagy a bizonytalanság, de mi a helyzet Magyarországgal?
Az I. MMSZ Műanyagipari Konferenciát tavaly hagyományteremtő szándékkal rendezték, továbbá azért, hogy a közgyűléshez és a HUNGEXPO kiállításához kapcsolódóan a a Magyar Műanyagipari Szövetség tartalmas, érdekes programokat kínáljon – olvasható a polimerek.hu oldalon. „Legutolsó találkozásunk, tavaly május óta a gazdasági folyamatok nem igazán jó irányba indultak el és egyre több kihívással kell szembenézniük a műanyagiparban működő vállalkozásoknak” – fogalmazott megnyitójában Hajdárné Molnár Elvira, az MMSZ elnöke, a PEMÜ Zrt. elnök-vezérigazgatója.
Aktuális helyzet, kilátások
A konferencián előadást tartott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatóprofesszora, Prof. Dr. Csath Magdolna, aki jelezte, A világgazdaságban nagy a bizonytalanság továbbra is, amihez hozzájárul még az is, hogy jelentősen megnőtt a piaci bizonytalanság mellett az állami beavatkozások következtében kialakuló bizonytalanság. Mint mondta, az állami beavatkozás – új iparpolitikák formájában – mindenhol növekszik. Ennek keretében az állam részt kíván venni a piaci problémák megoldásában. Csakhogy ez általában kétélű fegyver, hiszen kérdéses, hogy az állam mennyire jól tudja megválasztani azt, hogy hol kell és hol nem szabad beavatkozni a piaci folyamatokba.
Ami a világgazdasági folyamatokat illeti, Prof. Dr. Csath Magdolna szerint az alapvető folyamatokkal nagyjából egyetért mindenki. „Az IMF szerint a következő öt évben a világgazdaság növekedése 3 százalék körül lehet, ugyanakkor országonként, régiókként nagyok lehetnek az eltérések. Ami rossz hír számunkra, hogy az Európai Unió helyzete javulhat a leglassabban, ráadásul megmaradhatnak az országok közötti különbségek is. Egyes országok, mint például Németország esetén a recesszió sem kizárt.
Ez számunkra különösen fontos adat, hiszen a magyar gazdaság erőteljesen függ a német gazdaságtól. Szintén rossz hír, hogy az infláció sem megy még valószínűleg ebben az évben nagyon lejjebb, sőt több évig is várható a magas szintű infláció megmaradása” – fogalmazott a közgazdász asszony.
Úgy látja, strukturális reformokra van szükség az Európai Unióban, ennek egyik területe a termelékenység javítása. A másik a képzésbe, a tudásba és az innovációba való beruházás. És további digitalizációról is érdemes gondolkodni, ezzel kapcsolatban azonban nyilvánvaló, hogy figyelni kell a hatékonyságra, a megtérülésre is. Európánál valószínüleg jobban teljesít majd Ázsia. Ez sok mindennek köszönhető. Például annak, hogy a háború kevéssé érinti Ázsia gazdaságát.
Mi a helyzet Magyarországgal?
Természetesen a szakember előadásában szó esett a magyar gazdasági helyzetről is. „Az IMF a magyar GDP adatokat viszonylag jónak ítéli meg, 2023-ban 0,5 százalék, 2024-ben 3,2 százalék növekedést vár. Az Eurostat is 2023-ra 0,5 százalékos bővülést jósol a magyar GDP-re, 2024-re valamivel kisebb mértékűt, mint az IMF, 2,8 százalékot. A munkanélküliségben nincs nagy változás, 4 százalék körüli, a tervezett hiány nem túl magas, nagyjából -4 százalék lehet, az adósság mértéke 70-71 százalék maradhat. Ha nem éri a magyar gazdaságot valamilyen váratlan nagyobb sokkhatás, akkor a közölt adatokban nem várható jelentősebb elmozdulás, igaz nagyon gyors pozitív változásra sem lehet még egy ideig számítani” – hívta fel a figyelmet Csath Magdolna. Ugyanakkor jelezte, a gazdasági növekedést nyilván befolyásolja az is, hogy mennyi pénzünk van a növekedés finanszírozására, ez pedig összefügg azzal, hogy mennyi az adósság és a hiány. A nagyobb adósság nagyobb törlesztési kötelezettséggel jár, a törlesztés pedig a fejlesztéseket gátolhatja. A hiánynál és az adósságnál egyaránt arra érdemes felfigyelni, hogy a magyar értékek már hosszabb ideje a Maastrichti kritérium felett vannak (maximum 3 százalékos hiány és 60 százalékos adósságszint). Kiemelte, nem mindegy az sem, hogy mi történik a német gazdasággal. Az ipari termelési adatokat alágazatokra bontva azt látjuk, hogy vannak jól teljesítő ágazatok is, azonban lényeges, hogy milyen arányt képviselnek a feldolgozóipar termeléséből.
A termelékenység a kulcs
Csath Magdolna rámutatott, az IMF arra figyelmezteti az Európai Uniót, hogy növelni kell a termelékenységet, ami két dolgot jelent: egyrészt azt, hogy az inputokat okosabban kell kombinálni, legyen az gép, tudás vagy ember, illetve azt, hogy minden erőforrással takarékoskodni kell. Ausztriával és Dániával összehasonlítva Magyarországon több feldolgozóipari cég működik, ugyanakkor például a 15 ezer dán cég lényegesen több hozzáadott értéket állít elő, mint a közel 55 ezer magyarországi. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a dán cégek több új hozzáadott értéket állítanak elő.
Az általánosan alacsonyabb termelékenység lehetséges okaira az elemzések azt bizonyítják, hogy Magyarországon nagyon alacsony szinten vannak az úgynevezett tudásberuházások. Az egyébként magas beruházási ráta a gépi, épület, út stb. beruházásoknak, vagy ahogyan az elemzések fogalmaznak, a fizikai, megfogható beruházásoknak köszönhető. Ezek a beruházások viszont nem működtethetők termelékenyen a szükséges tudásberuházások nélkül. Különösen rosszul állunk az egy lakosra jutó kutatás-fejlesztési beruházások és a felnőttképzésben résztvevők aránya tekintetében.
„Magyarországon is nagyon fontos lenne a termelékenységi adatok, valamint az innovációs pozíció javítása, aminek feltétele a helyi tudásteremtés, a helyi hozzáadott érték növelése. Ehhez pedig emelni kellene a tudásberuházások arányát, és erre támaszkodva a helyi tudásteremtést, ami lehetővé tenné a nagyobb helyi új hozzáadott érték előállítást. Az iparpolitika pedig ehhez elsősorban az innovációt támogató környezet, az alacsony bürokráciaszint, a nagyobb kiszámíthatóság biztosításával tudna a leghatékonyabban hozzájárulni” – zárta előadását a közgazdász professzor.
