Adóügy és büntetőügy – kéz a kézben

A statisztikák szerint a NAV 2020-ban kb. 9.000 adóvizsgálatot indított el, amelyek során összesen 213 milliárd Ft adókülönbözetet és 221 milliárd Ft egyéb szankciót vetett ki. Ez már önmagában is egy tekintélyes szám. Viszont a majdnem 10.000 adóellenőrzés mellett 1.823 alkalommal költségvetési csalás gyanújával büntetőeljárást is indított az adóhivatal, amelyek során 75 milliárd Ft nagyságrendű elkövetési értéket – lényegében adóhiányt – tárt fel. Látható, hogy a nyomozati eljárás során megállapított adókülönbözet mára már komoly súllyal bír az adózás tisztasága iránti harcban.

Miért indul a párhuzamos büntetőeljárás?

„Az adóellenőrnek feljelentési kötelezettsége van, ha bűncselekmény gyanúját észleli, ami már régóta lehetővé teszi, hogy a NAV az adóvizsgálat mellett büntetőeljárást is indítson” – magyarázza Barta Péter, ügyvéd, adótanácsadó. „Míg azonban ez a lehetőség a múltban inkább egy üres fenyegetésként állt a NAV rendelkezésére, addig az utóbbi években komoly tartalommal töltődött fel.”

Oka ennek egyrészt, hogy a NAV a büntetőeljárások során sokkal szélesebb eszköztárat használhat fel, mint egy „mezei” adóellenőrzésnél. Így például a nyomozás során felmerül az ún. leplezett eszközök – így pl. lehallgatás, titkos megfigyelés vagy fedett nyomozó – használata. Ilyenkor az adóvizsgálat során eljáró adóellenőrök is jogosulttá válnak arra, hogy ezen leplezett eszközök bizonyítási eredményeit a közigazgatási eljárásba átemeljék. Ennek csupán az a feltétele, hogy az adóellenőr teljeskörűen biztosítsa az adózónak az eljárási garanciák teljesülését (pl. az adózó teljeskörűen megismerhesse a bizonyítékokat, azokra észrevételt tehessen).

Nem utolsó szempont a büntetőeljárások indításánál az, hogy ezáltal az adóhatóság vizsgálati lehetősége is kitágul. Míg ugyanis az adótartozások elévülése öt év (ami az adóügyi elévülés speciális számítási módjából következőleg lényegében hat év), addig a költségvetési csalás mint bűncselekmény elévülési ideje – az összeghatártól függően – akár tíz év is lehet. Márpedig bűncselekmény megállapítása esetén az adójogi elévülés is kitolódik a bűncselekmény büntetési tételének legfelsőbb határáig, így az adóhatóság hosszabb időre visszamenőleg vizsgálódhat.

Mi történik másképpen?

Az ellenőrzés lefolyása is sok szempontból más, ha a NAV az adóellenőrzés mellett büntetőeljárást is indít. A nyomozás során már nem a revizorok járnak el, hanem a pénzügyi nyomozók, akik akár fegyvertáskával az övükön állíthatnak be egy büntetőeljárás során.

„Elvileg más a büntetőeljárás során a NAV bizonyítási kötelezettsége is” – folytatja a Jalsovszky szakértője. Míg ugyanis a büntetőeljárások során fennáll a büntetőjog egyik alapvető elve, az ártatlanság vélelme, addig az adózás rendje ilyen szabályt nem ismer. Ez a gyakorlatban azonban valós különbséget ritkán jelent. Egyrészt – hasonlóan a büntetőhatóságokhoz – az adóeljárásban is a NAV-ra hárul az a szerep, hogy a tényállást bizonyítsa. Másrészt nem jár az ártatlanság vélelme azzal a kényelmes pozícióval sem, hogy ilyenkor az adózó karba tett kézzel, nyugodtan várhatja, hogy a NAV rá tudja-e bizonyítani a jogsértést. Hiába illeti meg a vállalkozást a hallgatás lehetősége, pertaktikai szempontból érdemes lehet már az eljárás kezdetén nyilatkozatot tennie. „Így például egy fiktív számlás ügyben, ahol a láncolat végén valaki elcsalta az áfát, a vizsgálat alá vont adózónak érdemes már a kezdetek kezdetén elhatárolódnia a közvetlen csalóktól – hogy őket nem ismeri, velük közvetlen, vagy üzleti kapcsolata soha nem volt.”

Dupla vagy tripla büntetés?

A párhuzamos eljárások miatt előfordulhat, hogy míg az adóhatóság adóhiányt állapít meg a vállalkozás terhére, addig a büntetőbíróság vagyonelkobzásként elrendeli az adózó gazdagodásának (azaz az adózót meg nem illető adóelőnynek) az elvonását. Következik ebből, hogy ugyanazt a büntetést kétszer kell megfizetni?

Az adóhiányt csak egyszer kell megfizetni, párhuzamos eljárások esetén is: a bíróságok figyelembe veszik egymás döntéseit. Nem minden szempontból ez a helyzet azonban a kapcsolódó bírságok tekintetében. Az adótörvények az adóhiány mellett 50%-os (kivételes esetben 200%-os) adóbírság kiszabását teszik lehetővé. Ha azonban büntetőeljárás is indul, úgy a büntetőbíróság az adóhiány háromszorosának megfelelő pénzbírságot is kiszabhat az érintett céggel szemben. Ezen túlmenően a büntetőeljárásban – a vádirattal érintett társasággal szemben alkalmazott szankcióval egyidejűleg – pénzbüntetés szabható ki a vállalkozás bűnösnek talált vezető tisztségviselőjével szemben is. Arról persze nem is beszélve, hogy a vezető akár letölthető szabadságvesztésre is ítélhető – amely szankció lehetősége adóvizsgálat esetén értelemszerűen nem áll fenn.