Az AI számítási ereje lehet az új tőzsdei sláger: lépett a Hyperliquid
A szervezet olyan amerikai szabályozási utat sürget, amely lehetővé tenné a grafikus processzorok bérleti díjához és az AI-modellek futtatási költségéhez kapcsolódó határidős, illetve lejárat nélküli kontraktusok kereskedését. Az elképzelés az adatközpontok, a fejlesztők és a finanszírozók számára is új kockázatkezelési eszközöket teremthetne.
AI-kapacitásra épülő piacot sürget a Hyperliquid
A Hyperliquid Policy Center 2026. október 20-án benyújtott levelében arra kérte az amerikai határidős árupiaci felügyeletet, a CFTC-t, hogy a meglévő szabályozási keretek között tegye lehetővé a számítási kapacitáshoz kapcsolódó származtatott termékek piacra lépését.
A beadványt Jake Chervinsky vezérigazgató és Brad Bourque vezető jogtanácsos írta alá. Álláspontjuk szerint az AI-infrastruktúrába beruházó és azt használó vállalatoknak egyaránt szükségük van a számítási teljesítmény árának változását kezelő pénzügyi megoldásokra.
A magát független kutatási és érdekképviseleti szervezetként meghatározó intézmény a blokkláncon működő piacokhoz, köztük a Hyperliquidhez való szabályozott amerikai hozzáférést támogatja. Érvelése szerint a bérelt számítási kapacitás az amerikai Commodity Exchange Act alapján árupiaci terméknek minősülhet. A levél emellett az AI-modellek használati költségeire épülő kontraktusok létjogosultságát is hangsúlyozza.
A kezdeményezés szabályozási javaslat: nem jelent hatósági engedélyt, és nem egy új Hyperliquid-termék indulásának bejelentése. A szervezet azt szeretné elérni, hogy a felügyelet többféle árindexre, valamint hagyományos és lejárat nélküli konstrukciókra is nyitott legyen. A piaci kockázatokat megfelelő kereskedési korlátokkal, átlátható árazással és felügyelettel kezelné.
Miért illenek a lejárat nélküli kontraktusok az AI-hoz?
A számítási kapacitás sajátossága, hogy gazdasági értéke folyamatosan, a felhasználás pillanatában keletkezik. Egy adatközpont óránként szerezhet bevételt a hardver bérbeadásából, miközben egy AI-szolgáltató minden modellhasználat után számítási költséget viselhet. Az adott órában kihasználatlanul maradó GPU-kapacitást később már nem lehet ugyanarra az időszakra értékesíteni.
A Hyperliquid Policy Center szerint ehhez a folyamatos kitettséghez jól illeszkedhetnek a perpetual, vagyis lejárat nélküli származtatott kontraktusok. Ezeknek nincs előre meghatározott lejárati időpontjuk, ezért a pozíció fenntartásához nem szükséges rendszeresen új lejáratú szerződésre váltani. Árfolyamukat jellemzően a vételi és eladási oldalon álló szereplők közötti időszakos finanszírozási kifizetések segítenek a referenciaár közelében tartani.
Egy adatközpont üzemeltetője ilyen eszközzel védekezhetne a GPU-bérleti díjak csökkenése ellen. Egy AI-platform számára ezzel szemben a számítási költségek emelkedése jelenthet veszélyt, így más irányú fedezeti pozícióra lehet szüksége. A konkrét védelem hatékonysága attól függne, mennyire követi a kontraktus referenciaára a vállalkozás tényleges bevételeit vagy kiadásait.
A hardverbeszerzéseket finanszírozó hitelezők szintén érintettek lehetnek. Ha a bérleti bevételek visszaesnek, romolhat az adatközpont hiteltörlesztési képessége, miközben a biztosítékként szolgáló eszközök értéke is nyomás alá kerülhet. A számítási kapacitás árazása ezért a finanszírozási döntések szempontjából is lényeges.
A hagyományos határidős ügyleteknek is marad szerepük
A beadvány nem kizárólag a lejárat nélküli konstrukciókat támogatja. Az előre ismert időpontban felmerülő kiadásokhoz a meghatározott lejáratú határidős kontraktusokat tartja megfelelő megoldásnak. Ilyen lehet egy adott negyedévre tervezett AI-modell-betanítás vagy egy későbbi időpontra ütemezett kapacitásvásárlás.
Az egymást követő havi lejáratokból emellett határidős árgörbe alakulhat ki. Ez megmutathatná, milyen árszinteken kereskednek a piaci szereplők a különböző jövőbeli időszakokra szóló kapacitással. Az ilyen információ a beruházások értékelésében, a hitelügyletek árazásában és a hosszabb távú üzleti tervezésben is hasznos lehetne.
A két konstrukció tehát eltérő igényeket szolgálhatna ki, és egymás mellett működhetne. A folyamatos működési költségek kezelésére a perpetual termékek kínálhatnak előnyt, míg egy konkrét időponthoz kötött projekt esetében a lejáratos szerződés lehet célravezetőbb. Egyik megoldás sem jelent automatikusan teljes védelmet minden üzleti kockázattal szemben.
A GPU-bérlés és a modellhasználat ára nem ugyanaz
A javaslat két fontos termékkategóriát különít el: a GPU-k bérleti árához, valamint az AI-modellek futtatásának költségéhez kötődő kontraktusokat. Az előbbiek meghatározott hardver egyórányi használatának díját követnék. Az utóbbiak egy meghatározott mennyiségű, AI-modell által feldolgozott vagy előállított tokenhez kapcsolódó szolgáltatás árát vennék alapul.
Az AI-token ebben az összefüggésben szövegfeldolgozási egység, nem kriptovaluta. A modellek a bemeneti és kimeneti szöveget ilyen egységekben kezelik, és a szolgáltatók gyakran ezek mennyisége alapján számláznak. Emiatt egy alkalmazásfejlesztő költségeit közvetlenebbül befolyásolhatja a tokenenkénti szolgáltatási díj, mint egy adott GPU bérleti ára.
A hardverbérlésre épülő kontraktus önmagában ezért csak részleges fedezetet biztosíthatna a modellhasználati költségekre. Az úgynevezett inferencia, vagyis a már betanított modell futtatásának költsége a számítási kapacitás ára mellett a modell hatékonyságától is függ. Ugyanazon hardverrel eltérő modellek és szoftveres megoldások különböző mennyiségű feladatot végezhetnek el.
A levél a Silicon Data történeti adataira hivatkozva érzékelteti az árváltozások jelentőségét. Eszerint az Nvidia H100 piaci bérleti díja 2024 második felében hozzávetőleg 2,50–3,19 dollár volt GPU-óránként, míg 2025 második felében körülbelül 1,92–2,00 dollárra mérséklődött. Ezek történeti ársávok, amelyek nem tekinthetők valamennyi szolgáltatóra érvényes aktuális árajánlatnak.
Az átlátható árindex lehet a siker kulcsa
A számítási kapacitás piaca jelentős beruházásokat vonz, de az ügyletek árazása sok esetben nem nyilvános. A beadvány az Epoch AI kutatására hivatkozva azt írja, hogy az AI-adatközpontokba, számítási hardverekbe és hálózati berendezésekbe irányuló magánberuházások 2026 első negyedévében az amerikai GDP hozzávetőleg 0,8 százalékát tették ki. A beruházások nagysága ugyanakkor önmagában nem biztosít átlátható és egységes piaci árakat.
A nyilvánosan elérhető óradíjas ajánlatok mellett jelentős szerepük van a lefoglalt kapacitásoknak és a többéves beszerzési megállapodásoknak. Ezek feltételeit gyakran kétoldalú tárgyalásokon alakítják ki, az árakat pedig nem hozzák nyilvánosságra. Egy származtatott termék alapjául szolgáló index ezért nem feltétlenül tükrözné a teljes piacot.
A Hyperliquid Policy Center szerint pontosan meg kell határozni, milyen szolgáltatást reprezentál egy referenciaár. Számít a chip típusa, a földrajzi elhelyezkedés, a bérleti időszak, az összekapcsolt GPU-kból álló rendszer mérete és a szolgáltatási feltételek köre is. Az sem mellékes, hogy a szolgáltató megszakíthatja-e az ügyfél hozzáférését.
A szervezet ezért több, egymással versengő referenciaindex alkalmazását támogatja. Különböző üzleti modellekhez különböző ármutatók illeszkedhetnek, így egyetlen központi index nem feltétlenül szolgálná ki valamennyi szereplő igényét. A megfelelő mutató kiválasztása közvetlenül befolyásolná a fedezeti ügylet eredményességét.
Tőkeáttételi korlátokkal fékeznék a kockázatokat
A levél a kínálat koncentrációját, az ügyletek korlátozott átláthatóságát és a hardverek gyors cserélődését egyaránt megoldandó problémának nevezi. Ha egy referenciaindex kevés tranzakcióból épül fel, könnyebben torzíthatóvá válhat. Ez különösen akkor jelenthet veszélyt, ha az indexhez jelentős értékű származtatott pozíciók kapcsolódnak.
A javasolt védelem része lenne a független áradatszolgáltatók bevonása, a rendellenes megfigyelések kiszűrése, a pozíciólimitek alkalmazása és a piaci információk megosztása. A perpetual termékeknél a finanszírozási ráta korlátozása vagy hosszabb időszakra elnyújtott számítása is szóba kerül. Ezek mérsékelhetnék az új modellek megjelenése vagy a hardverhiány idején kialakuló hirtelen finanszírozási költségeket.
Külön kihívás az új chipgenerációk megjelenése, amely idővel elavulttá teheti az index eredeti hardverösszetételét. A szervezet előre bejelentett, fokozatos átállást javasol az új eszközökre. Példaként a Hyperliquid olajpiaci perpetual termékeinél alkalmazott, előre ismertetett referencia-kontraktusváltási menetrendeket említi.
Az ügyfélvédelmi elképzelések között tőkeáttételi korlátok és a nyitott szerződésállomány felső határa is szerepel. A kereskedési helyszíneknek dollárban is szemléltetniük kellene a különböző tartási időszakok alatt felmerülő finanszírozási költségeket. Emellett világosan be kellene mutatniuk a kényszerlikvidálási küszöböket, valamint a tőzsde és az indexkezelő mérlegelési jogköreit.
Szélesebb szabályozási törekvésbe illeszkedik a javaslat
A CFTC 2026. augusztus 19-én indított konzultációt a számítási kapacitáshoz kapcsolódó származtatott termékekről. A felügyelet többek között az azonnali piacok likviditásáról, a manipuláció veszélyéről, az ügyfélvédelemről és a perpetual konstrukciókról kért véleményt. Michael Selig elnök a kezdeményezést az amerikai AI-versenyképességgel kapcsolta össze, hangsúlyozva a számítási kapacitásra épülő derivatív piac jelentőségét. CFTC
A Hyperliquid Policy Center beadványa szerint a NYMEX és az ICE Futures U.S. már javasolt pénzbeli elszámolású számításikapacitás-határidős termékeket. A levél elkészítésekor azonban ezek kereskedése még nem indult el. A dokumentum emellett számításikapacitás-árakhoz kötött eseménykontraktusokat és egy bermudai engedéllyel működő kereskedési helyszín perpetual kínálatát is említi.
A mostani lépés egy szélesebb szabályozási program folytatása. A szervezet augusztus 26-án a trade[XYZ]-vel közösen a WTI- és Brent-olajhoz, valamint a Henry Hub földgázhoz kapcsolódó szabályozott amerikai perpetual termékek mellett érvelt. Augusztus 24-én pedig a részvényalapú perpetual kontraktusok SEC–CFTC közös felügyelete alá vonását szorgalmazta, a szerződések felépítésének vizsgálatát hangsúlyozva.
Október 19-én további öt ajánlást nyújtott be az SEC-nek a kriptoeszközök szabályozásával kapcsolatban. Ezek az airdropokra, a másodpiaci kereskedésre, a fejlesztők védelmére, az automatizált token-visszavásárlásokra és a tagállami értékpapírjogi követelményekre terjedtek ki. Az AI-kapacitásra vonatkozó kezdeményezés így annak a törekvésnek a része, amely a kriptopiacokon elterjedt pénzügyi konstrukciókat új gazdasági területeken is alkalmazná.
A következő fontos kérdés az lesz, hogy a szabályozók milyen feltételek mellett tartják megfelelőnek e termékek bevezetését. A vállalatok számára az értéküket elsősorban a megbízható referenciaárak, a megfelelő likviditás és a kiszámítható költségek határoznák meg. Ha ezek teljesülnek, a számítási kapacitásra épülő derivatívák az AI-iparág mindennapi pénzügyi kockázatkezelésében is szerepet kaphatnak.
