Az európai problémák mintapéldája a Volkswagen
Azt, hogy alapvetően a szakszervezet sikeréről beszélhetünk, önmagában az időzítés — közvetlenül karácsony előtt érkezett a bejelentés — is jól mutatja, tömeges elbocsátásokat ugyanis nem illik ilyenkorra időzíteni. És az első látszat ellenére ezúttal sem tették.
A menedzsment korábbi terveiben még gyárbezárások, kapacitáscsökkentés és bérlefaragás is szerepelt a versenyképesség helyreállítása érdekében. Ezzel szemben megmarad mind a tíz gyár Németországban, bár bizonyos bónuszokat megszüntetnek, és a következő öt évben minimális lesz a béremelés mértéke.
Elbocsátásokra ugyanakkor nem kerül sor, de a nyugdíjba vonulók és egyéb okokból távozók pozícióját nem fogják betölteni. A nyugdíjazások és a normál lemorzsolódás eredményeként 2030-ig 35.000 ezren távozhatnak a cégtől, vagyis a következő évek során természetes módon, elhúzódóan fog megvalósulni a létszámcsökkenés.
Munkavállalói szempontból megnyugtató lehet a megállapodás, részvényesi oldalról azonban már kevésbé, inkább a probláma elodázásának tűnik, ráadásul a munkavállalók esetében kontraszelektív lehet a bérek tartós befagyasztása is. A versenyképességi problémákon pedig nem javít érdemben rövidtávon.
A Volkswagennél látott megállapodás iskolapéldája az európai (német) gazdasági berendezkedésnek. Európában sokkal jobb munkavállalónak lenni, sokkal erősebb a szociális védőháló mint az USA-ban, s főleg, mint Kínában. Befektetőnek viszont az USA-ban jobb lenni, ahol sokkal inkább érvényesülnek a kapitalizmus szabályai, és ahol a versenyképesség van az előtérben.
Nehéz lesz így versenyképesnek maradnia az európai iparnak - vélik az ERSTE elemzői.
