Az újrakezdés nehézségei
A hétfői tárgyalások szereplői köre garanciát jelentett egy új kezdet meghirdetéséhez. Keir Starmer és pártja, a Munkáspárt már a tavalyi, végül földcsuszamlásszerű győzelmet hozó parlamenti választási kampány során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az Európai Unióval rendezzék a viszonyokat. Világosan képviselték azt az álláspontot is, hogy nem kívánnak visszatérni az Európai Unióba, de még a vámunióba sem, ugyanakkor konzervatív elődjeiknél sokkal szélesebb körben láttak lehetőséget szoros együttműködésre. A hétfői találkozón ebbe az irányba tették meg az első lépéseket.
Az előzetes tárgyalások alapján alapvetően három területen láttak lehetőséget érdemi előrelépésre a tárgyalófelek a csúcstalálkozón. A britek számára legfontosabb terület a védelmi kérdésekben való együttműködés volt, különösen a védelmi beszerzésekben történő kooperáció. Az Európai Unió oldaláról – elsősorban francia nyomásra – a brit halászati területekhez történő uniós hozzáférést emelték ki a napirendi pontok közül. Végül mindkét fél fontosnak tartotta azt is, hogy a jövőbeni tárgyalási témákról tudjon a két tárgyalódelegáció konszenzust kialakítani.
A sokak számára áttörést jelentő hétfői londoni találkozó legnagyobb eredménye az előkészítő munkának köszönhetően is az a védelmi megállapodás volt, amely jövőbeni keretet jelent az együttműködéshez ezen a területen. Egyrészt magában foglalja az immáron intézményesített együttműködés formáit olyan területeken, mint a hibrid hadviselés, kiberbiztonság, a tengerek biztonsága, valamint a kritikus infrastruktúra védelme. Másrészt lehetőséget biztosít a brit cégeknek arra, hogy a védelmi területen bekapcsolódjanak az Európai Unió programjaiba. Az egyezmény eredményeként brit vállalatok részt vehetnek az Európai Unió összességében 150 milliárd eurós védelmi infrastruktúra- és kapacitásnövelő programjában is.
A brit fél cserébe meglehetősen nagyvonalú ajánlattal tette lehetővé az európai uniós flottáknak, hogy 2038-ig használják az Egyesült Királyság vizeit halászati célokból, amely engedmény meglehetősen nagy vihart kavart a brit belpolitikában. Az ellenzéki konzervatívok, valamint a Nigel Farage által vezetett Reform UK nevű párt hazaárulással vádolták meg a munkáspárti kormányt, míg az egyetlen nyíltan EU-párti politikai erő, a liberális demokraták kevesellték a megállapodások szélességét és mélységét.
A tárgyaló felek között konszenzus alakult ki a harmadik nagy területen is. Ez azt jelenti, hogy nagyjából azonosan látják Brüsszelben és Londonban is, hogy melyek azok a témák, ahol a jövőben érdemes tárgyalásokat folytatni a megállapodás reményében a diákok mobilitási programokban való részvételéről, az energiapolitikai és a bevándorláspolitikai együttműködésről.
Bár a tárgyalások eredményét a politikai szereplők hovatartozásuktól függően eltérően értékelik, önmagában a tény, hogy közel tíz év után sor került az első, az együttműködés lehetőségeit kutató csúcstalálkozóra, mindenképpen fontos. Ezidáig mind az Egyesült Királyság, mind pedig az Európai Unió csak a hátrányait látta a Brexitnek. A jövő nagy kérdése, hogy a hétfői csúcs elindít-e egy olyan közeledési folyamatot, amelynek mindkét fél a nyertese lesz, minimalizálva ezzel a jövőben veszteségeket.
