Az Ukrajna elleni orosz háború várható világgazdasági hatásai

„Elsötétítési forgatókönyv” - így nevezik az Euler Hermes és az Allianz Research elemzői azt a legrosszabb – de kisebb valószínűséggel bekövetkező – forgatókönyvet, amely az orosz konfliktus kiterjedésével és elhúzódásával, súlyos szankciókkal és az Európába irányuló orosz gázexport teljes leállásával számol. Ebben az esetben a földgáz ára átlagosan 140 euróra emelkedne megawattonként, ez 2,5 százalékponttal dobná meg a várt európai 3,8 százalékos inflációt, és nagy valószínűség szerint recesszióhoz vezetne.  

A kevésbé drasztikus, de jóval valószínűbb „Eszkalálódó válság forgatókönyve” az infláció 1 százalékos extra növekedésével, a GDP növekedésének fél százalékpontos lassulásával, és 20-60 bázisponttal romló kamatfelárakkal számol. Az Euler Hermes elemzése arra figyelmeztet, hogy Oroszország sokkal erősebb gazdasági pozícióból vágott bele az Ukrajna elleni invázióba, mint 2014-ben, amikor a Krímet elfoglalva vállalt jelentős konfliktust a Nyugattal. A gázárak lényegesen magasabbak, mint akkor voltak, és nem fenyegeti az oroszokat annak veszélye, hogy ezek rövid időn belül normalizálódnának. Ennek is köszönhetően az orosz gazdaság 2021-ben rekordnak számító 120 milliárd dolláros folyó fizetésimérleg-többletet ért el, ami a GDP körülbelül 7,5%-ának felel meg, valamint a bruttó devizatartalékok (arany nélkül) jelenleg valamivel 500 milliárd dollár alatt vannak a 2014 végi 339 milliárd dollárhoz képest.

Oroszország: recesszió és vállalati likviditási gondok

Nem lehet szem elől téveszteni, hogy Oroszország folyó fizetési mérlege 1998 óta folyamatosan többletet mutat, így volt ez még a nagy pénzügyi válság idején is, továbbá a 2014-es szankciók, és az azt követő olcsó olaj időszakában is, és a koronavírus járvány alatt is. Azok az országok, amelyek most a legerősebb szankciókkal fenyegetik (USA, EU, Egyesült Királyság, Japán, Svájc, Norvégia, Ukrajna) a kereskedelmi többletének csak 60 százalékát adták az elmúlt 4 év átlagában. Ez azt jelenti, hogy az orosz fizetési mérleg akkor is pozitív maradna, ha ezekkel az országokkal teljesen leállna a külkereskedelme, így nem kellene devizatartalékait apasztania a szankciókat nem alkalmazó országok importjának finanszírozására – állítják az az Euler Hermes és az Allianz Research elemzői.

Az nagyon nehezen elképzelhető, hogy Oroszország át tudná irányítani exportját, és azon belül is olaj és földgáz exportját Kínába, mivel ennek ma még hiányoznak a technikai feltételei, ám hosszabb távon mindkét ország számol ezzel a lehetőséggel. Kína földgáz importjának 2019-ben 4, egy évvel később 9, tavaly pedig 10 százaléka származott orosz importból. A két évvel ezelőtti megugrás a Power of Siberia vezeték üzembe helyezéséből adódik. Ennek 38 milliárd köbméteres kapacitását tavaly is csak 20 százalékban használták ki, de 80 százalékos ideális kihasználtság mellett is csak az Európába irányuló szokásos orosz kivitel 15 százalékát adná. Ezt a szintet is nehéz lenne azonban elérni, mert a vezeték nem kapcsolódik a nyugatra irányuló orosz hálózathoz, így az átirányítás sem megoldható.  

Mindezek figyelembevételével a válság elhúzódása és eszkalációja három fő csatornán – energia, kereskedelem, pénzügyek – keresztül is erős hatást gyakorolna a világgazdaságra – állapítja meg az Euler Hermes hitelbiztosító és az Allianz Research elemzése.

Orosz oldalon az eredmény többéves recesszió lehet. Az orosz vállalatok és bankok finanszírozási helyzete is sérülne, ami jelentősen növelné a nemfizetési kockázatokat. Az Euler Hermes és az Allianz Research elemzői azonban úgy vélik, hogy az Oroszországgal szembeni nagyszabású kereskedelmi embargó – a pénzügyi szankciókkal ellentétben – az EU komoly sebezhetősége miatt meglehetősen valószínűtlen. Az elemzők nem számítanak arra sem, hogy Oroszország tartósan megszakítaná az EU gázellátását, mivel ez az ország export- és adóbevételeinek meredek csökkenését jelentené, de Oroszország kedvező finanszírozási pozíciója miatt néhány hónapos kiéheztetés nem zárható ki.  

140 dolláros földgázár is jöhet

A február 22-i állapot szerint az EU nagyjából 1,2 millió terrajuole, azaz nem egészen egy hónapnyi gáztartalékkal rendelkezett, ami némi korlátozással március végéig is biztosíthatja az ellátást. Ha az orosz gázszállítások nem állnak le, akkor ez 75-90 eurós megawattonkénti árat eredményezhet nyárig, ha azonban az oroszok elzárják a csapokat, akkor az átlagár 140 euró körül alakulhat.  

Európa alternatív gázbeszerzési lehetőségei azonban korlátozottak. Vezetékek hiányában erre leginkább a cseppfolyós gáz hajóval történő szállításával (LNG) lehetne kísérletet tenni, de ez a lehetőség rendívül korlátozott. Az USA és az EU ugyan komoly diplomáciai erőfeszítéseket tett, hogy megnyerjen olyan gáznagyhatalmakat, mint Katar, Algéria, vagy Marokkó, ám ezeknek az országoknak a kapacitásai is jórészt le vannak kötve. Ha a le nem kötött szállítási kapacitásokat tekintjük, akkor az említett országok, valamint az USA, Azerbajdzsán, Ausztrália, Líbia vagy Egyiptom összes – azaz vezetékes is – egyhavi többlet szállítási kapacitása 3 napnyi téli fogyasztásra lenne elegendő Európában. De az LNG szállítási kapacitás a világban annyira korlátozott, hogy ha a következő hónapban a világ összes LNG tankere Európába indulna, azzal legfeljebb egy újabb hét fogyasztását lehetne fedezni. Ha ez nem lenne elég, Európa az LNG tárolására sincs felkészülve, tározói 80 százaléka nem cseppfolyós, hanem gáz halmazállapotú tüzelőanyag befogadására van felkészítve és ez csak nagyon lassan és költségesen változtatható meg.  

Mindent egybevetve nem zárható ki az a helyzet, hogy a kormányoknak korlátozniuk kell az energiafelhasználást, ami komolyan rányomná a bélyegét a gazdaság teljesítményére. Az energiaellátás 10 százalékos csökkentése 2022 tavaszán körülbelül 0,5 százalékkal csökkentheti az eurózóna negyedéves GDP-jét, 3,8 százalékról 6,3 százalék közelébe emelné az eurózóna inflációját.  

A szállítások leállítása ugyanakkor érzékenyen érintené az orosz oldalt is. A szerződések felrúgásából származó büntetéseket nem számítva, 2021 negyedik negyedévi átlagos gázárat figyelembe véve az Európába irányuló vezetékes gáz teljes leállítása napi 228 millió dolláros bevételkiesést jelentene a Gazpromnak, ami három hónapra vetítve 20 milliárd dollár, ez azonban töredéke az 500 milliárd dolláros orosz devizatartaléknak.  

Ha a mennyiségi válság elmarad, Európának akkor is számolnia kell a magas, vagy tovább emelkedő energiaárakból adódó veszteségekkel. Az árak további jelentős emelkedése legalább 1 százalékponttal növelné a most 3,8 százalékra várt 2022-es inflációt. Egy ilyen forgatókönyv mellett az Európai Központi Bank rossz és rosszabb lehetőségek közül választhatna, vagyis hagyja elszaladni az inflációt, vagy megakasztja a gazdasági növekedést. A szakértők véleménye szerint az EKB inkább egy visszafogott szigorítási tervet választana. Ami a fiskális politikát illeti, az Euler Hermes és az Allianz Research arra számít, hogy több európai ország növeli a háztartásoknak és az iparnak szánt támogatásokat, hogy tompítsa a magasabb energiaárak hatását, különösen azokban az országokban, ahol magas a gáz aránya az energiamixben, és ez gyorsan megjelenik a fogyasztók gázszámláiban.  

A kereskedelmi korlátozások – leszámítva a gáz és olajszállítások leállítását – nem gyakorolnak jelentős hatást az EU gazdaságára, annál inkább érintik Oroszországot. Oroszország az EU 5. legnagyobb kereskedelmi partnere 5 százalékos részesedéssel, ezzel szemben az orosz külkereskedelemben az EU 40 százalékos súlyt képvisel. Az EU exportja zömmel gépek, járművek, gyógyszer, és egyéb ipari termékek, importja pedig az olaj és a gáz mellett főleg vas, acél, alumínium és nikkel. Figyelembe véve az európai cégek stratégiájában bekövetkezett változásokat, a kereskedelmi korlátozások összes negatív hatása Európában várhatóan elmarad attól a 0,4 százaléktól is, amit a 2014-ben hozott korlátozások okoztak. A szankciók hatásai sokkal erősebbek lehetnek, ha Oroszországot tényleg levágják a nemzetközi fizetések hálózatáról (SWIFT), ebben az esetben ugyanis képtelen lenne kifizetni az importját és realizálni az exportbevételeit.  

A pénzügyi intézményrendszert tekintve az európai bakrendszer rendkívül kicsi orosz kitettséggel rendelkezik. A fejlett országok bankszektorában az orosz követelések aránya az összes külföldi követelések között jellemzően nem éri el az 1 százalékot, és még az Oroszországban leginkább beágyazott osztrák bankoknál sem éri el a 4 százalékot, ami, ha nehezen is, de menedzselhetőnek tűnik.  

Mi történik, miután Oroszországot levágják a SWIFT-ről?

A mostani válságban mind közelebb kerülünk ahhoz, hogy Oroszországot tényleg levágják a SWIFT rendszerről, de ez sem jelentené a külkereskedelmi forgalom teljes ellehetetlenülését. A 2014-es válság után az oroszok kifejlesztették a saját fizetési rendszerüket (SPSF), amelyhez eddig 400 bank csatlakozott, ezek közül 23 külföldi, főleg német és svájci bank. Manapság az összes oroszországi pénzügyi forgalom 20 százaléka bonyolódik az SPSF-en keresztül, de a rendszer többé-kevésbé képes lenne kiszolgálni az orosz kereskedelmet és a határon túli forgalmat is. Ennél szigorúbb megoldásnak tűnik a három legnagyobb állami tulajdonban levő orosz bank működésének korlátozása, annak megakadályozása, hogy kemény valutára váltsák a rubeljüket. Bármelyik megoldás kerüljön is szóba, mindegyik visszaüt az Unióra, hiszen azzal jár, hogy leállítja az orosz olaj és gáz importját.  

Az Euler Hermes és az Allianz Research elemzői mindezek alapján több forgatókönyvet állítottak fel a válság kimenetelére. A központi forgatókönyv az Eszkalálódó válság forgatókönyve, ennek 65 százalékos valószínűséget tulajdonítanak. Eszerint komoly kereskedelmi és pénzügyi szankciók lépnek életbe Oroszországgal szemben, beleértve az energiahordozók forgalmának részleges korlátozását, valamint Oroszország lekapcsolását a SWIFT-rendszerről és a három legnagyobb orosz bank nemzetközi morgásterének korlátozását.  

E forgatókönyv eredményeként Oroszországban idén még 1 százalékkal nőne a gazdaság, de jövőre 2,5 százalékos visszaesés következne be, az infláció idén 13, jövőre 11 százalék lenne, de az ország képes lenne fizetni nemzetközi kötelezettségeit. Rosszabbul járna Ukrajna, amely idén 6, jövőre pedig 10 százalékos GDP csökkenést szenvedne el, és csak IMF beavatkozással kerülhetné el az államcsődöt. Európában e forgatókönyv mellett a növekedés idén 3,3 százalék lehetne, de jövőre 2 százalékra mérséklődne, miközben az infláció idén 4,8, jövőre 2,3 százalék lenne. A gáz ára idén átlagosan 90 dollárig emelkedik, de 2023-ban 70 dollárig süllyed.  

Az ennél rosszabb, 20 százalékos valószínűséggel bekövetkező Elsötétítés forgatókönyv azzal számol, hogy Oroszország teljes egészében megszállja Ukrajnát, amire a nyugat totális kereskedelmi és pénzügyi szankciókkal válaszol, ami kiterjed az orosz olaj és gáz importjára is. Ez a szcenárió már idén 5 százalékos gazdasági visszaeséshez vezet Oroszországban, amit jövőre újabb 6 százalékos zuhanás követ, 20, illetve 25 százalékos inflációval kiegészülve, de az ország fizetőképessége még így sem kerül veszélybe. Az igazi vesztes ebben az esetben is Ukrajna, amely idén 15, jövőre újabb 10 százalékos GDP visszaeséssel nézhet szembe, és nem tudná elkerülni az államcsődöt. Európában mindez idén 140, jövőre 110 dolláros gázárakkal járna, ami 6,3, illetve 4 százalékra repítené az inflációt, és az idei 2,5 százalékos növekedés után jövőre 1 százalékos visszaesésbe taszítaná a gazdaságot.  

A legjobb – Tűzszüneti forgatókönyv a konfliktus gyors diplomáciai lezárásáról szól, de ennek valószínűsége alig 10 százalék. A szankciók moderáltak maradnak, a csövekben akadálymentesen áramlik a gáz Európába, Oroszországot nem próbálják elvágni a pénzügyi közvetítő rendszerektől. Ebben a felállásban az orosz gazdaság 2 százalékot meghaladó növekedési pályán marad, idén 7,5, jövőre pedig 4,5 százalékos inflációval számolhat. Ukrajna az idei gazdasági visszaesés után jövőre már 3 százalékkal növekedhet, és bár a makrogazdasági helyzete nem lesz megnyugtató, államcsőddel nem kell szembesülnie. Az EU gazdasága idén 3,8, jövőre 2,3 százalékkal növekedhetne 3,8, illetve 1,8 százalékos infláció mellett, a gáz ára pedig az idei 75 dollár után fokozatosan normalizálódva 45 dollárra esne 2023-ban – állítják az Euler Hermes és az Allianz Research elemzői.