Berobbant a fluktuáció a munkaerőpiacon

A HR-Evolution Kft. 2021 márciusában készült fluktuációbenchmark-kutatásának eredménye rámutatott, hogy 2020-ban mélypontra került az elvándorlás átlagos mértéke a hazai munkaerőpiacon. A múlt évben 3 százalékponttal, 29 százalékról 26 százalékra csökkent az átlagos fluktuáció.

A fluktuáció szektoronként eltérő értéket mutatott. A legmagasabb 2020-ban a termelésben volt (29 százalék), a szolgáltatószektorban pedig 24%. A pandémia a kereskedelemre volt a legjelentősebb hatással, ahol 32%-ról 18%-ra csökkent a fluktuáció mértéke.

A csökkenés a koronavírus-járvány fékező hatásának volt az eredménye. Ám hiába javultak a fluktuációs adatok, az azt kiváltó okok nem szűntek meg, sőt a pandémia újakat teremtett – magyarázza Csikós-Nagy Katalin fluktuációkezelés-szakértő, a HR-Evolution ügyvezetője.

A szakértő szerint a múlt év egy átmeneti időszak volt, amikor inkább a kivárás, mint a valódi elköteleződés miatt halasztották a váltást a munkavállalók. Ebben a bizonytalan helyzetben sokan „kivártak”, hogy ha kicsit rendeződik a munkaerőpiac, váltanak. A járvány fékező hatásának enyhülésével ez most be is következett.

A HR-Evolution előrejelzése szerint 2021-ben újra 30 százalék felett lesz az átlagos fluktuáció. A munkáltatók visszajelzésein alapuló piaci információk szerint óriási a feszültség a munkaerőpiacon. A drámai ütemben növekvő elvándorlási adatok mellett kilőttek a bérek a kékgallérosok körében, a HR-Evolution adatai szerint. Budapesten és környékén 2018-ban 1100 forint volt az átlagos órabér, most, 2021-ben 29 százalékkal magasabb, 1420 forint, és egyre emelkedik. A pluszjuttatások terén még jelentősebb a változás. A pluszjuttatások mértéke átlagosan havi 50 ezer forint volt 2018-ban, ma már 144 ezer forint.*

Munkáltatói reakciók

A koronavírus-járványra adott reakciójuk alapján a munkáltatók három nagy táborra oszlanak. A támogatók, akik emberközpontúan, valódi támogató hozzáállással voltak jelen munkavállalóik életében az elmúlt egy évben. A látszatintézkedők, ahol a támogatások inkább munkáltatóimárka-építési célokat szolgáltak, mint valódi segítségnyújtást. Végül a passzív vállalatok, ahol az emberi tényezők a háttérbe kerültek. Leginkább utóbbi két csoportot sújtja a fluktuációrobbanás.

„Ezek a fluktuációs értékek rendkívül magasak, óriási költséget és károkat jelentenek a munkáltatóknak. Mára eljutottunk oda, hogy az elvándorlás költségei és kára mindenhol jóval meghaladják a munkavállalók megtartásra fordítható befektetéseinek összegét. Ebben a munkaerőpiaci helyzetben, amikor egyszerre van jelen a fluktuáció és a munkaerőhiány, a bérnövekedés és a koronavírus miatti bizonytalanság és változások, egy munkáltató nem teheti meg, hogy ne fektessen munkavállalóinak elkötelezettség növelésébe” – tette hozzá Csikós-Nagy Katalin.

A fluktuációkezelés-szakértő kiemelte, hogy nagyon fontos ugyanakkor foglalkozni a koronavírus-járvány hatására megváltozott munkavállalói igényekkel. Ilyen például a munkába járással töltött idő, mely a szellemi dolgozóknál kardinális kérdés lett. Megtapasztalva az otthoni munka kényelmét, nem szívesen utaznak sokat a munkahelyre, egyre gyakoribb elvárás a home office.

A fizikai dolgozók számára fontosabbak lettek a pluszjuttatások. Egyre tudatosabban figyelnek a testi és lelki egészségükre a kékgallérosok is, nem szívesen vállalnak már olyan műszakrendes munkát, ami hosszú távon egészségügyi károkat okozhat.