Elissza a vizünket a mesterséges intelligencia? Harminc perc AI-használat több mint fél liter vizet fogyaszt el
Az AI robbanásszerű terjedése nemcsak az energiahálózatokat terheli meg – egyre inkább a vízellátást is. A Xylem és a Global Water Intelligence (GWI) közös, 2026 elején megjelent tanulmánya szerint az AI-ipar vízigénye 2050-re 129 százalékkal nő: az adatközpontok hűtése, a chipgyártás és az energiatermelés együttesen évente mintegy 30 ezer milliárd liter extra vizet igényel majd. Miközben Magyarország is aktívan törekszik arra, hogy adatközpont-befektetéseket vonzzon az országba, a vízgazdálkodási következmények egyelőre kevés figyelmet kapnak a stratégiai tervezésben.
Harminc perc intenzív AI-használat – kódgenerálás, kutatás, összetett lekérdezések – összesen több mint 616 milliliter vizet igényel. Összehasonlításképp: egy csésze kávé elkészítéséhez körülbelül 190 liter víz szükséges a teljes termelési láncot figyelembe véve – az AI ezzel persze nem versenyez, de a globális felhasználás mértéke mellett az egyéni lekérdezések vízigénye összeadódva már komoly terhelést jelent a vízkészletekre.
Mindez a Magyarországon is aktív víztechnológiai cég, a számos vízművel és ipari felhasználóval dolgozó Xylem friss, Watering the New Economy (Az új gazdaság öntözése) című tanulmányából derül ki, amelyet a világ egyik vezető vízipari think tankjével, a Global Water Intelligence-szel együttműködve publikáltak.
Az AI vízlábnyoma nem ott van, ahol a legtöbben keresik
Kiderült az is: a legtöbb víz azonban nem ott “folyik el”, ahol a legtöbben keresik. A közvélemény figyelme az adatközpontok közvetlen hűtővíz-felhasználására irányul, holott a tanulmány szerint a legnagyobb terhet az energiatermelés jelenti: a várható vízigény-növekedés mintegy 54 százaléka az áramtermelésből, elsősorban a szén- és atomerőművek hűtési igényéből fakad, 42 százaléka a chipgyártásból, és csupán 4 százaléka az adatközponti üzemeltetésből. A három szektort együttesen az AI-értéklánc gerincének tekinthetjük – és mindhárom megbízható, tiszta vizet igényel.
Különösen súlyos kockázatot jelent, hogy a világ adatközpontjainak közel 40 százaléka olyan területen működik, amelyek vízkészletei már mai is nagy terhelésnek vannak kitéve, és a jövőbeni bővítések is várhatóan érzékeny vízgyűjtőkön valósulnak meg. Az AI tehát nem csak globális kihívás, hanem helyi feszültségek előidézője is.
Magyarország sem marad ki az AI-infrastruktúra globális versenyéből. A 2025-ben megújított nemzeti MI-stratégia 2026-ig a hazai számítási kapacitások megháromszorozását irányozza elő, dedikált MI-infrastruktúra – az úgynevezett MI Üzem – kiépítése mellett. Kormányzati szinten megfogalmazott cél az is, hogy az adatszuverenitás szempontjából elengedhetetlen, hogy a nagy számítási kapacitású adatközpontok Magyarországon legyenek – és a feltételek ehhez nagyrészt adottak, illetve megteremthetők. Mindez azt jelenti, hogy a hazai vízgazdálkodásnak is fel kell készülnie egy olyan infrastruktúra kiszolgálására, amelynek vízigényét eddig senki nem tette az egyenlet részévé.
„A klímaváltozás és az AI-forradalom egyszerre teszi próbára a vízrendszereket. Az adatközpont-fejlesztések tervezésekor nem elég az energiaigényt és a területhasználatot számításba venni – a vízigényt is be kell emelni az egyenletbe. Aki most épít adatközpontot, annak ma kell gondolkodnia arról, hogy 2030-ban vagy 2040-ben honnan veszi a vizet" – mondta el Gampel Tamás, a Xylem Water Solutions Hungary értékesítési vezetője.
A megoldás már létezik – csak alkalmazni kell
A tanulmány fő tanulsága, hogy az extra vízigény nem feltétlenül jelent végzetes terhelést az ivóvízkészletekre – ha a megfelelő víztechnológiai megoldásokat időben bevezetik. A világ szennyvízrendszerei évente 320 ezer milliárd liter vizet dolgoznak fel; miközben például az elavult városi vízhálózatokból, repedéseken, réseken a földbe elszivárgó vízmennyiség önmagában is eléri a 100 ezer milliárd litert. Ez a két forrás, vagyis a szennyvíz újrahasznosítása és az infrastruktúra modernizálása fedezhetné az AI-ipar teljes előrejelzett vízigény-növekményét 2050-ig – mindez persze komoly beruházásokat igényelne. Tehát a megelőzés és a körültekintőbb vízgazdálkodás, szennyvízkezelés már önmagában segíthetne ezen a problémán.
„A mesterséges intelligencia új igényeket támaszt a vízellátással szemben, de a kihívás kezeléséhez szükséges eszközök már rendelkezésre állnak. A fejlett vízkezelési technológiák lehetővé teszik, hogy újrahasznosítsuk a vizet ahelyett, hogy elveszne. A digitális rendszerek valós időben segítenek kezelni a kínálatot, csökkentve a szivárgásból eredő veszteségeket. Ideje elindítani a vízátállás folyamatát, amely célzott beruházásokon és az ipar, a közművek és a kormányzatok közötti együttműködésen alapul – hogy a vízrendszerek egyaránt támogatni tudják a növekedést és a közösségek rezilienciáját” – mondta el Matthew Pine, a Xylem elnök-vezérigazgatója.
Konkrét példa is akad arra, hogy az ilyen együttműködés mit érhet el: Mexikóvárosban és Monterreyben az Amazon és a Xylem közösen, intelligens csőhálózati fejlesztésekkel és valós idejű szivárgásdetektálással évente több mint 1,3 milliárd liter vizet takarít meg – miközben a helyi lakók vízellátásának megbízhatósága is javul.
