Fokozott szigor a NAV-tól: részletes eredménykimutatás megbontást kér a hatóság
A Deloitte szakértői szerint ez a változás nem pusztán technikai adatszolgáltatási kérdés: a megfelelő szegmentációs módszertan kialakítása transzferár szakértelmet, a gyakorlati megvalósítás pedig erős kontrolling és számviteli támogatást igényel, ezért a felkészülést érdemes mielőbb megkezdeni.
Nem elegendő a cégszintű megközelítés
„A szegmentálás lényege, hogy az eredményességet tevékenységek, üzletágak, termékkörök vagy akár vevőcsoportok szerint kell vizsgálni. Nyereségalapú módszerek esetén csak így állapítható meg megbízhatóan, hogy az alkalmazott ár valóban piaci-e” – mondta Helybély Judit, a Deloitte transzferárazási csoportjának igazgatója.
A vállalatoknak nemcsak a közvetlen bevételeket és költségeket kell azonosítaniuk, hanem azt is igazolniuk kell, hogy a közvetett és általános költségek felosztása és az alkalmazott allokációs módszertan szakmailag megalapozott és dokumentált.
A Deloitte szakértői szerint a vállalatok felkészültsége jelenleg nagyon eltérő. Vannak cégek, amelyek már évek óta készítenek részletes szegmentált kimutatásokat, de sok társaságnál a jövedelmezőség elemzése továbbra is cégszinten vagy csak részleges bontásban történik. Gyakori kihívás, hogy a meglévő belső riportok nem a transzferár szempontból szükséges szegmensek szerint készülnek, vagy nem a beszámolás szerinti számviteli szabályok szerinti eredménykimutatással egyeztethetők össze.
Komplex módszertani kihívások
A szegmentáció kialakítása számos gyakorlati nehézséget vet fel. A költségallokáció különösen kritikus, mivel eltérő költségallokációs módszerek jelentősen eltérő eredményhez vezethetnek, ezért gyakran többkörös modellezést és finomhangolást igényel.
A szükséges szegmensek meghatározása sem minden esetben egyértelmű. A szegmentációt olyan tényezők is befolyásolhatják, amelyek önmagukban nem feltétlenül dokumentációkötelesek, például értékhatár alatti ügyletek, vagy holding társaságoknál a tulajdonosi funkciók ellátása kapcsán felmerült költségek, amelyek ugyanakkor hatással lehetnek az eredményesség bemutatására.
Összehangolt működés és számviteli megfelelés
A megfelelés több szakterület együttműködését igényli: a transzferár szakemberek határozzák meg a szegmentációs logikát és vizsgálják a piaci ár elvének való megfelelést, míg a kontrolling és számviteli területek biztosítják az adatok előállítását, helyességét és a riportolást.
Kiemelt elvárás, hogy a szegmentált adatok összekapcsolhatók és egyeztethetők legyenek a beszámolóval, azaz a transzferár-elemzések alapjául szolgáló számok visszavezethetők legyenek a hivatalos pénzügyi kimutatásokra. Multinacionális környezetben ez külön kihívást jelenthet, mivel a belső riportok gyakran eltérő számviteli elvek szerint készülnek. Az év végi korrekciók – például transzferár módosítások, céltartalékok, értékvesztések vagy árfolyamhatások – megfelelő kezelése szintén kritikus.
A szegmentációs módszertant nem elegendő kialakítani: azt dokumentálni, következetesen alkalmazni és rendszeresen felülvizsgálni is szükséges.
Növekvő ellenőrzési fókusz és kockázatok
Az adóhatósági ellenőrzések egyre inkább tartalmi fókuszúak, és a transzferár vizsgálatok száma is növekszik. A szegmentált eredménykimutatás hiánya vagy nem megfelelő kidolgozása a dokumentáció hiányosságának minősülhet, amely akár 5 millió forintos bírságkockázatot is jelenthet ügyleti szinten.
A felkészülés sürgős, mivel az új követelmények már a 2026-os év adataira is vonatkoznak. Amennyiben a jelenlegi rendszerek nem alkalmasak a szükséges bontásokra, átmeneti megoldások mellett hosszabb távú fejlesztésekre is szükség lehet.
„A legnagyobb kihívást annak meghatározása jelenti, hogy milyen szegmentáció mentén mérhető megbízhatóan az egyes ügyletek jövedelmezősége. Ez egyszerre igényel transzferár szakértelmet és erős számviteli, kontrolling támogatást” – hangsúlyozta Veszprémi István, a Deloitte transzferárazási csoportjának partnere.
Időben megkezdett felkészüléssel csökkenthető a kockázat
Az új kötelezettség jelentős működési és megfelelési kihívást jelent. A vállalatok számára kulcsfontosságú annak felmérése, hogy rendszereik képesek-e az ügyleti szintű jövedelmezőség megbízható kimutatására.
Az időben megkezdett felkészülés nemcsak a bírságkockázat csökkentését segíti, hanem a belső riportolás és a döntéstámogatás minőségének javításához is hozzájárul.
