IMF: a stabilcoinok megingathatják a feltörekvő országok monetáris önállóságát

Az IMF szerint a stabilcoin egyszerre lehet megoldás és kockázat

Kristalina Georgieva augusztus 28-án, a Jackson Hole-i gazdaságpolitikai szimpóziumon arról beszélt, hogy a stabilcoinok és a tokenizáció egyre gyorsabbá és rugalmasabbá teszik a globális pénzügyi rendszert. Ez elsőre kifejezetten pozitív fejleménynek tűnik, hiszen a nemzetközi pénzmozgás ma is sokszor lassú, drága és több közvetítőn keresztül zajlik.

A stabilcoinok egyik legnagyobb előnye éppen az lehet, hogy bizonyos nemzetközi tranzakciókat gyorsabban és alacsonyabb költséggel lehet velük lebonyolítani. Ez különösen fontos lehet olyan országokban, ahol a hagyományos banki átutalás nehézkes, a devizaváltás drága, vagy a lakosság jelentős része eleve korlátozottan fér hozzá a klasszikus pénzügyi infrastruktúrához.

Georgieva ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a gyorsabb pénzügyi rendszer nemcsak az előnyöket, hanem a problémákat is gyorsabban továbbítja. Ha a tőke néhány másodperc alatt országok és pénzügyi rendszerek között mozoghat, akkor egy politikai hiba, devizapiaci pánik vagy bizalomvesztés következményei is sokkal gyorsabban jelenhetnek meg.

A feltörekvő országok lehetnek a leginkább kiszolgáltatottak

Az IMF legnagyobb aggodalma a feltörekvő és fejlődő gazdaságokkal kapcsolatos. Ezekben az országokban a dollárhoz kötött stabilcoinok vonzó alternatívát kínálhatnak a helyi pénzzel szemben, különösen akkor, ha magas az infláció, gyenge a hazai deviza, vagy bizonytalan a gazdaságpolitikai környezet.

Ezt a jelenséget devizahelyettesítésnek vagy currency substitutionnek nevezik. Lényege, hogy a lakosság és a vállalatok egyre kevésbé használják saját országuk pénzét megtakarításra, fizetésre vagy elszámolásra, és helyette egy stabilabbnak tartott külföldi devizát választanak.

Korábban ehhez gyakran készpénzdollárra vagy külföldi bankszámlára volt szükség. Egy stabilcoin viszont elméletileg mobiltelefonról is hozzáférhető, így sokkal gyorsabban terjedhet.

Ha ez nagy méreteket ölt, az gyengítheti a helyi jegybank monetáris politikájának hatását. Egy központi bank hiába változtatja például a kamatszintet, ha a gazdaság egyre nagyobb része már nem a saját devizájában takarít meg, hitelez vagy fizet.

Mit jelent a monetáris szuverenitás elvesztése?

A monetáris szuverenitás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egy ország képes saját pénzének, kamatpolitikájának és pénzügyi rendszerének működését érdemben befolyásolni. Ha a lakosság tömegesen dollárhoz kötött stabilcoinokat használ, a hazai jegybank bizonyos eszközei fokozatosan veszíthetnek erejükből.

Ez különösen válsághelyzetben válhat érzékennyé. Ha a helyi deviza gyengülni kezd, a megtakarítók stabilcoinokba menekülhetnek, ami további eladási nyomást gyakorolhat a hazai pénzre. A folyamat így önmagát is erősítheti.

A probléma nem feltétlenül a stabilcoin-technológia hibája. Sokkal inkább arról van szó, hogy egy globálisan elérhető dolláreszköz új lehetőséget ad a tőkének arra, hogy gyorsan kikerülje a helyi monetáris rendszert.

Az IMF szerint ezért a fejlődő országoknak nem elég egyszerűen tiltásokkal reagálniuk. Meg kell erősíteniük saját bankrendszerüket, pénzügyi felügyeletüket és devizatartalékaikat is, hogy kevésbé váljanak sérülékennyé.

A tőkekorlátozások is könnyebben megkerülhetők

Az IMF szerint a stabilcoinok másik fontos kockázata, hogy megnehezíthetik a tőkemozgások ellenőrzését. A világ országainak nagyjából egynegyede valamilyen formában ma is alkalmaz tőkekorlátozásokat, vagyis szabályozza, hogy mennyi pénzt lehet kivinni az országból, külföldre befektetni vagy devizára váltani.

A stabilcoinok ezt a rendszert részben megkerülhetővé tehetik. Ha valaki helyi pénzből digitális dollárt vásárol, majd azt egy blokkláncon külföldre küldi, a tranzakció bizonyos esetekben gyorsabban és kevésbé hagyományos csatornákon keresztül történhet, mint egy banki átutalás.

Ez különösen érzékeny azokban az országokban, ahol a kormányok a tőkekorlátozásokat gazdasági stabilitási eszközként használják. Ha ezek a korlátok elveszítik hatékonyságukat, a devizatartalékok gyorsabban apadhatnak, és nőhet a pénzügyi rendszer volatilitása.

Az IMF ezért azt szorgalmazza, hogy a stabilcoin-közvetítőket – például tőzsdéket, letétkezelőket és fizetési szolgáltatókat – közvetlenebbül és szigorúbban szabályozzák.

Adóelkerülés és költségvetési nyomás is megjelenhet

Georgieva arra is felhívta a figyelmet, hogy a stabilcoinok széles körű használata megnehezítheti az adóztatást. Ha a pénzmozgások egyre nagyobb része hagyományos banki rendszereken kívül zajlik, az adóhatóságok számára nehezebb lehet bizonyos tranzakciók nyomon követése és ellenőrzése.

Ez különösen problémás lehet olyan országokban, ahol az adóbeszedés már jelenleg is gyenge. Ha az állam bevételei csökkennek, miközben a finanszírozási költségek nőnek, az gyorsan költségvetési problémákat okozhat.

Az IMF szerint a fejlődő országoknak ezért szélesebb adóalapra és fegyelmezettebb költségvetési politikára lehet szükségük. Azok az államok, amelyek korábban pénzügyi elnyomással – például mesterségesen alacsony kamatokkal vagy korlátozott tőkemozgással – próbálták csökkenteni adósságterheiket, a stabilcoinok világában nehezebben tudják fenntartani ezt a modellt.

A dollár még erősebbé válhat a blokkláncon

A stabilcoinok egyik legnagyobb geopénzügyi következménye az lehet, hogy tovább erősítik az amerikai dollár nemzetközi szerepét. A világban jelenleg becslések szerint mintegy 15 ezermilliárd dollárnyi dolláreszközt tartanak az Egyesült Államokon kívül, a stabilcoinok pedig új csatornát nyithatnak ennek a keresletnek.

A dollárhoz kötött stabilcoinok mögött gyakran rövid lejáratú amerikai állampapírok és más dolláreszközök állnak tartalékként. Ahogy nő a stabilcoinpiac, elméletileg nőhet az ilyen eszközök iránti kereslet is.

Ez marginálisan csökkentheti az amerikai állam finanszírozási költségét, de Georgieva hangsúlyozta, hogy ez nem helyettesíti a felelős költségvetési politikát. A stabilcoinok tehát erősíthetik a dollár globális hálózati hatását, de nem oldják meg az Egyesült Államok fiskális problémáit.

A tokenizáció már a háttérrendszereket is átalakítja

Az IMF nemcsak a stabilcoinokra, hanem a tokenizációra is kitért. A tokenizáció során hagyományos pénzügyi eszközöket – például kötvényeket, pénzpiaci instrumentumokat vagy más követeléseket – blokkláncon nyilvántartott digitális tokenként jelenítenek meg.

Ez már most változtat a pénzügyi háttérfolyamatokon. Automatizálhatóvá válhat például a fedezetkezelés, gyorsulhat az elszámolás, és bizonyos tranzakciók szinte valós időben lezárhatók.

A gyorsaság azonban új működési kockázatokat is teremt. Ha egy automatizált margin call vagy likvidáció másodpercek alatt végigfut a rendszeren, a pénzügyi szereplőknek sokkal kevesebb idejük marad reagálni, mint a hagyományos elszámolási környezetben.

Az IMF szerint ezért a szabályozóknak ugyanilyen gyorsan kell alkalmazkodniuk. A kérdés nem az, hogy a tokenizáció terjed-e, hanem az, hogy a felügyeleti rendszer képes-e lépést tartani vele.

Az IMF nem tiltani akarja a stabilcoinokat

Fontos különbség, hogy az IMF álláspontja nem a stabilcoinok teljes elutasításáról szól. Georgieva kifejezetten elismerte, hogy ezek az eszközök valódi előnyöket kínálhatnak a határokon átnyúló fizetésekben, különösen a költségek és az elszámolási idő csökkentésében.

A szervezet ugyanakkor azt szeretné, hogy a stabilcoinokra szigorú és nemzetközileg összehangolt tartalékszabályok vonatkozzanak. A cél az lenne, hogy a tokenek minden piaci helyzetben névértéken visszaválthatók legyenek, és ne alakuljon ki bizalmi válság egy-egy kibocsátó körül.

Szintén fontos cél a pénzmosás elleni szabályok kiskapuinak lezárása. Az IMF szerint a stabilcoinok nem válhatnak olyan eszközzé, amelyen keresztül könnyen megkerülhetők a pénzügyi ellenőrzések.

A nagy intézmények sem ugyanazt a megoldást látják

A Jackson Hole-i vita arra is rámutatott, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények között sincs teljes egyetértés a stabilcoinok jövőjéről. A Nemzetközi Fizetések Bankja inkább a tokenizált bankbetétek és a szabályozott banki infrastruktúra felé húz, míg az Európai Központi Bank saját központi banki digitális pénz, a digitális euró fejlesztésére helyezi a hangsúlyt.

Az IMF pozíciója valamivel pragmatikusabb. Elismeri, hogy a stabilcoinok hatékonyabbá tehetik a nemzetközi pénzmozgást, de úgy látja, hogy a gyengébb gazdaságokban ezek a technológiák komoly makrogazdasági kockázatokat okozhatnak.

Egy dologban azonban a nagy intézmények láthatóan egyetértenek: a stabilcoinpiac olyan gyorsan növekszik, hogy a szabályozók már nem engedhetik meg maguknak a passzivitást.

A stabilcoinok valódi tesztje a gyengébb gazdaságokban jöhet

A stabilcoinok sikere sokáig elsősorban kriptopiaci történetnek tűnt. Most azonban egyre világosabb, hogy ezek az eszközök monetáris és geopolitikai kérdéssé is váltak.

Egy erős, fejlett pénzügyi rendszerrel rendelkező ország számára egy új digitális dolláreszköz elsősorban innovációs lehetőség lehet. Egy gyenge devizájú, alacsony devizatartalékkal rendelkező feltörekvő gazdaság számára viszont ugyanaz a stabilcoin akár a helyi pénz gyorsabb kiszorulását is okozhatja.

Az IMF üzenete ezért kettős: a stabilcoinok valóban képesek olcsóbbá és gyorsabbá tenni a globális fizetéseket, de a technológiai hatékonyság önmagában nem garancia a pénzügyi stabilitásra. Minél gyorsabban mozog a pénz, annál fontosabbá válik, hogy az országok megfelelő szabályozással, erős bankrendszerrel és stabil gazdaságpolitikával készüljenek fel rá.