Melyek a világ legveszélyesebb vállalatai?

Amikor bő száz évvel ezelőtt az első amerikai versenytörvényeket írták, a monopóliumokat olyan emberek irányították, mint John D. Rockefeller olaj- és Andrew Carnegi acélmágnás. Bármit megtehettek saját befolyásuk növelése, független cégek eltiprása érdekében. Egy évszázad elteltével a nevek megváltoztak, de a helyzet mit sem változott – állítják sokan. Mark Zuckerberg (Facebook), Tim Cook (Apple), Sunder Pichai (Google), Jeff Bezos (Amazon) óriásvállalatok ügyvezető-tulajdonosai, egykori alapítói ugyanúgy bármit megtehetnek: felvásárolhatnak, megsemmisíthetnek független vállalkozásokat, növelhetik befolyásukat saját hatalmuk megszilárdítása érdekében. Digitális gazdasági hatalmuk mérhetetlenné vált. Egyetért e megállapításokkal David N. Cicilline, az amerikai képviselőház trösztellenes albizottságának demokrata párti elnöke is. Ő vezette két éve azt a versenybizottsági meghallgatást, amelyen az említett négy digitális gazdasági óriás vezetőjének kongresszusi képviselők kérdéseire kellett válaszolniuk. A részben ennek alapján készített jelentés szerint mind a négy vállalat visszaél a helyzetével, ellenőrizni tudja a versenytársak piacra jutását, sérti a vállalkozói szellemet, az amerikai állampolgárok magánéletét, a szabad és sokszínű sajtó életképességét.

Manipulációk, alantas munkakörülmények, környezetszennyezés

A világot ma már globális gazdasági erők, nemzetek fölött álló óriásvállalatok irányítják – vonják le következtetésüket a világgazdasági folyamatokból A világ ötven legveszélyesebb vállalata című kötet szerzői, Juha-Pekka Raeste és Helsingin Sanomat. A két finn gazdasági újságíró három évtizede követi nyomon a világgazdaság eseményeit, trendjeit, és nemcsak összefoglalják a tényeket, hanem nevén is nevezik azokat a cégeket, amelyek méretük, hatékonyságuk, befolyásuk alapján veszélyesek lehetnek az életünkre. Sok tőzsdén lévő, technológiai nagyvállalkozás szerepel közöttük, de akad a sorban bank, élelmiszeráruház-lánc, építési vállalat, őrző-védő vállalkozás és olajmulti is.

A szerzők által felsorolt és jellemzett ismert cégek között természetesen ott találjuk az amerikai trösztellenes albizottság elé citált Facebookot, Google-t, Amazont és Apple-t, de ott van többek között a Microsoft, a Kaspersky Lab, a The Coca-Cola Company, a Huawei, a Goldman Sachs, a Gazprom, a Chevron, a Boeing és a Walmart is. Számos, Európában kevéssé ismert vállalat is a listán szerepel, például a kínai Hangzhou Hikvision (a világ legnagyobb térfigyelőkamera-rendszerek gyártója), az izraeli NSO Group (kémszoftverek, így a Pegasus készítője), a Saudi Aramco (a szaudi kőolajtermelő multi), vagy a luxemburgi bejegyzésű, Kanadából irányított MindGeek (a világ legnagyobb pornóoldalának működtetője).

A Boeing az új repülőgépeinek biztonságán spórolt, melynek tragédia lett a következménye. A Walmart áruházlánc alantas munkakörülményei, alvállalkozóinak kizsigerelése miatt hírhedt. A The Coca-Cola Company a világ egyik legtöbb műanyag szemetét előállító vállalata. A JP Morgan ügyfeleit tévesztette meg a jelzáloghitel-alapú értékpapírok reklámozásakor, valamint a valuta- és energiapiacok manipulálásával, melyek miatt több milliárd dolláros pénzbírságot kellett fizetnie. A Goldman Sachs értéktelen befektetésekkel szórta tele a piacokat.

Nem véletlen, hogy más összeállításokban is nagyjából ugyanazoknak a cégeknek a nevét olvashatjuk, mint amelyek veszélyesek a világra. Az amerikai Slate online magazin a világipar gonosz szellemeinek listáján (The Evil Ghost) szintén ott találjuk az Amazont, a Facebookot, az Apple-t, a Microsoftot, a Tencentet vagy a Huaweit.    

„IT-bárók” világa

A leggyakrabban napjaink sztárvállalatai tűnnek fel e listákon, s a kutatók szerint a helyzet a helyzet csak rosszabbodott a két évvel ezelőtti trösztellenes képviselőházi meghallgatás óta. A cégek gazdasági hatalmának egyik legfőbb eredője az állampolgárokkal összefüggő digitális információ- és adatgyűjtés, mely az algoritmusokat táplálja a vállalati szolgáltatások működtetéséhez. Ma már az adatok sokkal értékesebbnek számítanak, mint például az olajhoz fűződő ipari vagyon – állapítja meg összegzésében a B&L Online Hír- és Cikkügynökség. Az, hogy az emberek személyes adatai monopóliumok és „IT-bárók” kezébe vándorolnak, nagyobb gondot jelentenek a mai, digitalizálódott világban, mint annak idején a Rockefeller család vagy Andrew Carnegi felhalmozott vagyona.

A technológiai cégek óriássá válása nemcsak az amerikai kontinensen válhat veszélyessé, hanem Ázsiában is, például Kínában. A kommunista ideológia mellett megnyitott kapitalista gazdaságban az óriási belső piac révén viharos sebességgel váltak naggyá olyan technológiai vállalatok, mint a Tencent (közösségimédia-szolgáltató) az Alibaba (e-kereskedelem) vagy a Baidu (keresőportál). Előretörésüket segítette, hogy a kínai kommunista párt egyszerűen betiltotta országában a Facebookot, a Twittert és a Google-t. A Xiaomi, az Oppo és a Vivo mobiltelefongyártó, szoftverfejlesztő cégek is alig egy-két évtized alatt óriássá. Dél-Koreában a Samsung lett szinte állam az államban.

Láthatatlan, trükkös befolyás

E technológiai vállalatok gazdasági tevékenységük mellett a digitális adatgyűjtés révén láthatatlanul befolyásolhatják termékeik tulajdonosait: adataikat rendszerezhetik, megfigyelhetik, és vissza is élhetnek velük. Algoritmusokkal, trükkök segítségével termékfüggővé tehetik a fogyasztókat anélkül, hogy azzal tisztában lennénk. Ezért is tekinthetők veszélyeseknek. Mert annak ellenére, hogy rajtunk múlik, kinek adjuk át adatainkat, kitől vásároljuk meg eszközeinket, kinek a szolgáltatásait vesszük igénybe, a nagyvállalatok közvetve beleszólhatnak magánéletünkbe, veszélyeztethetik a környezetünket, az emberi jogokat, sőt, a szabad választás lehetőségét – és végső soron, de legfőképp a demokráciát.

A veszélyes vállalati listák összeállítói nem elrettenteni akarnak, inkább figyelmeztetni. Például arra is, hogy a fejlett információs technológiával felvértezett mamutcégek több ágazatban is szövetkeztek a nagy pénzeket kiszolgáló politikával. Olyannyira, hogy „a nagyvállalatok és az államok között ijesztő kompromisszum született: az egyik országból a másikba vándorló óriásvállalatok hatalma munkaadóként és befektetőként akkorára nőtt, hogy az államok egyre gyakrabban hízelegnek a vállalatoknak és azok vezetésének” – fogalmaznak a finn szerzők.

Ők is egyetértenek a stratégiai elemzőkkel: ha akarjuk, ha nem, a jövőnket a mesterséges intelligencia és a tőke szövetsége fogja meghatározni.