Milyen telünk lesz idén? Megfagyunk, vagy felmelegedünk? A klímakutató megmondja

Háttér

A 2022-es nyár rendkívül forró és száraz volt az északi félteke szinte egészén, de különösen Európában. Ennek a klímaváltozás, a jet stream lassulása és behullámzása, a La Niña csendes-óceáni légköri jelenség és regionális, helyi hatások voltak az okai.

Ezek együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy rendkívül erős blokkoló anticiklonok alakítsák időjárásunkat és fokozódó, intenzív hőhullámok tomboljanak, illetve történelmi aszály pusztítson a kontinensen. Azonban télen az időjárásra ezek a blokkoló magasnyomású képződmények sok esetben teljesen másként hatnak, mint nyáron.

Míg május és október között inkább száraz, forró, eseménytelen időjárást okoznak, addig télen a magaslégköri áramlás változása miatt pont ezekhez az eseményekhez nem ritkán úgynevezett „hidegbetörések” is kapcsolódnak.

Az elmúlt bő egy évtizedben (2009-2020) megfigyelték Európában, hogy a zonális nyugat-keleti áramlás télen felerősödött, mely eredményeképpen a kontinensen télen egyre több csapadék hullik, egyúttal az Atlanti-óceán fűtő hatása miatt enyhe levegő tölti ki a téli évszak nagyrészét. Az észak-déli irányú meridionális áramlás szignifikánsan csökkent a három téli hónapban, különösen Európa középső és keleti régióiban.

Az 1961–1990-es átlagokhoz képest minden téli hónap melegebb Európában és Magyarországon az 1991–2020-as időszakban. Európában a téli átlaghőmérséklet 1991 és 2020 között közel 0,7 oC-kal volt magasabb, mint korábban, Magyarországon a tél középhőmérséklete 0,78 oC-kal emelkedett.

Ha csak a klímatrendeket elemezzük, akkor az átlagnál melegebb télre és jóval csapadékosabb időjárásra kellene felkészülni, kevés hóval, sok esővel és belvízzel. De az éghajlat gyakorlatilag az időjárási elemek hosszútávú statisztikai átlaga, ezért ebből, egyértelmű választ nem kaphatunk.

A klímaváltozás nem azt jelenti, hogy minden évben ugyanolyan ütemmel és irányban változnak a különböző meteorológiai paraméterek, hanem azt, hogy legalább 30 éves átlagban matematikailag szignifikáns változás figyelhető meg az éghajlati rendszer egészében.

1.ábra A CFS előrejelző/klíma-modell kifutása a 2022/23-as télre az elmúlt 30 nap kiindulása és
 a klímatrendek alapján. Az ábra a 850 hPa magasság (1500 méter) hőmérséklet anomáliáját mutatja. Forrás: NCEP-NOAA

De mit mutatnak az előrejelző-modellek jelenleg?

A globális meteorológiai modellek új, hosszútávú időjárás-előrejelzése szerint a szokásosnál nagyobb az esélye annak, hogy Európában az átlagnál hidegebb idő lehet karácsony előtt, november közepétől az újesztendőig.

Jelenleg a CFS (Climate Forecast System), a GFS (Global Forecast System) és az ECMWF (European Centre for Medium-Range Weather Forecasts) modell is (a cikk írásakor) hasonlót mutat erre az időszakra: az átlagnál alacsonyabb hőmérsékletet decemberben és az elmúlt 30 évhez képest kevesebb csapadékot Európa nagyrészén. Közép-Európában és az Alpokban azonban nagyobb az esélye a csapadékos időjárásnak, melynek nagyrésze a 800-1000 méter feletti területeken hó formájában hullana.

De nem lehet kizárni az ECMWF és a GFS forgatókönyvei szerint a síkvidéki havasabb periódust sem (20% alatt). Ennek oka, hogy a Földközi-tengeren erőteljes ciklonaktivitás várható többszöri hideg elárasztással a közép-európai térségben, különösen Németország, Ausztria, Csehország és a Kárpát-medence nyugati tájain.

Mindhárom modellen tartósan magas légnyomás látható gyenge, rövid ideig fennálló zonális megszakításokkal novemberben és decemberben, mely keleti szelekhez és hidegebb hőmérsékletekhez vezethet Európa északi, keleti régiója felett.

A mostani időjárási viszonyok azt mutatják, hogy egy ilyen esemény bekövetkezésének valószínűsége valamivel nagyobb a szokásosnál a tél első felében.

Ha a Csendes-óceán térségében az átlagosnál hűvösebb tengerfelszín-hőmérsékletet eredményező La Niña jelenlegi időjárási mintája az újévig is kitart – ami még biztosan nem jósolható meg, de nagy esély van arra, hogy továbbra is fennmaradjon –, az általában a tél enyhébb második felét jelentené Európában, míg hidegebb telet Észak-Amerikában.

2.ábra A La Nina várható erőssége a következő hónapokban az ECMWF modell alapján.
Forrás: ECMWF

A szibériai hótakaró gyarapodása is fontos szerepet játszik Európa és hazánk téli időjárásának alakításában. Minél nagyobb területet borít be vastag hótakaró, annál több hideg, fagyos levegő tud felhalmozódni (hidegbázis), amely a szibériai anticiklon (szibériai maximum) kiterjedését és erősségét is meghatározza a téli időszakban. Innen - megfelelő áramlási viszonyok esetén - nagy mennyiségű hideg levegő érkezhet a téli hónapokban Európa fölé.

Bár a klímaváltozás következtében (közepesen erős korreláció mutatható ki) a szibériai maximum ma már inkább késő télen és kora tavasszal alakítja időjárásunkat, nem zárható ki az sem a jelenleg megfigyelhető jelentős szibériai hó- és jégfelhalmozódás miatt, hogy már decemberben hatással lesz időjárásunkra. Ennek esélye a modellek alapján 30-40 százalék.

3.ábra A szibériai hóborítottság 2021. október elején (bal) és 2022. október elején (jobb). Forrás: US NIC

A januári és februári időjárást meghatározó másik kulcsfontosságú tényező a sarki örvény, az Északi-sarkvidéket körülvevő nagy sebességű „szélgyűrű”, melynek intenzitása és erőssége nem állapítható még meg, ami lehetetlenné teszi az erre az időszakra vonatkozó határozott előrejelzéseket. Azonban tudni kell, hogy a Nap látszólagos délebbre történő vándorlásával az északi alacsonyabb szélességek egyre kevesebb energiához jutnak, amely a hőmérséklet csökkenéséhez vezet.

A délebbre eső területeken azonban meleg marad a légkör és a tengervíz, mivel a Naptól továbbra is elegendő fényt és energiát kapnak. Ezáltal egyre nagyobb hőmérséklet- és nyomáskülönbség alakul ki a sarki és a szubtrópusi régiók között, melynek eredményeként az északi féltekén nagy kiterjedésű, alacsony nyomású keringés kezd kialakulni, amely a felszíntől egészen a sztratoszféráig terjed.

Ezt nevezzük poláris örvénynek, vagy poláris szélgyűrűnek. A poláris örvény hőmérséklete a sztratoszféra középső részén, nagyjából 25-30 km magasságban akár -90 oC-ra is csökkenhet. A poláris örvény viselkedése az egyik kulcstényező Európa téli időjárásának alakulásában. Ha a poláris örvény erős, akkor lényegében bezárja a hidegebb levegőt a sarki területekre, ami enyhébb telet eredményez Európa nagy részén.

Ilyenkor felerősödnek a nyugatias-keleties irányú (zonális) áramlások, amelyek az óceán felől enyhe légtömegeket szállítanak a kontinens belsejébe. Ugyanakkor, ha az örvényben zavar keletkezik és gyengülni kezd, akkor dominánssá válhatnak az észak-déli irányú (meridionális) áramlások, melyek segítségével könnyebben leszakadhat a sarkvidéki eredetű légtömeg Európára vagy Észak-Amerikára.

Nagyon nehéz megmondani hónapokkal előre a tél várható időjárását. Amit jelenleg látunk az előrejelző-modelleken az az, hogy a korábbiakhoz képest nagyobb esély van egy hidegebb télkezdetre, de a La Niña jelenség és a klímaváltozás miatt a tél második fele már enyhébb lehet.

A szokásosnál vastagabb a szibériai hótakaró, de vékonyabb a Jeges-tenger jege és Grönland is melegebb, mint a sokéves átlag, ami tovább nehezíti az előrejelzések kimenetelét.

Ebben a rendkívül bizonytalan helyzetben, az európai kormányoknak már most fel kell arra készülniük, hogy a tél első fele hidegebb és fagyosabb lehet, mint az 1991-2020 közötti klímaidőszakban, ezért biztosítaniuk kell a lakosságnak és az iparnak a megfelelő mennyiségű energiát, ha nem szeretnék azt, hogy szociális és gazdasági válság lépjen fel a közeljövőben.

Megjegyzés:

Az időjárás előrejelzése az idő előrehaladtával egyre nehezebb, több hónapra előre csak az aktuális makroszinoptikus (nagy-skálájú) és cirkulációs folyamatokból következtethetünk és szezonális éghajlati anomáliáit becsülhetünk. Nincs az a szuperszámítógép, amellyel biztos időjárás-előrejelzést lehetne készíteni. Minél több adatot táplálnak a szimulációkat lefuttató szuperszámítógépekbe a Földet körülölelő háromdimenziós légkörről, annál pontosabb a differenciálegyenletek megoldása. Azonban ahhoz, hogy hosszútávon hónapokra előre is képesek legyünk megmondani közelítőleg a várható időjárást, a mostani mérőhálózati rendszer kapacitását megkellene többszörözni, ami rendkívül nagymennyiségű pénzt és humánerőforrást igényel, nem mellesleg energiaigényes is.

forrás: Klímapolitikai Intézet, Dr. Kovács Erik, Basa Márton