Mitől ilyen ramaty a forint? Mi okozza a forint nagy arányú romlását?
A lengyel zlotyit is adták, de közel sem annyira, mint a forintot, ami abból is látszik, hogy a történelmi csúcsot súrolta a PLNHUF árfolyam is. Vagyis amellett, hogy a régiónkat és tágabban a feltörekvő piacokat sem preferálják most a befektetők, látszik, hogy a forint még ezen túl is alulteljesít.
A negyedév vége eleve mindig izgalmas a kereskedelmi bankok mérlegalkalmazkodása miatt. A volatilitás eleve magas a globális recessziós félelmek és az Északi Áramlattal kapcsolatos hírek, illetve ezzel összefüggésben a gázárak és a gázellátás bizonytalansága miatt.
Nyilván ez sem tesz jót a forintnak.
Kormányzati részéről kapkodás látható, aminek szintén nincs bizalomépítő ereje. A költségvetés pedig már így is kifeszített, így mozgástér már itt sincs. Ráadásul az MNB is egyfajta átmeneti periódusban van.
Kedden meglepetésre bejelentették a kamatemelési ciklus végét, a vártnál hamarabb és alacsonyabb szinten. Az egyéb, likviditást kiszorító intézkedések viszont csak október 6-tól indulnak. Ekkortól emelkedik a banki kötelező tartalékráta, és ekkor indul az MNB egyhetes kötvénye is.
Ezek majd a likviditás szűkítésén keresztül emelhetik a SWAP piaci hozamokat (javíthatja a monetáris transzmisszió hatékonyságát) és ezzel drágábbá tehetik a forint shortolását, ami támogathatja majd a forintot. De addig szabad a pálya a spekulánsok előtt.
A másik tényező a folyó fizetési mérleg jelentős hiánya, ami folyamatos deviza keresletet generál. Ez teljes mértékben az energiaegyenleg jelentős mínusza miatt van. Itt is kedvező irányú változásokra van szükség. Legjobb lenne, ha az energiaár csökkenésén keresztül valósulna meg. A gond, hogy erre rövidtávon kicsi az esély, ráadásul valódi hatásunk sincs rá. Marad a volumen hatás, a mennyiség csökkentése, azaz az energiaspórolás. Nem csak az állam részéről, hanem mindenkinek ki kell vennie a részét belőle! A vállalatoknak, a magánszemélyeknek és természetesen a tág értelemben vett államnak is.
Kedvező jelek és a szándék látszik a takarékosságra, gondoljunk csak a bezárt uszodákra, az átszervezett iskolai menetrendre, a 18 fokos állami intézményekre vagy a magánszektor alkalmazkodására, de némi időre szükség van, amíg ez tovagyűrűzik a makroszintű adatokba is, és például a folyó fizetési mérlegben is szemmel láthatóvá válik.
És ha már folyó fizetési mérleg, az energiaegyenlegen túli alkalmazkodás is valószínűnek tűnik. Az elmúlt hónapokban már ennek a jelei is láthatóak, de a java még hátravan. Nem lesz kellemes, de szükségszerűnek ígérkezik.
A következő negyedévekben a gazdaság visszaesése, a technikai recesszió elkerülhetetlennek tűnik. Ez bizony a fogyasztás visszaesését fogja magával hozni, ami értelemszerűen csökkenti az importunkat. Ha az exportunk kisebb mértékben csökken, mint az import, akkor javulni fog a külkereskedelmi mérleg egyenlegünk. 2008-2009-ben már láttunk erre példát, az sem volt éppen kellemes, de rendkívül gyors alkalmazkodás volt. Fájni fog, ez biztos, de csak így juthatunk vissza az egyensúlyi pályára.
