Most látszik igazán, hogy mennyire fájt a magánnyugdíjpénztári átalakítás

A Bankmonitor számításai alapján Magyarországon alig a GDP 4,2%-át teszi ki a nyugdíjcélú megtakarítások állománya, miközben az európai országok körében 12,6% a jellemző érték. A hatalmas lemaradásunk elsődleges oka, hogy 2011-ben gyakorlatilag megszűnt a magánnyugdíj-pénztári pillér, ezáltal a nyugdíj-előtakarékosság egy sokkal kevésbé hatékony és teljesen önkéntes tevékenységgé degradálódott.

Mennyi pénzt tesznek félre nyugdíjra a fejlett országok?

A modern nyugdíjrendszerek nagy többsége nem kizárólag a „felosztó-kirovó” (vagy más néven folyó finanszírozású) pillérből áll. Számos országban legalább ennyire erős a „feltőkésített”, azaz nyugdíjcélú megtakarításokból felépülő nyugdíjpillér is. Ideális esetben a nyugdíjasok mind a folyó finanszírozású pillérből, mind a feltőkésített pillér(ek)ből számottevő jövedelemhez juthatnak, ami képes lehet garantálni az időskori anyagi biztonságot.

Az OECD a közelmúltban publikálta a friss adatokat az egyes országokban 2022-ben nyilvántartott nyugdíjcélú megtakarítások állományáról. Az értékeket összevetettük a Világbank által közölt 2022-es GDP-adatokkal, így megkaptuk, hogy GDP-arányosan melyik ország mekkora nyugdíjvagyonnal büszkélkedhet.

Látható, hogy Európán belül az északi országok (Dánia, Izland és Hollandia) viszik a prímet, 150-200% közé tehető GDP-arányos nyugdíjvagyonnal. Ugyancsak rendkívül jól teljesít Svédország és az Egyesült Királyság is, ahol rendre a GDP 96%-ára, illetve 83%-ára rúg a felhalmozott nyugdíjcélú megtakarítások állománya. Az Európán kívüli világban Kanada (146%), az Egyesült Államok (138%) és Ausztrália (125%) produkálták a legmagasabb értékeket.

Az európai országok körében a jellemző (medián) érték 12,6%, azaz az országok fele ennél több, fele ennél kevesebb nyugdíjvagyonnal rendelkezik. Magyarország a sor vége felé kullog: az OECD gyűjtése alapján hazánkban 7,47 milliárd dollárt tett ki a 2022-es nyugdíjvagyon, amely a 178,79 milliárd dolláros GDP-hez viszonyítva alig 4,2%-os állományt ad eredményül.

Fontos

Az egy főre jutó nyugdíjvagyont is kiszámíthatjuk, ha a megtakarítási állományt elosztjuk az egyes országok népességével. Magyarországon kb. 779 dollár az egy főre jutó nyugdíjcélú megtakarítás, ami mostani árfolyamon kb. 275 ezer forintnak (!) felel meg. Ezzel szemben Dániában fejenként 131 ezer dollár (46,3 millió forint!) nyugdíjmegtakarítás áll rendelkezésre, míg Izlandon 125 ezer dollár (44,2 millió forint), Hollandiában pedig 86 ezer dollár (30,4 millió forint) az egy főre jutó nyugdíjvagyon.
Állami szervezés hiányában marad a piaci alapú feltőkésítés

A magyar nyugdíj-előtakarékossági szisztéma történetében 2011. hozta el a legnagyobb fordulatot, amikor egy huszárvágással minden magánnyugdíj-pénztári tagot alapértelmezett módon visszaléptettek a tisztán állami nyugdíjrendszerbe. A tagság 97%-a beletörődött a változásba, mindössze kb. 100 ezren nyilatkoztak arról, hogy szeretnének pénztári tagok maradni.

Jó tudni

A kilépők a reálhozamokat (átlagosan fejenként kb. 76 ezer forintot) kézhez kapták, azonban a számláikon kezelt vagyon visszakerült az államkasszába, cserébe azért, hogy az állami nyugdíjjogosultságuk jelentősen megnövekedett. A visszaállamosított összeg nagyságrendileg 3 ezer milliárd forint volt, amely az akkori GDP csaknem 11%-ának felelt meg.

Habár a nyugdíjrendszer állami szervezésű feltőkésítése ezzel végérvényesen megszűnt Magyarországon, mégis van lehetőség a nyugdíj-előtakarékosságra. Az önkéntes nyugdíjpénztárak (ÖNYP), a nyugdíjbiztosítások és a nyugdíj-előtakarékossági számlák (NYESZ) mostanra együttesen több mint 1,6 millió résztvevőt értek el, akik közül több mint 1 millió fő takarékoskodik rendszeresen.

Azonban a fenti számokból az látszik, hogy a fakultatív, piaci alapon szerveződő feltőkésítés sem a „penetráció” (elterjedtség), sem a megtakarítási állomány szempontjából nem képes felvenni a versenyt a hajdani kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszerrel. További kitörési pontot jelenthetne a meglévő előtakarékossági rendszeren belül a munkáltatói befizetések ösztönzése, hiszen az erős feltőkésített pillérek egyik fő motorját Európa-szerte a foglalkoztatói hozzájárulások adják. Ez utóbbi szempont Magyarországon egyelőre nem érvényesül, a foglalkoztatók számára jelenleg nem jár anyagi előnnyel (pl. adókedvezménnyel) a munkavállalóik öngondoskodásának támogatása.