Tovább szeretnénk élni, de az anyagiak miatt veszélyben érezzük a boldogságunkat
1969 és 2019 között mintegy 10 évvel nőtt a születéskor várható élettartam a vizsgált 11 országban, Magyarországon pedig majdnem 8 évvel.* Attól azonban, hogy tovább élünk, még nem feltétlenül érezzük magunkat boldogabbnak. Az NN nemzetközi kutatása* szerint például éppen az átlagosan legtovább élő japánokra jellemző legkevésbé, hogy boldognak éreznék magukat. Magyarország pedig Törökországgal karöltve szintén a nemzetközi lista végén foglal helyet. A boldogság szintje azonban korántsem véletlenszerűen alakul a kutatás szerint.
Életükkel legkevésbé a megtakarítással nem rendelkezők, a rossz anyagi helyzetben lévők és az egészségügyi problémákkal küzdők elégedettek – ők egy 10-es skálán 3-asra értékelik a saját boldogságszintjüket. Akiknél ugyanakkor megvan a pénzügyi biztonság, az átlagosnál boldogabbak is, ők ráadásul jobban is várják a hosszú életet, és úgy érzik, jobban fel is vannak rá készülve.
A hosszabb élet újfajta életstratégiákat követel meg, megnő például az életközépi újratervezés jelentősége. Ahogy ugyanis emelkedik az élettartam, az emberek elkezdenek másképp tekinteni az 50-es, 60-as éveikre. Már nem a „visszaszámlálás a nyugdíjig” a legjellemzőbb attitűd, sokkal több mindenben gondolkodhatunk.
A hosszabb élet ugyanakkor nem csak lehetőség, hanem kockázat is: egyre többekben vetődik fel annak lehetősége, hogy lesz olyan szakasza az életüknek, amelynek finanszírozása nem megoldott. Ezt a kockázatot a magyar válaszadók 35%-a érzi kifejezetten, ami magasabb a nemzetközi átlagnál. Ugyanakkor minél stabilabbnak érzi valaki saját anyagi biztonságát, annál hosszabb ideig szeretne élni.
A válaszadók leginkább megtakarítási képességeik csökkenésétől tartanak (62%), illetve az információhiánytól (41%) – vagyis hogy nem tudják, valójában mennyi pénzre van szükség a gondtalan időskorhoz. 36%-uknak egyáltalán nincs megtakarítása – e téren Magyarország kifejezetten rosszul áll –, és csupán a válaszolók 15%-a elégedett jelenlegi pénzügyi helyzetével. Globális összevetésben a magyarok viszonylag fiatalon mennek nyugdíjba, ami egyszerre csökkenti a jövedelmet és a megtakarítási lehetőségeket, miközben csupán 57% gondolja úgy, hogy alapvető kiadásai fedezetét biztosítja majd az állami nyugdíj.
„A pénzügyi felkészültség hiánya mellett az is beszédes, hogy egészségi állapotát mindössze a magyarok 11%-a érzi nagyon jónak, 44%-a pedig csak jónak. Ez alacsonyabb a nemzetközi átlagnál, és Japán illetve Csehország után a harmadik legalacsonyabb a vizsgált országok között, miközben a magukat egészségesnek tudók felkészültebbnek érzik magukat a hosszabb életre. Ezért is fontos feladatunk az öngondoskodás és az egészségtudatosság támogatása nyugdíjbiztosításainkkal és az ügyfeleinknek biztosított díjmentes egészség asszisztencia szolgáltatásunkkal” – hangsúlyozta Holló Bence, az NN Biztosító elnök-vezérigazgatója.
Az NN azt is megkérdezte a résztvevőktől, hány éves kortól gondolnak valakit „idősnek”. Magyarországon ez a határ 65,4 év (9), ami egyrészt a harmadik legalacsonyabb a vizsgált országok között, másrészt nagyon közel esik a nyugdíjkorhatárhoz. Lengyelországban ugyanez az érték például 73 év körül van, a másik végletnek számító Spanyolországban pedig 62 év.
A készítők kíváncsiak voltak arra is, ki mit kezdene azzal a plusz idővel, amennyivel tovább élhet nagyszülei generációjánál. A többség (56%) azt válaszolta, hogy nyugalomba vonul, és élvezi a pihenést. De nem voltak sokkal kevesebben (44%) azok sem, akik legalább részben munkával és tanulással töltenék a „longevity bónusznak” nevezett plusz éveket.
