Új EU-s garancia és szerviztervezet
A tartós fogyasztási cikkek, elsősorban háztartási gépek tartós használatát célozza az Európai Bizottság azon tervezete, ami többek között kötelezné a gyártókat, hogy legalább 5, maximum 10 évig tartó időszakban biztosítsák az eladott termékek javíthatóságát. A Bizottság március végén közzétett tervezete szerint így érhető el, hogy a termékek az utóbbi években folyamatosan egyre rövidebbé váló csereciklusa újra kitolódjon, ezzel gátat vetve az e-hulladék mennyiség drasztikus növekedésének, azaz végeredményben fenntarthatóbbá váljon az érintett szegmensek működése. Az EU területén az infláció szinten tartására és a fogyasztás csökkentésére alkalmasnak tűnő tervezet a fogyasztói társadalom, azaz a vásárlási szokásokon kívül elég sok vállalati szegmenst, és azokra épülő beszállító, gyártó és szolgáltató cég jövőjét befolyásolhatja.
Általánosságban a cél és az eszköz
Az új tervezet értelmében az eladóknak (illetve gyártóknak) a jótállási, illetve a szavatossági időszak alatt kötelező lesz javítani a termékeket, kivéve, ha ennek költsége magasabb, mint a termék kicserélése. A tervezett több pontja is nyilvánvalóan jó hír a vásárlóknak, mivel valóban lassíthat a fogyasztói társadalom gyors növekedésén, de egyúttal a kínálat/kereslet oldalt is átrendezheti.
A szakember szerint a tervezet újdonsága, hogy a kétéves szavatossági időszak után is kötelezné egyes termékkörök gyártóit arra, hogy biztosítsák a javítást a vásárlástól számított minimum öt, maximum tíz éves jogvesztő határidőig. Ilyen termékek többek közt a hűtők, mosógépek, porszívók, televíziók, de az EU mérlegeli, hogy a kötelezettség az okostelefonokra és tabletekre is kiterjedjen. Az előremutató tervek szerint a Bizottság tovább fogja bővíteni az érintett szegmensek körét. A mostani tervezete csak az első körös változtatásnak tűnik.
Az Európai Bizottság emellett egy olyan online felület létrehozását is előírná, ahol könnyedén kereshetővé válhatnak a lokális javítószolgáltatók, szervizek, az ehhez kötődő kötelezően fenntartandó szolgáltatók köre, illetve transzparens módon összehasonlíthatóvá válnának az árazásaik. A Bizottság szerint mindez növelheti a szervizszolgáltatások közti versenyt. Ez végeredményben az árak csökkenésében testesülhet meg.
Ne feledjük, hogy a Bizottság előterjesztését még az EP-nek és az ET-nek el kell fogadnia, akik még tehetnek módosító javaslatokat, ezért a jelenlegi tartalom valószínűleg nem végleges. Első körben „csak” a hűtők, mosógépek, porszívók, televíziók vannak a szabályozás fókuszában– az okos eszközök (mobil, tablet) bevonását is tervezik az új szabályozás alá, azonban itt a „technológiai elavulás” (obsolesence) faktor árnyalja a kezdeményezés várható hatékonyságát, amennyiben ugyanezen kritériumokat terveznék azokra is bevezetni. Az egyforma kritériumrendszer bevezetése különböző szegmensekre azért sem valószínű, mert az már a termékfejlesztési innovációra is esetleg kihatással lehetne, amely nem lenne szerencsés. A példa kedvért a gyors technológiai fejlődés miatt szinte senki nem tart 5+ évig ugyanolyan telefont; az Apple, és a Samsung évente új flagship modellt hoz ki, ezzel szemben konyhabútorok használata bőven meghaladhatja a 10 évet is. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy a telefonokat kötelezően jó, ha évente cserélnénk, de a tartós használati eszközök közti felhasználói szokások szemléltetésére jó lehet a példa. A Bizottság ezért is tervezheti több körösre az érintett vállalati szegmenseket érintő új szabályozások bevezetését.
Mi változik előbb, a Bizottság EU területre vonatkozó szigorító tervezete, vagy a vállalati szegmens működése?
Az a tény, hogy az előterjesztés fókuszcsoportos véleményezése* tisztán mutatja, hogy míg az alap probléma koncepciójával mindenki egyetért (sok hulladék/ kibocsátás keletkezik a limitált javíthatóság miatt), a preferált megoldási lehetőségek markánsan eltérnek a fő vizsgált csoportok közötti teljes spektrumban: a környezetvédelmi szervezetek, vállalatok és a fogyasztók közt. – fejti ki Babicz László, a BDO pénzügyi tanácsadója. A szakember véleménye szerint az is látszik, hogy ha a szavatossági idő 2 év maradna, mint eddig, sőt a vásárló nem tudja érvényesíteni a preferenciáját (csere/ javítás) a szavatossági idő alatt - (A cégek az alacsonyabb költségvonzatú opciót tudják minden alkalommal választani, várhatóan 15 év alatt itt 15.6 Mrd EUR-t spórolnának csak ebből). A szakember véleménye szerint összeségében a direktíva hatását (jelenlegi formájában) csökkenti, hogy:
Marad a 2 év szavatosság - sokkal nagyobb lenne a kezdeményezés hatása, ha a vállalatoknak több évig kéne költséget viselniük a termék non-confirmity (gyári) hibái miatt, azonban ez nem változik, a 2 év után már többnyire díj ellenében végezhetik a javítást.
Nem egyértelmű, hogy egy egyszerűbben javítható termék tényleg minőségibb lesz-e, vagy csak a szerviz gyakorisága növekszik, ami a vállalatok bevételét növeli, illetve növeli az átlagárat, ami végső soron a fogyasztóktól von el megtakarítást és csökkentheti a direktíva becsült monetáris (vásárlói) előnyeit.
A technológiai fejlődés miatt a fogyasztók egyes termékeknél gyorsabban „upgrade” -elnek újabb termékre, mint az 5-10 év előirányzott jótállási idő.
A BDO pénzügyi tanácsadója szerint jelentős változások várhatók az érintett termékek piacain és a szereplők erőviszonyaiban. A transzparensebb, szélesebb körben elérhető szerviz feltételek és egyszerűbb javíthatóság miatt az új belépők „fenyegetése”, és ez által az általános iparági verseny várhatóan növekedni fog a javítási szektorban. A gyártókra tekintettel viszont az új szabályozás által előirányzott szigorúbb termék- és gyártási elvárások és a meghosszabbított kötelezettségvállalás valószínűleg csökkenti a piacra újonnan belépők vállalkozási kedvét. Továbbá valószínű, hogy a szállítók alkuereje növekszik az alkatrészek rendelkezésre állásának kritikussága miatt.
Nézzük, hogy hathat majd pro és kontra az új EU jogszabály az érintett gazdasági terveire
Először is nézzük az érintett vállalatoknak hogyan változtathatja meg a növekedési, beruházási és fentarthatósági terveit -három fő szempont alapján: beruházás, bevételek és finanszírozás.
Babicz László a BDO Pénzügyi tanácsadója szerint vállalati oldalról: a vállalatok bevételeit egyrészről várhatóan negatívan érinti az eladott áruk volumenének csökkenése, hiszen ez is a szabályozás nem titkolt célja, más részről viszont a szabályozás mesterségesen keresletet generál egy folyamatos szerviz igényre a termék életciklusa (5-10 év) alatt. Így a direktíva javítás és szolgáltatáshoz kapcsolódó bevételek részben, vagy néhány terméknél, vagyis a vállalat(ok)nál, akár teljes egészében fedezhetik a volumenből kieső bevételt. Megfelelően felkészülve és átgondolt működési struktúra váltással, vagy adott esetben egy egyszerűbb cégszerkezeti kiigazítással, az adott vállalat nettó bevételnövekedést is elérhet.
A bevételek megtartása, netán növelése céljából természetesen szükséges a beruházások átgondolása, - teszi hozzá Babicz László. A gyártó cégeknek addicionális beruházással kell számolniuk. Amelyek elsősorban egyszeri jellegűek és a jelenlegi gyártási folyamatok, termék specifikációk átvizsgálását, a szükséges design és gyártósor átalakításokat, illetve bizonyos esetekben a szerviz szolgáltatás fejlesztését, annak hatékonyság, kapacitás növelését stb. foglalja magában.
A BDO Magyarország pénzügyi tanácsadója arra is felhívja a figyelmet, hogy nyilván a beruházások mértéke vállalatonként és termékenként eltérő lesz, hiszen jelenleg is a hosszabb életciklusra és egyszerű szervizelhetőségre optimalizált termékeknél (többnyire közép - felső középkategóriás termékek) a beruházási szükséglet várhatóan arányosan alacsonyabb lesz. Így – feltételezve, hogy a költségek materiális része piaci szinten a fogyasztókra lenne áthárítva – főként a kezdeti időszakban, a jól felkészült vagy jelenleg is fenntarthatóbb modellben működő cégek jelentős árazási előnyre tehetnek szert.
A közép - felső kategóriás termékeknél várhatóan kevésbé markáns hatása lesz az új direktívának, mert itt már jelenleg is a létező szabályozásnál kedvezőbb jótállási és szolgáltatási feltételeket nyújtanak a fogyasztóknak, igaz a szabályozás ezt is szigorítja és kitolja számukra. Azonban az olcsóbb termékeknél– ahol az üzleti modell elsősorban az alacsony árral való differenciálás a piaci szereplők között - több buktató is lehet a szabályozásnak való megfelelésnél. Például:
A szervizelhetőség javítása, esetleges „product-redesign” következtében megnőnek az egység-költségek, így a már eredetileg is alacsony profit margin eltűnhet és könnyen veszteségessé válhat a vállalat.
Egy materiálisabb szerviz könnyen meghaladhatja a termék értékét, aminek a következtében a javítás már gazdaságilag nem támogatott az új szabályozás alatt.
Jó hír a vállalatok számára, hogy szükséges a beruházások finanszírozása – tekintve, hogy ezek a fenntarthatóságot, EU Green Deal céljainak elérését segítik - várhatóan jogosultak lesznek „green finance” források igénybevételére (zöld hitelek, kötvények). Ezen források a konvencionális bankhiteleknél általában alacsonyabb finanszírozási költségekkel (hozammal) járnak, mert magas befektetői keresletet élveznek mind az EU-ban, mind globálisan.
Vállalati oldalról mi lehet a változtatásokra adott jó stratégia? Hogyan készüljenek az érintett cégek?
Babicz László szerint az érintett szegmensek vállalatainak három fő területen érdemes előre gondolkodniuk, hiszen, ha változik is még némileg a tervezet, az irány már most jól kivehető. Az egyik terület az alkatrészek megfelelő ellátásának biztosítása. Az érintett cégeknek azonosítaniuk szükséges a kritikus alkatrészeket, például melyek azok, amik leggyakrabban romlanak el, többször kell cserélni, melyek a „leggyengébb láncszemek” stb. Ezeknek a „beszerezhetőségét” mindképpen célszerű javítani. A BDO pénzügyi tanácsadója szerint erre egy megoldás lehet az „érzékeny” alkatrész(ek) elhagyása, felcserélése a termék specifikációból, ha ez nem jár materiális funkcióvesztéssel. Valószínűleg ez rövid távon költségnövekedéssel, magasabb befektetési igénnyel jár - teszi hozzá a szakember. A cégeknek viszont jó beruházási alternatív opció is lehet(nek) vertikális integráció(k) a kritikus alkatrészek beszállítóival. Ezáltal a gyártók nagyobb kontrollt gyakorolhatnak az ellátási láncra, emellett ez javíthatja az átfutási időket is, ami magasabb szolgáltatási színvonalhoz és ez által versenyelőnyhöz vezethet az EU-s belső piacon.
A második fő terület a munkaerőintenzív szervizköltségek racionalizálása. Babicz László BDO pénzügyi tanácsadója szerint a tervezetre felkészülő változtatásoknak a tekintetben a szerviz lényeges eleme - természetesen az anyagköltség mellett - az emberi munka, ami bizonyos esetekben meghaladhatja az alkatrész árát. Tekintve, hogy az alkatrészek gyártása és beszerzése is a legtöbb esetben nem a kész termék felhasználásának a helyén történik, ezért költséghatékony lehet (néhány termékcsoport esetében) a szervizfunkciót, olyan területen - akár EU-n kívül - végezni, ahol relatíve olcsóbb a munkaerő. Persze a más országokba kiszervezett javításoknál, adott esetben pedig a szállítási költségek napjaink másik mérlegelendő elemeként jelenhet meg költségtervezési oldalon. A szállítások környezetterhelési növekedésével fenntarthatóság, azaz ESG szempont nem lenne túl ideális. Ezért, ha a kiszervezett szervizelés EU tagállamokon belül tartásával nettó alapon spórolna munkaerő költséget, és adott esetben szállítási költségmegtakarítást is érne el a vállalat, egy EU-n kívüli tevékenységhez képest. Ezáltal a környezeti terhelés csökkentésén kívül az EU tervezete a területén lévő országok vállalatait egyúttal arra is ösztönözheti, hogy mégis a közös gazdasági térségben maradjanak. Közvetve ezzel erősítheti, vagy akár növelheti is, az Európai Unió közösségének gazdasági fejlődési erejét.
A harmadik fő fejlesztési és előtervezési terület az érintett cégek számára szerviz-funkció részleges leválasztása, esetleg kiszervezése. Ez esetben lehetőség lehet a BDO tanácsadó szerint a gyártók belső szerviz funkció fejlesztése helyett szerződhetnek (akár kisebbségi tulajdonosként vagy joint venture-ként) a piacon már létező, esetleg nagyobb, javításra szakosodott vállalatokkal, ezzel a jótállási idő alatt keletkező javítási kötelezettségüket részben kiszervezve. Babicz László szerint ennek előnye, hogy egy tisztán javításra fókuszáló cég várhatóan magasabb színvonalú szolgáltatást tud nyújtani, mint egy elsődlegesen gyártásra koncentráló vállalat, és a szervizfunkció belső kialakításához szükséges beruházás mértéke is csökkenthető.
A BDO tanácsadója szerint ugyanis egy gyártó cég által „szponzorált” javító cég versenyképességét az is lényegesen növelné, hogy a direktíva által kötelezően elérhető standardizált javítási specifikáció mellett a gyártócégek további együttműködéssel, vagyis „know-how” transzferrel még magasabb fokú hatékonyságot - megegyező minőség, olcsóbb szolgáltatás gyorsabb átfutási idővel - tudnának elérni. Egy kisebbségi tulajdonosi modellben a gyártók aránylag kisebb befektetési (capex) szükséglettel meg tudnák tartani a termékeikhez kötődő javításokból keletkező extra cash flowt.
Röviden összefoglalva gazdasági oldalról megközelítve milyen hatások várhatóak az EU garancia és szerviz szigorítási törekvései alapján?
A BDO pénzügyi tanácsadója szerint a szervizszolgáltatás és javítási szektor várhatóan növekedni fog az EU országaiban, mind a foglalkoztatottak száma, mind a bevételek tekintetében. Tehát a munkaerőpiac foglalkoztatottsága ily módon kiegyenlítődhet. Az viszont egyértelmű, hogy a KKV szektornak jó lehetőség lehet a megnövelt szervizszolgáltatási igény kiszolgálása – teszi hozzá Babicz László. Hiszen a szabályozás bevezetése után várhatóan az új termékek értékesítéséből kieső forgalmat felülmúlja a szerviz kereslet növekedése.
Vásárlói, azaz felhasználói oldalról kétségtelen haszon, hogy az EU-ban élő fogyasztók jelentős megtakarításokat érnek el, amelyek nem is kis összegűek - 176,5 milliárd euróra deklarálja a Bizottság tervezete csak a mostani szegmensnél a következő 15 évben.
A vállalatok számára szükséges működési és beruházási feltételek a szabályozásnak megfelelő „adaptálás” gyorsaságát és sikerességét fokozhatják (EU-s országonként eltérő) kormányzati szubvenciós programok – pl. támogatott hitelek – amik segítik a vállalatok szükséges beruházási programjait.
Nyilvánvalóan erős hatékonyságot eredményezhet a fentarthatóság és a környezettudatosság terén, azon felül is, hogy ez direktíva elsődleges célja, nem pedig a termelékenység, hatékonyság javítása. Természetes hatása lehet a változtatásnak, hogy várhatóan a beruházások növelik majd az általános árszínvonalat. Ez arányaiban az alsó és alsó-közép kategóriás termékeknél lesz szembetűnőbb, ugyanakkor adott termékek élettartalmának, azaz használatának meghosszabbítása ily módon a vásárló felé összköltségben, vagyis vásárló pénztárcát érintő ár/értékarányában kedvezőbb is lehet”, - zárul a BDO Magyarország pénzügyi tanácsadás üzletágának átfogó szakmai anyaga az Európai Bizottság pár napja közzétett szabályozási szigorítási tervéről.
