Új FAO jelentés a mezőgazdasági termékpiacokról és az azokat ért sokkhatásokról

Mivel az élelmiszer- és mezőgazdasági kereskedelem értéke 2000 óta ötszörösére, mintegy 2 billió dollárra nőtt, és egyre több ország kapcsolódik be a kereskedelmi hálózatokba, a sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességük megerősítése globális problémává vált. A nemzetközi együttműködést igénylő támogató szakpolitikai keretek kialakítása kimutathatóan enyhíti a sokkok árakra és az élelmezés helyzetére gyakorolt hatását – derül ki a mezőgazdasági termékpiacok állapotáról szóló 2026-os kiadvány kutatásából.

Például a COVID-19 világjárvány idején bevezetett limitált és rövidebb ideig tartó exportkorlátozások csupán a globálisan kereskedett kalóriáknak 8%-át érintették, szemben a 2007–2008-as időszak 16%-ával, amikor a sokkhatások együttesen az élelmiszerek árának megugrását idézték elő.

A FAO 2026-os kiadványának fókuszában a globális élelmiszer- és mezőgazdasági piacok azon képessége áll, hogy elnyeljék a zavarokat és helyreállítsák a piaci egyensúlyt a katasztrófáktól vagy szélsőséges időjárástól kezdve a társadalmi-gazdasági válságokon és konfliktusokon át a biológiai és technológiai eseményekig terjedő sokkhatások után. A kereskedelem kritikus fontosságú, mivel lehetővé teszi az élelmiszerek gyors eljutását oda, ahol szükség lehet rájuk. Ennek kapcsán a kiadvány arra is kitér, hogy a kereskedelem jellemzői, intenzitása és politikai környezete hogyan erősítheti az éhínség kezelésére és a piaci stabilitás helyreállítására való képességét.

„Minden ország profitálhat az erősebb nemzetközi együttműködésből, a jól működő és integrált kereskedelmi hálózatokból, valamint a multilaterális kereskedelmi rendszerbe vetett nagyobb bizalomból” – írta Csü Tongjü, a FAO főigazgatója a jelentés előszavában. „Ezzel szemben minden ország veszít a széttöredezettség, a bizonytalanság és a csökkenő együttműködés miatt” – tette hozzá, kiemelve, hogy ez különösen érvényes a világ legszegényebbjeire.

Főbb megállapítások

A globális élelmiszer- és terménypiacok számos sokkhatásnak vannak kitéve, beleértve a szélsőséges időjárást, a gazdasági és pénzügyi turbulenciákat, a geopolitikai feszültségeket és konfliktusokat, a világjárványokat és az energiaár-ingadozásokat, és ezek a zavarok rendszerszintűek is lehetnek.

A kereskedelmi hálózaton belüli beágyazottság erősíti a rendszer egészét a sokkhatásokkal szemben, vagyis azon országok, amelyek több kereskedelmi partnertől tudnak élelmiszert beszerezni, sokszor ellenállóbbak a sokkokkal szemben.

Amikor a nagyobb termelők exportkorlátozásokat vezetnek be belső piacaik védelméért, az instabilitást okoz a globális piacokon és hozzájárulhat az élelmiszerhiányhoz világszerte.

A jelentés megállapította, hogy egy sokkhatást követően a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok exportvolumene jelentősen csökken, ám ezen hatás hat hónapon belül elmúlik.

Azonban a sokkhatások generálta élelmiszerár-emelkedések tartósak is lehetnek, és nem követik őket korrekció.

Az élelmiszerkészletek a rugalmassági stratégiák fontos részét képezik. Míg a belföldi árak stabilizálása érdekében fenntartott nagy tartalékok rendkívül költségesnek és költségvetésileg fenntarthatatlannak bizonyultak, a rászorulókat és kiszolgáltatottakat célzó szociális védőhálókba integrált kisebb vésztartalékok hatékonyan segíthetik az élelmiszer-ellátást a piacok torzítása nélkül.