Visszatért a körbetartozás szelleme
Dominóeffektus: ha a vevő késik, mindenki megérzi
A felmérés rávilágít, hogy a magyar piacon ijesztő méreteket öltött a fizetési fegyelem lazulása: a hazai vállalatok 78%-ának vannak lejárt számlakövetelései. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy tízből közel nyolc partner jó eséllyel késve egyenlíti ki a tartozását.
A mögöttes okokat vizsgáló adatok alapján a partnerek nem feltétlenül hanyagságból nem fizetnek, inkább egy klasszikus, kényszerű láncreakcióról van szó: a vevők jelentős része (51%) azért csúszik, mert saját magának is cash flow-problémái és likviditási gondjai vannak. A cégek lényegében a finanszírozást próbálják meg áthárítani a beszállítóikra, elindítva ezzel a veszélyes körbetartozási spirált.
A 30 napon túli késedelmek csapdája
Bár a számlák egy részét rövid időn belül rendezik, a mélyebb statisztikák nyugtalanító képet mutatnak. A lejárt követelések jelentős hányada csúszik át a kritikus időszakokba: a számlák 10%-a 31–60 napot, míg 8%-a 61–90 napot késik a határidőhöz képest. A legdrámaibb és legfájdalmasabb adat azonban az, hogy a számlák 8%-a több mint 90 napot, azaz negyedévet meghaladóan kint ragad. Ez a szintű csúszás már nem „pici probléma”, hanem közvetlen veszély. Az elmúlt évek tükrében ez egy egyértelműen romló trendet jelez. Ebben a környezetben a cégek finanszírozása rendkívül megdrágult; a banki hitelek a magas kamatok miatt szinte megfizethetetlenek, ami tovább fojtogatja a vállalkozások működőtőkéjét, csökkentve likviditási mozgásterüket és növelve finanszírozási igényüket.
A behajthatatlan követelések valósága
„A barométer egyik legnyugtalanítóbb megállapítása a jelentett behajthatatlan követelések aránya. A magyarországi vállalatok jelentős részénél a teljes követelésállomány 2–5%-a (a válaszadók 11%-ánál ), sőt esetenként az 5%-ot is meghaladó része (a válaszadók 1%-ánál) teljesen behajthatatlanná válik” – emeli ki Vanek Balázs. „Hogy ezt kontextusba helyezzük: egy 1 milliárd forintos forgalmú cég esetében ez azt jelenti, hogy 20–50 millió forintnyi elvégzett munkát vagy árut egyszerűen le kell írni veszteségként ami a profitrátát nagyban befolyásolhatja számos szektor esetében.”
A legsérülékenyebb szektorok
A 2026-os adatok szerint a magyar vállalkozások 43%-a a fizetésképtelenségi helyzet további romlására számít a következő 12 hónapban, és a cégek négyötöde a makrogazdasági környezetet és a gazdasági lassulást nevezi meg mint első számú kockázati tényezőt. A napi szintű és likviditási gondok leginkább a következő, rendkívül törékeny szektorokat sújtják:
Építőipar és logisztika/fuvarozás: az állami és magánberuházások visszaesése miatt azonnali tőkehiánnyal küzdenek.
IT és elektronikai kiskereskedelem: a lakossági és vállalati keresletcsökkenés közvetlen kárvallottjai.
Sertéstenyésztők és agrárpiac: az inputanyagok drágulása és a kiszámíthatatlan felvásárlási árak miatt kivéreztetett helyzetben vannak.
Kis benzinkúthálózatok: a működési költségek növekedése és a szűk árrések miatt a túlélésért küzdenek.
A rendszerszintű kockázatokat mérsékelni kell
Magyarországon már 3 éve folyamatosan több mint 1000 céget számolnak fel havonta, ami a jelenlegi magas, 6%-os kamatkörnyezetben súlyos rendszerszintű kockázatot jelent. A helyzet eszkalálódásának elkerülése érdekében az Atradius szakértője három fő területen javasol lépéseket:
Profi kintlévőség-kezelés: A vállalatok nem hagyatkozhatnak a szerencsére. A vállalatok számára ma már alapvető stratégiai feladat a vevők folyamatos minősítése, a hitelbiztosítási megoldások alkalmazása és a professzionális követeléskezelés.
Rövid távú állami támogatások a kkv-knak: Célzott likviditási injekciókra és kedvezményes áthidaló hitelekre van szükség, hogy a kis- és középvállalkozások talpon tudjanak maradni ebben a kritikus átmeneti időszakban.
Középtávú stratégia a dominóhatás ellen: Különösen kritikus a beszállítói láncok védelme, mivel a nagy vevők és integrátorok esetleges bedőlése – a körbetartozások révén – pillanatok alatt kkv-k tucatjait ránthatja magával a mélybe.
