Londoni befektetői felmérés: az EU-csúcs sem hozta meg a kockázatvállalási kedvet

A Barclays gazdasági-pénzügyi elemző részlege - Barclays Research - rendszeresen méri a globális adósságfinanszírozás szempontjából alapvető fontosságú japán intézményi kötvénybefektetői kör hangulatát. A legfrissebb, júliusi vizsgálat során a ház azt a kérdést tette fel a felmérésbe bevont japán kötvénybefektetőknek, hogy szerintük a június végi uniós csúcstalálkozón felmerült tervek mérsékelik-e az euróövezeti adósságválsággal kapcsolatos aggodalmakat.

A Barclays Research ismertetése szerint a válaszadóknak mindössze a 23,1 százaléka mondta azt, hogy "igen, valamelyest", 65,4 százalék - vagyis csaknem kétharmad - azt a válaszlehetőséget jelölte be, hogy "nem igazán", további 7,7 százalék pedig azt, hogy "egyáltalán nem". (A többi megkérdezett nem válaszolt, illetve a "nem tudja" lehetőséget jelölte meg.) A június végi uniós csúcstalálkozón egyebek közt felmerült, hogy az euróövezeti pénzügyi stabilitási mechanizmus (ESM) forrásait közvetlenül, vagyis a kormányok közbeiktatása nélkül fel lehetne használni a tagállamok bankjainak feltőkésítésére.

Ez - az EU-csúcs utáni első londoni elemzői értékelések szerint - azt is jelentené, hogy a spanyol bankok tőkefeltöltésére szánt 100 milliárd eurós külső kölcsön nem duzzasztaná a spanyol államadósságot. Éppen a spanyol adósság várható meredek növekedésére hivatkozva az elmúlt időszakban több hitelminősítő is agresszív mértékben rontotta a spanyol szuverén adósosztályzatot. Mindemellett az elképzelések szerint az ESM formális kölcsönök nélkül is beavatkozhatna az egyes eurótagállamok elsődleges szuverén adósságpiacain, abból a meggondolásból, hogy így könnyebben és olcsóbban lehet csökkenteni a spanyol és az olasz állampapírhozamokat, és elejét lehet venni annak, hogy e két országnak teljes körű - görög, ír, portugál típusú - mentőprogramokat kelljen összeállítani az IMF részvételével.

A Barclays Research kérdésére, hogy mindennek nyomán a piacok kockázatvállaló üzemmódra kapcsoltak-e, a felmérésbe bevont japán intézményi befektetők 38,5 százaléka mondta azt, hogy "igen, valamelyest", 50,0 százalékuk szerint ugyanakkor "nem igazán", az "egyáltalán nem" válaszlehetőséget bejelölők aránya pedig e kérdésre is 7,7 százalék volt. A kockázatvállalási kedvet firtató kérdésre tehát némileg jobb válaszok érkeztek, mint az aggodalom csökkenését kutató kérdésre, de az óvatosak mindkét esetben többségben vannak. Más nagy londoni házak már azt modellezik, hogy az euróövezet felbomlása esetén a távozó országok új valutái milyen mértékben értékelődnének le, és ez milyen hatással lenne államadósság-rátáikra.

Az egyik legnagyobb citybeli pénzügyi-gazdasági elemzőcég, a Capital Economics közgazdászai azt vették alapul számításaikhoz, hogy az európeriféria folyómérleg-egyenlegeinek kiegyensúlyozásához milyen valutaleértékelődésre lenne szükségük az egyes érintett országoknak. A ház ennek alapján elvégzett becslései szerint Görögország és Portugália folyómérlegének kiegyensúlyozásához 40 százalék körüli, reálértéken mért leértékelődés kellene, Olaszország és Spanyolország esetében 30 százalékos árfolyamgyengülés tűnik szükségnek. Írország folyómérlege most már többletben van, de a Capital Economics szerint az ír gazdaság külső versenyképességének helyreállításához is szükség lenne hozzávetőleg 15 százalékos leértékelődésre.

A ház elemzőinek számításai szerint ugyanakkor ilyen mértékű leértékelődések fenntarthatatlan szintre emelnék az euróban mint valutában jegyzett szuverén külső adóssághányadot. A Capital Economics kimutatta, hogy az általa számolt valutaleértékelődés esetén Görögország államadósság-rátája a hazai össztermék (GDP) 250 százaléka fölé emelkedne, Portugália és Olaszország adósságrátája meghaladná a 175 százalékot, Spanyolország és Írország GDP-arányos szuverén euróadósság-hányada pedig jelentősen 100 százalék fölé nőne.