2000 milliárdos ipar szabályozás nélkül
Az iparág jelentőségét jól példázza, hogy szinte nincs olyan szervezet, amely képes lenne létesítménygazdálkodási szolgáltatások nélkül működni. Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, becslések szerint a hazai létesítménygazdálkodási piac évente nagyjából kétezer milliárd forint hozzáadott értéket termel, 400 ezer fős foglalkoztatottságával a nemzeti össztermék 7 százalékát adja, és a munkaképes lakosság mintegy 10 százalékát foglalkoztatja.
Annak ellenére, hogy maga az iparág rendkívül fiatal, nemzetgazdasági szerepe egyértelműen meghatározó. A szektor hatékony működését ugyanakkor ellehetetleníti a szabályozatlanság. „A létesítménygazdálkodás az egyetlen ipar, amely szolgáltatásait szinte teljes egészében a hazai KKV szektor vállalatai által biztosítja. A szakmai normák hiánya éppen ezért jelent kiemelt problémát. Jelenleg a szabályozatlan, a gyakran túl sok szereplős beszállítói piac átláthatatlan, a szolgáltatások minőségére nincs garancia és az esetenként irreális árverseny a fekete foglalkoztatás melegágya” – összegzi a problémákat Décsi Gábor, a Dome Facility Services Group ügyvezető partnere.
A működés szabályozatlansága szektor szinten hosszú évek óta akut probléma. Annak ellenére, hogy a Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség már 2009-ben kezdeményezte az átfogó stratégia kidolgozását, lényegi áttörés a mai napig nem következett be. A szektor működésének rendszerezéséhez jól összefogott, megfelelően menedzselt és végigvitt program szükséges, a szakma képviselői szerint az állami szerepvállalás elengedhetetlen.
Feketén-fehéren
Az európai gyakorlattal ellentétben Magyarországon a létesítménygazdálkodási piac rendkívül laza keretek között működik. A szakma reputációja alacsony; nincsenek általánosan ismert és elfogadott szakmai irányelvek, ráadásul a működési jogosultság, valamint a szakképzés tekintetében sincsen általánosan elfogadott rendszer. „Nincs stratégiai (felsőfokú menedzser) és taktikai (középfokú létesítménymérnök) szintű létesítménygazdálkodási képzés, ezért nem egységes a vállalati létesítménygazdálkodási kultúra. Ennek következményeként viszont a szolgáltatási elvárások, a teljesítménymérési rendszerek, és a szolgáltatási árszintek is alapvetően különbözőek” – véli a szakember.
Míg más iparágban a piaci szereplők árazásában a 20-30 százalékos eltérés az átlagos, a létesítménygazdálkodás piacán az esetenkénti 100 százalékos árkülönbözet sem ritka. Ráadásul a szolgáltatások átláthatatlanságával és az irreális árverseny gerjesztésével gyakran a működési költségek sem kitermelhetőek. A létesítménygazdálkodási szolgáltatások előállítása világszerte manufakturális jellegű és meghatározóan a szakmunkás, segédmunkás munkaerőre épít. Ennek megfelelően viszont magasabb dolgozói arányt és kisebb szervezettséget kíván, mint az ipari tömegtermelés. „Meg kell érteni, hogy a szabályozott működés a piac minden szereplőjének érdeke – a szolgáltatónak és a megrendelőnek egyaránt. A kiszámíthatóság erősíti a vállalkozásokat, stabilizálja a foglalkoztatást és ezáltal támogatja a gazdaságot, miközben normalizálja a szolgáltatások árszintjét. A működés fejlesztésére tett kezdeményezések gazdaságfejlesztő hatással is bírnak, éppen ezért az államnak is érdeke a szektor működésének rendbetétele” – mondja Décsi Gábor
