A pénzügyi szektor és a kormányzatok: elengedték egymás kezét?

Az 5. ábrán látható, hogy a G7-országok jelentős előrelépést tettek abban, hogy a jövőbeni bankcsődök ne az államháztartást terheljék. A korábbi gyakorlattól eltérően már törvény írja elő, hogy a bankok részvényeseinek és hitelezőinek úgynevezett bail-in eszközök (belső, magántőkéből történő feltőkésítés) alkalmazásával meg kell fizetniük a bankcsőd költségeinek rájuk eső részét. Ezt egyéb szabályozási eszközök, mint például stressz tesztek egészítik ki. A stressz teszt a bankok ellenálló képességét hivatott felmérni egy kedvezőtlen gazdasági forgatókönyvet feltételezve.

Ami az E7-országokat illeti, a reform lassabb ütemben halad, részben azért, mert a 2008-as válság ezekre az országokra viszonylag csekély hatással volt. Miközben a feltörekvő piacokkal kapcsolatos kockázatok emelkednek és a nagy gazdaságokban – mint pl. Kína, Brazília és Oroszország – a GDP-növekedés lassul, az állam bankcsődöktől való elszigetelése megoldatlan kérdés marad. Kevesebb figyelmet kapott azonban a bankok államháztartásból eredő hiányosságoktól való elszigetelése.

A német, spanyol, portugál és olasz bankok hazai államkötvény-kitettsége hasonló mértékű, mint a görög bankok kitettsége volt a mentőcsomag idején. Ez nem meglepő, hiszen Európában az államadósság szabályozási szempontból kockázatmentes eszköznek minősül, annak ellenére, hogy erre a minősítésre az euróövezet adósságválsága rácáfolt.

Richard Boxshall, a PwC vezető közgazdásza szerint:

„A következő kihívás az, hogy a döntéshozóknak világszerte olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek csökkentik a bankok kitettségét a pénzügyi nyomás alatt lévő kormányokkal szemben. Amennyiben ezt sikerül elérni, a kormányzat és a pénzügyi szektor közötti kétirányú kapcsolat tovább gyengül. Ez az egyes gazdaságok szintjén és globális szinten is kedvezően befolyásolná a pénzügyi stabilitást.”