Az állami vállalatok erősítik Kína növekedését
A kínai kormány több közpénzt pumpál azokba a cégekbe, amelyektől az ipari bázis korszerűsítését és a nagyobb foglalkoztatást reméli - írta a lap egy legutóbbi számában. A Világbank friss adatai szerint Kínában nőtt az állami cégek termelése tavaly, lefékeződött az állami szféra lassú és látszólag megállíthatatlan visszaesése. A globális válság ellensúlyozására szolgáló több száz milliárd dolláros állami kiadásoknak és a nemzeti bank bőkezű kölcsöneinek köszönhetően az állami cégek beruházásai új csúcsot értek el.
Az elemzők felteszik a kérdést: vajon a magát szocialistának nevező, de Nyugaton sokak szemében kíméletlen kapitalistának számító Kína kormánya valójában nem arra törekszik-e, hogy visszaállítsa a kormányzati ellenőrzést egyes gazdasági szektorok fölött? A kérdés fontosabb lehet, mint korábban volt. Kína Japánt megelőzve idén a világ második legnagyobb gazdaságává vált, és állami ellenőrzésű modellje rendkívül vonzó a szegény országok szemében.
Még a Nyugaton is sok csodálója akad Kínának, amely képes volt a fejlett világéhoz fogható infrastruktúra kiépítésére és arra, hogy az ország kirakataivá változtassa városait. Kína vezetői, akik korábban az Egyesült Államoktól akartak tanulni, a pénzügyi válság idején ismételten kinyilvánították, hogy az államnak nagyobb szerepet juttató gazdaságirányítási rendszerükben hisznek, amelyben a magánkapitalizmus csak kiegészítő szerepet játszik. Az állami és a magánszektor viszonya bonyolult kérdés Kínában.
A gazdasági reform nyomán számos állami vállalat tényleges versenyre kényszerül és jövedelmezőbben működik. A legnagyobb magáncégek gyakran állami bankoktól kapják finanszírozásukat, összehangolják a kormánnyal beruházásaikat, vezetőik pedig a kormány tanácsadó testületeiben is szerepet kapnak. Ám a kínai vezetők sohasem adták fel az ellenőrzést néhány olyan stratégiai ágazatok fölött, mint a pénzügyek, a védelem, az energia, a távközlés, a vasutak és kikötők. Hu Csin-tao (Hu Jintao) elnök és Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök megfigyelők szerint kevésbé veszi tekintetbe a külföldi - sőt a hazai, kínai - befektetők érdekeit, mint a gazdasági reformot kezdeményező, korábbi vezető nemzedék.
A kormány által a gazdaságra gyakorolt közvetlen befolyásra csak következtetni lehet olyan adatokból, mint az állami bankok súlya a gazdaság finanszírozásában - ez az arány gyorsan nőtt a pénzügyi válság idején -, vagy mint a száz legnagyobb kínai vállalat listája, amelyekben egy híján valamennyiben többségi tulajdonos az állam. Arról, hogy ez tartós irányzat vagy csak időleges jelenség, megoszlik az elemzők véleménye. Mindenki egyetért abban, hogy Kínában két lábon áll a gazdaság. Van egy erőteljes és dinamikus magánszektor, amely a gyáripari termékeket exportáló üzemeket, a textilipart és az élelmiszeripart foglalja magában.
Olyan szektorokban azonban, mint a pénzügyek, a távközlés, a szállítás, a bányászat és a fémipar, a központi kormány tart igényt a többségi tulajdonra és az irányításra. A jövőt illetően viszont erősen eltér az elemzők két csoportjának szemlélete. Az egyik szerint az állami beavatkozás se nem sok, se nem kevés, hanem éppen elég arra, hogy egy fejlődő gazdaságot virágzóvá tegyen. A szkeptikusok szerint viszont a kormány beleszólása az erőforrások pazarlására vezet és emiatt a növekedés már jóval 2020 előtt kifullad. A szakértők többsége szerint a kínai gazdaságösztönző csomag keretében utakra, vasutakra és más projektekre fordított 4 ezer milliárd jüan (588 milliárd amerikai dollár) java állami tulajdonú vállalatokhoz jutott.
A pénzáradatot a legnagyobb cégek arra használták, hogy erősítsék túlsúlyukat a jelenlegi piacaikon vagy újakat hódítsanak meg, például ingatlan-beruházásokkal. A helyi hatóságok 2009-ben 8000 állami tulajdonú befektetési társaságot hoztak létre. Jellemző példa a magántulajdonban lévő Geely kínai autótröszt, amely márciusban megvásárolta a Fordtól a svéd Volvo márkát. Az 1,5 milliárd dolláros vételár nagyobb része nem a Geely szerény saját profitjából, hanem a térség tartományi kormányzataitól és Sanghaj vezetésétől származott - cserébe a Geely Sanghajban állítja fel Volvo-központját és egyik Volvo-üzemét. A Kereskedelmi Világszervezethez történt csatlakozásakor Kína kötelezte magát távközlési piacának liberalizálására - de nyolc év után sem kapott külföldi cég működési engedélyt, a virágzó távközlési piac gyakorlatilag ma is 100 százalékos állami kontroll alatt áll. A légi utasszállításban a helyzet hasonló.
2004-ben hat magántársaság jött létre a három nagy állami légitársaság mellé - az utóbbiak azonnal árháborút indítottak, majd a válság idején a központi kormány nagyszabású tőkeemelésekkel mentette meg a három állami céget. Mára csak egyetlen magán légitársaság maradt talpon. Fontos körülmény, hogy a 129 nagy állami társaság vezetőinek többségét a kommunista párt központi szervezési osztálya nevezte ki. Más közgazdászok szerint azonban Kína sikerei igazolják a központosító stratégiát, Japán és Dél-Korea is erős állami támogatással építette fel modern gazdaságát. A NYT számos konkrét példát idéző elemzésének konklúziója szerint a szakértők mindkét oldalon két kérdésre várnak választ. Az első az, hogy meddig képes biztosítani Kína gyors növekedésének fenntartását a gazdaság kiterjedt területeinek állami ellenőrzése. A másik pedig az, hogy ha ez a stratégia már nem működik, vajon képes lesz-e Kína arra, hogy változtasson rajta? (MTI)
