Az idei világpolitikai események megágyaztak volna Putyin jövő évi győzelméhez?
Moszkva megkönnyebbüléssel és enyhülést remélve fogadta Donald Trump elnökké választását. A vesztes amerikai demokraták állítása szerint "Putyin hackerei" is hozzájárultak az előrejelzések zömének dacára elért győzelemhez, amivel kapcsolatban a Kreml az üzente a Fehér Háznak, hogy bizonyítson vagy hallgasson.
Oroszországban biztosra vették, hogy Hillary Clinton győzelme esetén tovább nő a két ország közötti, a hidegháború óta példátlan feszültség. Trump viszont kampánya során elismerően beszélt az orosz vezetőről és azt ígérte, Amerika érdekeire és sérelmeire fog összpontosítani. Ez a Kreml olvasatában azt jelenteni, hogy Washington őalatta nem törekszik tovább erősíteni befolyását olyan területeken, amelyeket Moszkva saját geopolitikai befolyási övezetének tekint. Az orosz vezetés reményei szerint háttérbe szorulhat a "befagyott" ukrán válság ügye és talán enyhülhetnek az Oroszország elleni gazdasági szankciók is.
Ezt a várakozást táplálja az is, hogy a sokak számára szintén meghökkentő eredménnyel zárult Brexit-referendum nyomán Nagy-Britannia kilép az EU-ból és több kisebb jelentőségű, Moszkvának kedvező idei európai kormányváltás után jövőre Párizsban is közeledéspárti elnök kerülhet hatalomra.
Moszkva arra helyezte a tétet, hogy az elszaporodott európai merényletek közepette a hangsúlyt a terrorellenes küzdelemre helyezve ismét sikerülhet megtörnie az ellene irányuló nyugati elszigetelési kísérletet, ahogyan a második csecsen háború után, amikor a 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli terrorcselekmények után az Egyesült Államok mellé állt. Az új kiegyezéshez most lehetséges alapot kínál az ankarai orosz nagykövet meggyilkolása. Ez röviddel azután történt, hogy - terrorelhárításra hivatkozva - az orosz légierő hozzásegítette a szíriai kormányt Aleppó visszavételéhez, ami gyökeres, a Moszkvához igazodó Aszad-rezsim megmentését jelentő fordulat lehet a szíriai polgárháborúban.
A Nyugattal való együttműködés eddigi kudarcára hivatkozva, kihasználva a katonai sikert és a hatalomváltás miatti amerikai bénultságot, Moszkva Ankarával és Teheránnal összefogva igyekszik ellenőrzése alá vonni a szíriai rendezés ügyét. Az orosz-török összefogás külön figyelmet érdemel, mert a két ország közötti viszony nem is oly rég, egy orosz bombázó törökök általi lelövése miatt kritikusra fordult.
Oroszországnak Ankara mellett az Egyesült Államok más hagyományos szövetségeseivel is sikerült látványosan javítania kapcsolatait, köztük az egyre önállóban fellépő Japánnal, valamint Izraellel és Szaúd-Arábiával. Mindezt azzal párhuzamosan érte el, hogy a Nyugattal való elhidegülés miatt igyekezett mind hangsúlyosabban együttműködni a FÁK, az Eurázsiai Gazdasági Unió, a G20-csoport és BRICS tömörülés többi tagjával.
Moszkva önbizalmát tovább növelte, hogy az év végén az OPEC-államok és a kartellez nem tartozó államok kiegyeztek az olajkitermelés visszafogásában. Ez fellendítette az orosz export oroszlánrészét jelentő szénhidrogének árát és az amúgy is erősödő rubel árfolyamát. A legnagyobb orosz olajvállalatnak, az állami többségű Rosznyeftynek - ismét csak meglepetésre - a szankciós környezetben is sikerült 11 milliárd dollárért külföldi vevőket találni 19,5 százalékos részvénycsomagjára, amivel az év legnagyobb szénhidrogén-üzletét ütötte nyélbe. Emellett karnyújtásnyira került a megépüléséhez a Török Áramlat gázvezeték.
Oroszország a gazdasági visszaesés mintegy 0,5 százalékra csökkentésével, 5 százalék alatti munkanélküliséggel és 6 százalék alatti inflációval lassú növekedésre számít a következő években. A szerkezetátalakítás még várat magára és nem kizárt, hogy a növekvő olajár tovább késlelteti a reformokat, sőt, a lakosság elszegényedését sem sikerült megállítani, ám a VCIOM állami közvélemény-kutató intézet egy minapi felmérése szerint Putyin támogatottsága 86 százalékon áll.
Az elnök népszerűségére alapozó kormánypárt, az Egységes Oroszország elsöprő győzelmet aratott a szeptemberi parlamenti választáson és négyötödös többséghez jutott az Állami Dumában. Noha csalás most is volt, a választások felügyelete tisztábbá vált és elmaradtak a 2011-2012-eshez hasonló tiltakozó megmozdulások. Ismét bebizonyosodott, hogy a nyugatias ellenzéknek, főleg összefogás híján, nincs esélye a jelenlegi orosz rendszerben.
Ennek megszilárdítása érdekében pedig több fontos lépés történt ebben az évben, az orosz nemzeti gárda megalapításától, a szakdoktrína-szigorításokon, valamint az IT-szabályozási és terrorelhárítási törvénymódosításokon át, a független szervezetek külföldi ügynökké minősítéséig. Folytatódott a fegyveres testületi káderek állami vezetői funkciókba emelése és Putyin több kulcspozícióban is lojális fiatalokra cserélte le régi és befolyásos harcostársait. A korrupcióellenes kampány a miniszteri szintet is elérte.
Az elemzők zöme egyetért abban, hogy mindez a 2018-as elnökválasztás zökkenőmentessé tételét szolgálja. A várakozások szerint Vlagyimir Putyin megcélozta a negyedik elnöki ciklust is, ám ő maga nem kívánt nyilatkozni arról, hogy jelölteti-e magát.
Annyi bizonyos, hogy egy negyedszázaddal a Szovjetunió összeomlása után Oroszország önmagát geopolitikai értelemben újrapozícionálva tekint a polgári és a bolsevik forradalomnak az önmeghatározás szempontjából fontos 100. évfordulója, valamint az elnökválasztási küzdelem kampány előkészítése felé.
