Az ifo nem javasolja az eurókötvények bevezetését
Az ifo gazdaságkutató MTI-hez eljuttatott elemzésében abból a feltevésből indul ki, hogy az eurókötvények bevezetése hosszabb távon az összes euróövezeti tagország szuverén adósságának "uniósításához" vezet.
Németország számára hosszabb távon jelentős többletköltségekkel jár majd a törlesztési jótállásnak a nominális kamatlábak mesterséges konvergenciája általi kiterjesztése az euróövezet egészére. Ezeket a többletköltségeket az összes kihelyezett német kötvény lejáratát követő periódusra azzal a feltételezéssel élve lehet kalkulálni, hogy az eurókötvények kamata az eurókötvények nélküli helyzetben érvényes és a jelenlegi hozamkülönbözetekkel kialakult kamatok átlagához közelít majd.
Július végén a 10 éves német államkötvény a "Bund" hozama 2,0 százalékponttal volt az euróövezeti átlag alatt. Az 5 éves Bund hozama 2,6 százalékponttal, a 3 évesé pedig 3,0 százalékkal maradt el az euróövezeti átlagtól. Az átlagos hozameltérés tehát a német államadósság lejárati struktúrájától is függ. 7,5 éves átlagos lejárati időt feltételezve a német hozam 2,3 százalékponttal marad el az euróövezeti átlagtól. A 2010 végi 2.080 milliárd euró német államadósság törlesztési többletköltsége tehát évente 47 milliárd euró lenne.
A német törlesztési többletköltségek alakulása számos kiinduló feltételen múlik. A többletköltségek együtt csökkennek az euróövezeti adósságállomány csökkenésével, azaz ha az euróövezetben a német adósságcsökkentési előírásokat meghaladó mértékben hajtanak végre az adósságcsökkenést eredményező megszorításokat. Ennek azonban vajmi kevés esélye van. Éppen ellenkezőleg. Attól kell tartani, hogy az eurókötvények éppenséggel csökkentik a konszolidációs kényszert az euróövezetben, mivel semlegesítik a kamatkülönbözet fegyelmező hatását. Az átlagnál nagyobb mértékben eladósodott országok az eurókötvények kamatait hajtják fel, amelynek törlesztési többletterheit az országok egyformán viselik. Minél kisebb egy ország, annál kisebb arányban részesül a többletterhek közös viseléséből és annál nagyobb csábításnak van kitéve újabb hitelek felvételre - vélik az ifo kutatói.
Szerintük az eladósodásra való csábítás viszont minden országra egyaránt hat, még a nagyokra is, tehát az euróövezet adóssága akár gyorsabban is növekedhet mint a múltban, ami viszont az eurókötvények kamatait emeli meg a tőkepiacon. Joggal lehet tartani attól, hogy a piacok kételyeket támasztanak majd a nagy euróövezet tagországok képességével szemben a "jótállási közösséggel" járó kockázatok elviselésére, hiszen már Németország 83 százalékos eladósodottsága is jóval meghaladja a 60 százalékos maastrichti kritériumot. A piaci bizalomvesztés aztán egy újabb pénzügyi válsághoz vezetne, ami már közvetlenül érintené Németországot is.
Vannak olyan javaslatok, amelyek a feltételezett negatív hatások kiküszöbölésére a GDP egy bizonyos hányadához, például 50 vagy 60 százalékához kötnék az euróövezeti kötvények kibocsátási arányát, efelett pedig az országok saját hatáskörébe utalnák a kötvénykibocsátást. A javaslat jobbnak tűnik mint amilyen valójában. Egy ilyen rendszerben tulajdonképpen csak az történne, hogy a tagországok eurókötvénnyel finanszíroznák újra adósságaikat egészen a limit eléréséig. A limit tehát évekig csak papíron létezne minden tényleges hatás nélkül. Ahogy elkezdene gyarapodni a limitet elérő és törlesztési költségeik növekedésétől tartó országok száma, úgy kezdene növekedni a politikai nyomás is a limit megemelésére. A múltbéli tapasztalatok legalábbis kevés kétséget hagynak ebben a kérdésben.
Az eurókötvények támogatói szerint a kötvényeknek nagyobb lenne az elismertsége és a likviditása is a nemzetközi tőkepiacokon mint az egyes országok kötvényeinek, ami az euróövezeti átlagnál alacsonyabb kamatlábat is eredményezhetne. A likviditási-érvelés megalapozott ugyan, de valószínűleg nem hozná meg a várt eredményt, nem befolyásolná lényegesen a hitelképesség átlagolásán alapuló fentebb vázolt kalkuláció eredményét.
Elméletileg a kutatók lehetségesnek tartanak egy, az euróövezeti átlagnál alacsonyabb kamatláb kialakulását is, hiszen a konstrukció keretében - elméletileg - bármely euróövezeti ország felvállalhatja az összes többi által felhalmozott adósság szolgálatát. Egy ilyen forgatókönyv azonban teljes mértékben irreális alapokon nyugszik, mivel a legnagyobb euróövezeti tagország, a legjobb besorolással rendelkező Németország is fizetésképtelenné válna ekkora teher alatt. A PIGS országok Olaszországgal együtt a német adósságnak a másfélszeresét halmozták fel és a 83 százalékos GDP-arányos német adósság is lényegesen a 60 százalékos maastrichti kritérium felett van - hangsúlyozza az ifo-elemzés.
Azok, akik azt állítják, hogy az euróövezeti kötvényekkel kamatmegtakarítást lehet elérni a jelenlegi kamatok átlagához képest, alaptalanul élnek azzal a feltételezéssel, hogy Németország nem teszi ki magát a fizetésképtelenné válás mostaninál magasabb kockázatának - szögezik le az ifo gazdaságkutató intézet kuattói, akik nyomatékosan ellenzik az eurókötvények bevezetését.
Az államkötvények "uniósításának" még egy európai szövetségi államrendszer kialakítása esetén sem lenne gazdasági racionalitása. Az Egyesült Államokban sem felel egyik tagállam sem valamely másik adósságáért, holott egyetlen országról van szó. Az önálló felelősségvállalás elve egyike azoknak a piacgazdasági sarokpilléreknek, amelyektől semmilyen racionális gazdasági döntés meghozatalakor nem lehet elvonatkoztatni. Aki viszont ezt teszi, az Európa jövőjét veszélyezteti - írja a müncheni egyetem ifo gazdaságkutató intézetének elemzése. (MTI)
