Családfenntartók 60 év felett?
Az Öregedő Európa (Ageing Population in Europe) c. tanulmány előrejelzése szerint a 2011 után született gyerekek harmada megérheti a 100. életévét, miközben a 80 évesnél idősebbek számaránya a duplájára nő, a fiatalok pedig számszerű kisebbségbe kerülnek. Ez elméletben a 30-60 éves korosztályra helyez még a mainál is nagyobb anyagi terhet, ám a hosszabb élettartam a késői gyermekvállalással együtt a hagyományos függőségi sémákat is átalakítja. Az Európai Bizottság tanulmánya arra mutat rá, hogy a már felnőtt utódok sokkal tovább szorulnak rá szüleik támogatására, mint azt korábban feltételezték, és általában az emberek csak 80 éves koruk felett válnak valódi eltartottá.
Felnőttek, akiket a szüleik támogatnak
Az elmúlt húsz évben világszerte 6 évvel emelkedett az átlagéletkor. A hosszabb élettartam és a későbbi gyermekvállalás a fejlett országokban új függőségi sémák kialakulásához vezetett. A három generációt felölelő családmodellben hagyományosan az úgynevezett „szendvics generáció” (a gyerekek, és a 60 év feletti nagyszülők közzé ékelődve) viselte a családfenntartás terheinek döntő hányadát. Az időskori aktivitás időbeli kitolódásával azonban ez a helyzet megváltozott: sokaknak, akik eltartják a gyermekeiket, nincsenek gondoskodásra szoruló szüleik, másfelől azok, akik a szüleikről gondoskodnak, nem kell, hogy eltartsák a gyermekeiket, mert azok már önálló életet élnek. Az a még manapság is elterjedt vélekedés is megdőlni látszik, miszerint azok az idősek, akik együtt élnek felnőtt gyermekeikkel, több gondoskodásban részesülnek, mint amennyi támogatást ők maguk a gyermekeiknek adnak. A kutatás azt állapította meg, hogy a felnőtt gyermekeikkel együtt élő idősek – akik Közép- és Kelet-Európában vannak a legtöbben – 60 százaléka támogatja, segíti felnőtt gyermekeit anyagilag és egyéb módokon. Vagyis az együttélés haszonélvezői alapvetően nem az idősek, hanem a középső generáció. Az idősebb szülők, nagyszülők csak 80 éves koruk felett válnak valódi eltartottá. Ez a tendencia egész Európára igaz általánosságban, azonban eltérések mutatkoznak az adott országok szociális ellátórendszerétől és hagyományaitól függően. A dél- és kelet-európai társadalmakban erőteljesebbek a családi kötelékek, így a generációk közötti anyagi transzferek is jobban érvényesülnek, mint az észak-európai társadalmakban.
Nagyobb teher az időseken
Mindez alapvetően befolyásolja az életstratégiákat: a mai negyveneseknek egyfelől hosszabb aktív életre kell berendezkedniük, másfelől átfogó tervvel kell rendelkezniük pénzügyi jövőjüket illetően. Az állami nyugdíjrendszerek ugyanis egyre kevésbé képesek a munkajövedelmekhez közelítő szintű ellátást biztosítani idős korban. Az NN Biztosító kalkulációja szerint, mely az Európai Unió jelentésén alapul, ma az átlagos induló nyugdíjak az átlagkeresetek 83,3%-át teszik ki, 2050-re azonban ez az un. helyettesítési ráta 65,5%-ra csökken. Azaz a ma átlagosnak feltételezett induló nyugdíj, amely 132 ezer forint, 102 ezerre csökken a század közepére, az infláció hatásával nem számolva.
„A mai 40 évesek kevésbé számíthatnak arra, hogy a nagyszüleikhez, szüleikhez hasonlóan idős korukra mentesülnek a családfenntartás terhei alól” – mondta Szabó Anikó, az NN Biztosító marketingigazgatója. „A nyugdíjkorral együtt elérkező drasztikus jövedelemcsökkenés elkerülése érdekében, a mai munkavállalóknak nyugdíj-megtakarításokkal kell tudatosan készülniük idős korukra.”
Magyarországon az aktív nyugdíj-megtakarítások szintje még mindig alacsony. Bár az NN Biztosító felmérése szerint az elmúlt hónapokban emelkedett azok aránya, akik nyugdíj célra takarítanak meg, a minimum havi nettó 120 ezer Ft jövedelemmel rendelkező 20-65 éves aktívak között a nyugdíjbiztosítások elterjedtsége még mindig csak 6%.
