'Gőzgép' - hatás: a munkanélküliség kérdése
A hosszú távú statisztikai adatok azt mutatják, hogy a foglalkoztatottság csökken az USA-ban, mégpedig pont azokban az életkori szegmensekben, ahol az a leginkább fáj: a pályakezdőknél és a leginkább aktív 25–54 éves korosztályban. Az 55 év felettiek korcsoportján belül hiába emelkedik a teljes munkaidőben foglalkoztatottak aránya, a teljes munkaképes populációra vetített ráta 1994 óta csaknem 4 százalékkal csökkent.
„Nagy vita alakult ki akörül, hogy a munkanélküliség növekedése strukturális vagy ciklikus jelenség-e – mondja Michael Temple, a Pioneer Investments amerikai hitelpiaci elemzésekért felelős igazgatója. Sokan úgy gondolják, az amerikai gazdaság stagnál, leállt az innováció, és a demográfiai tendenciák sem támogatják a fejlődést, ez az oka a munkahelyek csökkenésének. – Nézetünk szerint a demográfia valóban nem támogatja a foglalkoztatás bővülését, és némi ciklikusság is megfigyelhető, de a jelenség fő mozgatórugója minden bizonnyal az élőmunkát helyettesítő technológiai fejlődés” – mondja a Pioneer igazgatója.
Temple szerint erre bizonyíték, hogy a munkaképes lakosság és a munkaerő-piaci részvételi arány csökkenése mellett az ipari kibocsátás és a GDP folyamatosan nő. Ez csakis robbanásszerű technológiai fejlődés, a munkaerő hatékonyságának ugrásszerű javulása mellett lehetséges. A nagy kérdés inkább az, hogy a gépek munkaerőt kiszorító hatása miatt az emberek végleg a pálya szélére kerülnek-e, mint a gőzgép megjelenésével a lovak, vagy a növekvő jólét új munkahelyeket teremt nekik.
„Azt biztosan tudhatjuk, hogy a tudásalapú munkakörökben rendkívüli változásokat hoz az internet és az automatizálás” – mondja az igazgató. Egyes becslések szerint a következő évtizedben a leginkább érintett irodai munkában, értékesítésben, oktatásban, illetve IT-munkakörökben az automatizálás világszerte 100 millió munkahelyet válthat ki, ami jelenleg évi 5-6 billió dollárjába kerül a gazdaságnak és a társadalomnak.
Hasonló folyamat játszódik le a robotika révén a gyártósorokon. A robotok iránti kereslet az évtized végéig évi 8 százalékkal emelkedik. A jelenség mögött számos ok húzódik meg. A fő hajtóerő az, hogy a munkaerő költsége gyorsan nő, különösen azokban az országokban, ahova néhány évtizeddel ezelőtt éppen az olcsó munkaerő miatt települt ki a gyártás. Emellett fontos szerepet játszik a folyamatban az is, hogy az új robottechnológiák egyre olcsóbbak, így egyre kisebb beruházással egyre kisebb üzemek is képesek kiváltani az emberi munkaerőt.
„Még így sem feltétlenül igaz, hogy mindez a munkanélküliség növekedéséhez vezet Amerikában” – mondja a Pioneer igazgatója. Az elmúlt hatvan év tapasztalatait áttekintve nem találtunk szignifikáns rövid távú összefüggést a kibocsátás és a munkanélküliség között. Laza negatív kapcsolat figyelhető meg csupán, amennyiben a nagy kibocsátásnövekedést produkáló évek után két évvel a munkanélküliség csökken, a kibocsátáscsökkenés utáni időkben viszont emelkedik. Temple szerint ez azt mutatja, hogy a nagy beruházások és fejlesztések idején a foglalkoztatottság ugyan visszaeshet, de az új technológia magasabb képzettségi szinteken munkaerő-keresletet generál, ami később kedvezőbbé teszi a képet.
Ráadásul a munkaerő-piaci folyamatokat időről időre erős külső hatások zavarják meg. Az amerikai munkaerőpiacon a gyártókapacitások az ezredforduló előtti két évtizedben az olcsóbb munkaerőt kínáló és egyre jobban megnyíló Kína felé áramlottak. Ez a folyamat az elmúlt tíz évben egy technológiai áttörés miatt megfordult. „A palagáz-kitermelésről van szó, aminek a hatására az Egyesült Államokban látványosan csökkentek az energiaárak. Ez az ország versenyképességét rendkívüli mértékben növelte, főleg azzal párosulva, hogy eközben a klasszikus gyártási helyszíneken, mindenekelőtt Kínában egyre drágább lett a munkaerő” – véli Temple.
A Pioneer igazgatója arra hívja fel a figyelmet, hogy az energiaköltségek csökkenése egy évtized alatt a világ második legversenyképesebb gyártási helyszínévé tette az Egyesült Államokat. Ma már csak Kína előzi meg, de költségelőnye a tíz évvel ezelőtti 14 százalékról 4 százalékra csökkent. Mindezek eredményeként meg is indult az ipar visszatelepülése az USA-ba, ami a Boston Consulting becslése szerint oda vezet, hogy az USA exportja az évtized végéig 70-115 milliárd dollárral emelkedik, és 2020-ra 2,5-5 millióval többen fognak a gyártásban dolgozni az országban, mint ma.
Mindezek alapján esély van rá, hogy bár az USA foglalkoztatási adatai még elfedik, a valóságban erős pozitív fordulat előtt állunk a munkaerőpiacon. „Ez viszont magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a Fed tovább tartja zéró szinten a kamatokat, mint gazdaságilag indokolt lenne, ami súlyos következményekkel járhat” – figyelmeztet a Pioneer igazgatója. Az időn túl is laza monetáris politika ugyanis buborékok kialakulásához, a tőke rossz allokációjához vezethet, ennek eredménye pedig a tőkeáttétel egészségtelen növekedése lehet, ami könnyen egy új krízis alapjává válhat.
