Kis hitelkártya történelem

Az egyik legnagyszerűbb civilizációs találmányunk a pénz, már közel háromezer éves történelemre tekint vissza. A bankok, vagy a hitelezés sem újkeletű találmányok, a hitelkártya mégis alig több mint 150 éves múlttal rendelkezik. A fizetésnek ez a módja csak 1887-ben, Edward Bellamy amerikai író „Visszatekintés 2000-1887” című futurisztikus regényében jelent meg. Azóta formáját és funkcióját tekintve is számos változáson ment keresztül.
 
„Feltölthető” érmék, beazonosítás nélkül
A 19. század második felétől – párhuzamosan a fogyasztói társadalom kialakulásával – különböző alakú és anyagú érméket álítottak ki cégek – hotelek, éttermek – rendszeresen visszatérő vendégeik számára, amellyel hitelbe vásárolhattak, fogyaszthattak. Ezekkel azonban az volt a komoly gond, hogy sem a név, sem más azonosító adat nem szerepelt rajtuk. 
 
Hűségkártya vagy hitelkártya?
Az első, fémből készült hűségkártya 1914-ben jelent meg a piacon. Ekkor fogalmazódott meg először a gondolat, hogy a hitelkártya ne csak a „kölcsönökről” szóljon, hanem egyben az ügyfél lojalitását is díjazzák vele. A kezdeményezést egyre több cég vette át, és bocsátották ki saját kártyájukat.
 
Az I. Világháború és a válság nem kedvezett a hitelkártyák fejlődésének, azonban a II. világháború alatt megnőtt az igény a készpénzforgalmat kímélő eszközök használatára. Ekkor jelent meg a telegrammkártya, amely a telefonkártya elődje volt, és az utazási- vagy szabadidőkártyák. A cél minden esetben ugyanaz volt: „Vásárolhatsz most, fizethesz később is!” Ebben az időben kezdődött a különböző hűségprogramok leválása a hitelkártyáról. A hűségprogramok elsősorban az angolszász világban terjedtek el, egy tavaly készült kutatás szerint az Egyesült Királyságban még ma is az emberek 95 százalákának van legalább egy hűségkártyája. 
 
A jelenleg is ismert hitelkártya egy legenda szerint egy McNamara nevű bankár fejéből pattant ki 1949-ben egy New York-i ebéd során, aki csak fizetéskor vette észre, hogy   nincs nála a tárcája, se a vevőkártyája. Ekkor jutott eszébe, milyen jó lenne egy olyan kártya, amit a banki háttér miatt nemcsak az étteremben, de minden üzletben elfogadnak, a pénzintézet pedig utólag kiszámlázná nekik a várásolt tételeket. 1950-ben McNamara bankja adta ki az első hitelkártyát, a Diners Club kártyát, amely ekkor még kartonpapírból készült. A fizetőeszközök ezen típusát azóta folyamatosan fejlesztették, főleg a biztonságos használatra vonatkozóan, fokozatosan kerültek rá a kártyatulajdonos adatai, a banki adatok, majd a háromjegyű CVC-kód, vagy éppen a hologram.
 
Hitelkáryák Magyarországon
A rendszerváltás előtt hitelkártyát csak elvétve lehetett Magyarországon látni, bár a Dunabank az első igazi hazai hitelkártyát már 1987-ben kiadta. (Az OTP és az MKB Bank pár hónappal a Dunabank előtt már forgalomban hozta a saját kártyáját, ám a a Postával együttműködő Dunabanké volt az egyetlen országos fizetőkártyás megoldás.)
 
Manapság nagyon sok hűségprogram működik hazánkban. A legtöbb különböző cégekhez, bevásárlóközpontokhoz köthető. Az OTP Bank által kibocsátott OTP Multipont klub hitelkártya azonban azon kevesek közé tartozik, ami pontgyűjtő és hitelkártya is egyben – tudtuk meg dr. Rajmonné Veres Ibolyától, az OTP Bank Fogyasztási Hitelek Főosztályának igazgatójától.
 
„Az OTP Multipont klub hitelkártyával tulajdonképpen a bank pénzét használja az ember, hiszen míg a hitelkártyakeret terhére vásárol, a saját pénzét szabadon használhatja. Ráadásul olyan előnyök járnak vele, mint a kiemelkedően magas, négyszeres pontgyűjtés, azaz minden elköltött 100 forint után 4 ajándékpont jár a kijelölt Multipont partnereknél történő vásárlás esetén. A gyűjtött pont azonnal felhasználható, és nincs felső korlátja sem. Annyit gyűjtögethetünk, amennyit csak akarunk, a pontbeváltásra pedig a széleskörű partnerhálózatban van lehetőség, sőt a klub tagságnak köszönhetően további kedvezményeket is igénybe vehetünk.” Dr. Rajmonné Veres Ibolya hozzátette - alapvető szabály, hogy csak olyan tételt finanszírozzon az ember a hitelkártyájával, amit amúgy is megengedne magának, azaz ne csábuljon el az indokolatlan költésre.